Kult
Variációk egy rablásra Nyíregyházán
2024. March 27.
Nem pihen Tar Dániel és Törő Gergely, akik kétszemélyes színdarabbal jelentkeznek március végén. A Móricz Zsigmond Színház két, sokat foglalkoztatott fiatal művésze Variációk egy rablásra címmel egy korokon és műfajokon átívelő, fiatalos, lendületes előadással, rekeszizmokat nem kímélve, számos színházi formanyelven keresi a választ arra a mindent eldöntő kérdésre, mi történt azon a bizonyos estén.

A Variációk egy rablásra ugyanis egy 2019-es esetet jár körül. Megjelent egy cikk, hogy vajon mi történhetett azzal a rablóval, aki előbb elrabolta egy idős néni táskáját, majd visszament a helyszínre, átadta a táskát, sőt, haza is kísérte a hölgyet. Ezt boncolgatja ez az előadás. Kováts Dénes interjúja.

T.G.: Az ötlet onnan jött, hogy 2021-ben, a pandémia után Kaposváron bemutatta ezt a darabot két nagyon kedves volt kollégám, Benedek Dániel és Fándly Csaba. Amikor megnéztem, rögtön azt éreztem, én is azonnal meg akarom csinálni, nagyon feltüzelt, hogy jómagam is játsszak egy ilyen típusú előadásban.

T.D.: Egy görbe este eredménye, hogy Nyíregyházán megszületett ez az előadás... Igazából azért is mentünk bele, mert szeretjük a kihívásokat, mindemellett nagyon szeretünk együtt dolgozni. Én is abszolút jó ötletnek tartottam, és egy pillanatig nem kételkedtem sem Törőben, sem abban, hogy sikere lehet a színdarabnak, ami nagyon érvényes dolgokról beszél. Nemcsak – rossz szóval kifejezve – vicceskedünk, hanem vannak mélyebb jelenetek is, ezért is ajánljuk minden korosztálynak. Nagy feladat, jó tapasztalás, de kemény, nehéz időszak áll mögöttünk, igazából lopott időben próbáltuk már augusztustól.

T.G.: Tisztán olyan négy heti munkánk van benne. Amikor az ötletet felvetettem Daninak, fél-háromnegyed órás szösszenetnek képzeltem el, de igazgató úr azt mondta, hogy alkossuk meg egy bő órás előadásként, s bérletben megy majd a Szinbádban. Onnantól kezdve nem lehetett megúszni, ebből előadást kellett csinálni.

T.D.: A mi feldolgozásunk teljesen más, mint a kaposvári előadás, igyekeztünk tovább boncolgatni a szálakat, nagyon örülök, hogy magunkévá tudtuk tenni ezt az előadást.

Zenei betétek is színesítik a darabot. Ez fontos volt számotokra?
T.G.: Részemről abszolút nem könnyítette meg a felkészülést, de nagyon korán elkezdtem-elkezdtünk vele foglalkozni. Úgy gondolom, nagyon színes zenei világa lett az előadásnak, például a musical betét, amit Sebesi Tamás zeneszerző szerzett a kaposvári kollégáknak, ezt a számot mi is szerettük volna megtartani. A végén elhangzó dalt Benedek Dani írta. Szeretjük a dalokat, és az is célunk volt, hogy a fiatalok számra is minél színesebb előadást nyújtsunk, ami több fronton megragadja a figyelmüket, az érzékszerveiket. Ezért fontos, hogy legyen zeneisége az előadásnak.

T.D.: Ez egy műfajmámor, elengedhetetlen volt, hogy ne jelenjen meg benne a zene. Nagyon várjuk a Variációkra a reakciókat, úgy az ifjúsági, mind a felnőtt extra bérletesekét.

Jónéhány karaktert formáltok meg a színpadon, van öltözni valótok…
T.D.: Igen, körülbelül tucatnyi alakot jelenítünk meg, így erre is oda kell figyelni.

Gergő, azt mondtad, hogy tetszett neked a kaposvári előadás. De mégiscsak azon gondolkoztam, ennek ellenére miért vágtatok bele, hiszen enélkül is rengeteg feladatotok van a színházban. Unatkoztok, nem bírtok magatokkal?
T.D.: Nyilván évadkezdés előtt nem látjuk előre, valójában mennyi feladatunk illetve szabad időnk lesz, ezért is vállaltuk be, noha sejtettük, valószínűleg fárasztó időszak elé nézünk.

