Színházról, filmről, közállapotokról és más aktuális kérdésekről beszélgetett vele Bodnár Judit Lola. Íme egy kis ízelítő:
„Semmire nincs garancia. Mindig a következő munkára koncentrálok, hogy az még van, és nem nyammogok – nem is nyammoghatok, mert el vagyok kényeztetve –, de egyáltalán nem biztos, hogy ez így lesz három vagy négy év múlva. Főleg, hogy csak olyanban veszek részt, ami igazán izgat, mert nagyon visszavetne, ha elvállalnék olyat, amiben nem érzem jól magam. Az öt perc után a forgatáson is látszik az arcomon: nem tudok úgy dolgozni, ha nem értek egyet azokkal, akik rendezik, akik írják. Csak azért, mert ennyi és ennyi pénzt kapok érte, nem vállalok el ilyesmit, mert azt gondolom, hogy az olyan lenne, mintha lerugdosnám magam a lépcsőn a pincébe, és aztán újra fel kell megint mindent építenem. Jobb ezt úgy tartani, hogy amit nem érzek hitelesnek, azt nem vállalom el. Így nem is volt eddig nagyon girbe-gurba, vállalhatatlan dolog, amit csináltam, így ötvenéves koromra. Most próbálom azt a koncepciót felépíteni, hogy kevesebbet játsszak színházban, és ha van rá lehetőség, többet forgatni inkább. Bár a Bödőcs-estemet, amit Tibinek köszönhetek, meg Keresztes Tominak, azt nagyon élvezem, és nagyon szívesen fejlesztgetem még a mai napig, pedig most már lassan egy éve játszom.”
„Most, hogy a könyvekbe menekülök, fedezek föl egy csomó izgalmas szerzőt. Például egy francia nyelvészt, aki 1925-től ’35-ig itt élt, és írt egy könyvet az akkori élményeiről, és nem tudom elmondani, hány olyan párhuzamot találtam, ami alapján semmi nem változott. Hogy Hatvany gróf mennyire lenézően fogadta, mint egy akkori oligarcha, hogy mennyire ellenszenves volt neki, hogy a zsidó barátjával beült egy kávézóba, és kiküldték őket. Az olyan szintű felkorbácsolása az érzelmeknek, az a populizmus, ahogy az 1920-as, ’30-as években működött, az szembejön a mai napig, és senki nem tanult semmiből, nem is akart. Semmilyen szinten nem változik az, hogy akit gyűlölnek, azt gyűlöljük, akit szeretni lehet, azt meg elfelejtjük.”
„(Cserhalmi György) egész életműve megkérdőjelezhetetlen. Ő is mennyiféle filmrendezővel dolgozik! És nem mondták azt, hogy ó, unjuk már a Cserhalmit, vagy az Andorai Pétert, vagy a Básti Julit, az Udvaros Dorottyát, a Madaras Józsefet, a Kállai Ferencet. Megkérdőjelezhetetlen az életműve, és biztos csinált hülyeségeket, de a lényeg, az soha nem múlt el. És egyre kevesebb ilyen színész van. De az igazi tehetséget nem lehet sokáig bújtatni, lehet nyolc évig víz alá nyomni, tíz évig, de előbb-utóbb előbukkan akkor is. Till Attilával tizenöt éve vagyok barátságban, imádom, és most próbálunk összehozni egy filmet, mint a Csicskát tíz éve, és mindent ki kell találni ahhoz, hogy minimál-minimál költségvetésből meg tudjuk csinálni. Körülbelül annyiból akar filmet forgatni, mint egy felesleges díszletelem az Operaházban. De nem lehet nyolc éveket várni – a Tiszta szívvelt 2014-ben forgattuk, azóta nyolc év telt el, négy filmtervet adott be, de úgy látszik, semmit nem jelent az, hogy a Tiszta szívvel nyert tizenöt nemzetközi díjat. Hogy mit csináltál korábban, jót vagy hiteleset, annak semmi következménye nincsen, hanem Deutsch Tamás olyat mondhat Enyedi Ildikónak, hogy kussoljon, ne nyilatkozzon külföldön, mert most kapott pénzt – mintha ő adta volna a saját bankszámlájáról. Hát egy ilyen megnyilvánulás már ’82-ben vagy ’77-ben is kínos lett volna. Egy Enyedi Ildikóval akarsz beszélgetni erről a dologról? Aki több mint tíz évig nem forgatott filmet, és évekig lehetett ezért depressziós, és ha nincs a Terápia az HBO-n, akkor őt nem rágatja ki senki az apátiából? És csinált azóta két filmet, de azokat az éveket ki fogja visszaadni neki? Akkor lett volna a legtermékenyebb. Mindig az van, hogy valakik kitalálják, hogy majd ők megmondják, hogy ki tehetséges, ki nem, de aztán meg nem ők döntik azt el, hanem a néző. A nézői ítélet sokkal pontosabb. „
A teljes interjú itt olvasható: https://24.hu/kultura/2022/05/11/thuroczy-szabolcs-interju-besugo-aranyelet-meg-se-kinaltak-pinter-bela-tarsulat-bodocs-tibor-hbo-sorozat-tv-film-szinhaz/
