Az élelmiszerlánc egyik gyenge pontja, hogy a piacról származó adatok csak korlátozottan érnek vissza a termelésig. A kereskedelemben, a feldolgozásban és a fogyasztói oldalon ma már sok információ keletkezik arról, milyen minőséget keres a vevő, melyik termékre van stabil kereslet, és mire hajlandó többet fizetni. Ezek a jelzések azonban gyakran nem jutnak el időben azokhoz, akik az alapanyagot előállítják.

Ez a hiány a gazdálkodói döntéseket is befolyásolja. A fajta, a technológia, a beltartalom, a betakarítás időzítése vagy a tárolás mind olyan kérdés, amely később a feldolgozásban és a végtermék minőségében is megjelenik. Ha a termelő nem látja pontosan, mire van kereslet, könnyen abból indul ki, mit tud előállítani, nem pedig abból, mire lenne fizetőképes igény.

A probléma különösen ott éles, ahol a minőség jelentős többletértéket hordozhatna. A gabona esetében például nem mindegy, hogy az alapanyag milyen sütőipari vagy takarmányozási célra alkalmas. A fogyasztó a boltban már késztermékkel találkozik, de annak minősége sokszor a termőföldön meghozott döntéseken múlik. Ha a lánc szereplői között nincs érdemi adatcsere, a minőségi termelés többlete nehezebben jelenik meg az árban.

A termelőknek nem nyers adattömegre, hanem használható visszajelzésre van szükségük. Arra, hogy milyen paramétert keres a feldolgozó, milyen minőséget értékel a piac, és melyik termékpályán lehet biztosabb értékesítésre építeni. Ez erősebb szerződéses kapcsolatokat, pontosabb tervezést és kisebb piaci kockázatot jelenthet.

A digitalizáció akkor segíthet, ha nem újabb adminisztrációként jelenik meg. A nyomon követés, a minőségbiztosítás és az adatalapú rendszerek valódi értéke az lenne, hogy összekapcsolják a termelést, a feldolgozást és a piacot. Nem elég adatot gyűjteni: annak vissza is kell jutnia oda, ahol a következő termelési döntés megszületik.

A rövidebb ellátási láncok, a közétkeztetés vagy egy-egy szervezettebb termékpálya jó terepet adhat erre. Ezekben könnyebben követhető, honnan érkezik az alapanyag, milyen minőségben kerül feldolgozásra, és hogyan fogadja azt a fogyasztó. A visszajelzés így nemcsak a kereskedőnek vagy feldolgozónak, hanem a gazdálkodónak is értéket ad.

A mezőgazdaságban az adat önmagában nem cél. Akkor válik hasznossá, ha segíti a termelőt a jobb döntésben, erősíti az alkupozícióját, és láthatóbbá teszi a minőség értékét az élelmiszerláncban.