T.G.: Így édesebb. Nyilván kényelmesebb lenne egy olyan évadban megcsinálni, amikor csak három bemutatója van az embernek…

T.D.: De ilyen nem lesz!

Ne is legyen!
T.G.: Egyrészt ilyen nem nagyon lesz, másrészt kétségtelen, hogy bár nagyon sok energiát, odafigyelést, koncentrációt kell beletenni, ugyanakkor az alkotás öröme, s eközben az alkotásban való elfáradás azért mégis jóleső érzés. Másfajta ez a fáradtság, mint mondjuk a Don Juanban, amiben csak színészként veszek részt, másként fárad el az agyam. Amikor megszületik valami, amit mi tervezünk el, és harmadszor-negyedszer elpróbálva sikerül, annak az öröme feltölt annyira, hogy új lendületet kapjunk.

T.D.: Sajátos helyzetben voltunk, hiszen más azt megtapasztalni, hogy mi veszünk a kezünkbe mindent: kommunikálunk a jelmezessel, a hangosítóval a rengeteget effektről, a fényről... A színpadra állítás szinte minden eleme a mi kezünkben volt, és ezt megtapasztalni, átélni nemcsak tanulási folyamat, hanem öröm is. Nagyon tudok örülni annak, hogy végig tudtuk vinni ezt a dolgot, szerintem egészen szép bizonyítvány lett a munkánkról. De majd eldönti a néző, jól látom-e.

Eredendően is ennyire műfajkavalkád az előadás, vagy ti még hozzátettetek?
T.G.: Igazából inkább kihúztunk belőle, de például a monológ nem volt benne. Ugyanolyan hosszú a mi előadásunk, mint az eredeti.

Nagyon érdekes, szórakoztató és elgondolkodtató, amit és ahogyan a színpadon előadtok. A filmnoir nem színházi műfaj, de szerintem nagyon ül. S tényleg különlegessége az előadásnak, hogy más-más megközelítésből és más-más korszakban helyezve mutatjátok meg a történetet. A spanyol jelenetben a percnyi hosszúságú nevetek sokszori elmondása különös humorforrás. Mindig ugyanúgy tudjátok végig mondani?
T.G.: Az stabil. A tanulási folyamatban az elsők között voltak a nevek, hogy akármi történik, ugyanúgy mondjuk el. Ha álmunkból felkeltenek is.

T.D.: Voltak jelenetek – a spanyol és a komment háború –, amelyekről tudtuk, minél hamarabb meg kell alkotni, hogy legyen idejük leülepedni. Ez hozta meg a kedvünket is, nagyon szeretjük mindkettőt. Mindegyik színházi előadásban vannak részek, amelyeket jobban kedvelünk, itt az volt a cél, hogy valamennyi jelenetet ezek szintjére húzzunk fel. Azt gondolom, mindent megtettünk ennek érdekében.

Elnézve amit a színpadon csináltok, látszik, hogy nagyon nagy munka van benne, a koreográfia is komoly odafigyelést igényel, úgy a kardozós jelenetben, mint a verekedősben. Miként fért bele az időtökbe a megalkotás folyamata, hiszen mindeközben rengeteg más próbátok, előadásotok is volt.
T.D.: Vitt minket a lélek és ennek az anyagnak a fontossága, szerintem mind a ketten ezt éreztük. Ha valamelyikünknek úgy volt ideje vagy kedve, mindig meg tudtuk győzni egymást, hogy jöjjünk össze, és dolgozzunk, dolgozzunk, dolgozzunk, mert tudtuk, hogy hajszál híján leszünk készen vele. Valóban rengeteg energia van benne, nem is tudom, hogy éreztem-e már ennyire fáradtnak magam, mint most.

T.G: A vívást ketten koreografáltuk, a balett részhez Vámos Juci segítségét kértük, a kontaktrészhez Nagyidai Gergőét. Horváth Illés is látta az egyik próbánkat, praktikus észrevételeket tett. Ki kell emelnünk Fülöp Angéla rendezőasszisztenst, akinek jelentős érdeme van az előadás létrejöttében. Amúgy valóban az volt nehéz, hogy rávegyük magunkat két próba között vagy két előadás után, hogy foglalkozzunk a Variációkkal. Sokszor fejben dőlt el, hogy nekifogjunk, rávegyük magunkat és bemenjünk a próbaterembe, mert onnantól kezdve, hogy ott voltunk, már csak a munka lebegett a szemünk előtt.

