Nem csak színházrajongóknak ajánljuk az interjút! Társulatról és műfajokról így nyilatkozott:

 „Olyan társulatot kell összehozni, amelyben a színészek nemcsak tehetségesek, hanem egyfelé is húznak… Fontos, hogy a társulat is azonos humor és értékrend alapján, közösen gondolkodjon. Például mindenki vegye komolyan és tartsa fontosnak a magyar kultúrát, drámát és a megfelelő munkamorált. Össze kell gyűjteni azokat az embereket, akik a közönséget komolyan veszik. És ne csak a legkönnyebb módon szólítsuk meg a vidéki nézőket, hanem a határok feszegetésével a közízlést is formáljuk, hogy a helyi közönség a komolyabb műfajokra is fogékony legyen. A fiatal generáció esetében különösen fontos, hogy ne csak komédiát és musicalt lássanak, és felnőttként olyan előadásokra is eljussanak, amelyek a lelküket pallérozzák. És hogy nyitottabbak legyenek. Nem mindegy, hogy mit szeretnek.”

Gondolatok a főváros közelségéről (ahonnan nézők és színművészek is érkeznek Székesfehérvárra), előnyökről, hátrányokról:

„Előnyét látom. Egy hátránya van, ha annak lehet mondani: a vidéki színházakban mindig van közösség, de minél közelebb van a fővároshoz – mert a színészek általában ott laknak –, annál biztosabb, hogy nem maradnak ott előadások után. Zalaegerszegen előadás vagy próbafolyamat után a színészek nem mentek sehova, hanem beültek a büfébe, dumáltak, folyt az élet. Ilyen Székesfehérváron csak a főpróbahéten szokott lenni, amikor időlegesen leköltöznek.”

A teljes interjú itt olvasható: https://kultura.hu/viharban-vitorlazom-bago-bertalan-rendezovel-beszelgettunk/