Úgy gondolom, bár részben az ifjúságnak szóló beszólások, kifejezések vannak benne, olyan mélységeket is megmutat az előadás a humor mellett, ami miatt a felnőtt közönségnek is látnia kell a Variációk egy rablásra című darabot.
T.G:  Szeretnénk, ha minél többen láthatnák a felnőttek soraiból is. Ez majd egy következő lépcsőfok.

T.D: Meglátjuk miként alakul, mennyire vevők rá a nézők. Látnia kell a színházban is mindenkinek. Ha jól megy, és sikere van, akkor majd eldöntheti a vezetőség, hogy esetleg bérletszünetben vagy másként játszhatjuk-e tovább. Egyetértek azzal, hogy lehetőség szerint a felnőttek is minél többen nézzék meg.

A szerzőkön, vagy rajtatok is múlik, hogy végül az igazi motiváció nem derül ki: miért viszi vissza ez a srác a néninek a táskát. Ez szándékos, mert ránk bízzátok? Nem akaratátok megfejteni?
T.G. Nem cél, nem lényeg, nem ez az elsődleges.

T.D. Lényegesnek lényeges lenne. De senki nem fogja tudni megmondani, még talán maga a rabló sem. Ez – azt hiszem – izgalmas fűszere az előadásnak. A nézőben is kiválthat olya érzést, hogy várja, s talán kiderül a buszmegállós végjelenetből. De végül nem…

T.G.: Azt, hogy kézenfekvő, egyöntetű választ adunk a kérdésre, nem ígérjük. A szinopszisban is csak annyit, hogy keressük a választ. A legfontosabb szerintem, hogy ne a mi véleményünket mondjuk el. Felvillantjuk, hogy szerintünk mik lehettek a lehetőségek, de a lényeg, hogy a néző gondolkodjon el, vajon ő egy hasonló helyzetben eljuthatna-e addig, amíg a rabló, illetve mi venné rá, hogy úgy cselekedjen, ahogy a rabló tette. Szerintem az a jó irány, ha a néző önmaga gondolkodik el ezeken a dolgokon, és nem készen adjuk a választ.

T.D.: Igyekeztünk elrejteni benne különféle érzeteket, a háborútól kezdve a járványig, illetve sok mindenről, ami körülvesz bennünket. Szervesen három jelenet van: a rendőrségi és a buszmegálló jelenet, valamint a monológ, ami szervesen kapcsolódik az esethez, az összes többi elrugaszkodás.

T.G.: Nekem alapvetően pont ezért tetszett a kaposvári előadás, mert nem egy lineáris, egyszerű dolgot kaptam, a történetet ugyanis nem úgy kezeli mint egy érinthetetlen, sérthetetlen dolgot, hanem sok jelentben eltér a történettől. Ezért variációk egy témára.

Akár ebből a próbafolyamatból kiindulva, belefognátok még egyszer egy közös darabba?
T.G.: Egyelőre nem. De nem Dani, hanem a sok színházbeli munka miatt.

T.D.: Most lenne jó elvonulni két hétre egy nyugalmas helyre!

Ehhez képest?
T.D.:  Áprilisban 26 előadás, májusban 30.

T.G.: S majd kezdjük a Bogyó és Babócát is…

A képek a Variációk egy rablásra c. előadáson készültek. Kazai Béla felvételei.

Cincilla2Szamos AblakCharlie HűtőMáté Metál 04.17.Szilágyi HűtőFormula GPMagyar Kukorica Klub banner - törölhetőFórum Plussz Kft,Agroforte GrainCincillaAgro NatúrtápAtukavíz2Pályázat Európa Kft.VC 999 05.02.DerulaAtukavíz3Szalkai és TársaHorváth és HuszárGyümölcsgépMagyar Pékség Kft.Hajdú László diófa banner - törölhetőAtukavíz1 05.01.-igIvóvíz6Gordius Solution tenderDPMG Zrt.Agrologica 04.17.Hotel Hunor - törölhetőOrbán Kályha
PRINT LAPOK