Az ukrán agrárimport hatása nem feltétlenül a magyar boltokban vagy raktárakban látszik meg először. A fontosabb kérdés az, hogy az uniós piacra kerülő ukrán gabona, olajmag, cukor vagy állati termék hogyan alakítja az árakat ott, ahol a magyar áru is vevőre vár.

A veszélyhelyzeti szabályok megszűnésével átmenetileg szabadabbá vált több ukrán mezőgazdasági termék behozatala. Az érintett kör széles: gabonafélék, kukorica, repce, napraforgó, húsok, tojás, tejtermékek, bor és fehér cukor is szerepel benne. A bejelentési kötelezettség megmaradt, de a korábbi tiltáshoz képest érezhetően lazább helyzet alakult ki.

A kormány időközben jelezte, hogy visszaállítaná az importtilalmat. Ez is mutatja, mennyire gyorsan változó szabályozási környezetről van szó. A termelőknek ezért nemcsak az árakat, hanem a jogi kereteket is figyelniük kell.

A közvetlen magyar piaci hatás egyelőre nem a tömeges beáramlásban mérhető. Az ukrán agrártermékek fő célja továbbra is az európai piac egésze. Ez azonban nem teszi mellékessé a magyar gazdák számára a kérdést. Ha az ukrán áru nagyobb arányban jelenik meg az uniós feldolgozóknál, takarmánygyártóknál vagy kereskedőknél, az a magyar termények alkupozícióját is gyengítheti.

Különösen érzékeny terület a gabona és az olajos magvak piaca. A magyar búza, kukorica, repce és napraforgó jelentős része exportpiacokon keres vevőt. A verseny sokszor nem Magyarországon, hanem ugyanazokon a külföldi felvevőpiacokon dől el, ahol az ukrán áru is megjelenik.

Ezért a kérdés nem szűkíthető le arra, hogy „jön-e ide” ukrán termék. A magyar termelők számára az is számít, milyen árakat alakít ki az ukrán kínálat az uniós piacon, mennyire szorítja le a felvásárlási árakat, és hogyan hat a szerződéses lehetőségekre.

A következő időszakban az ellenőrzés, az egyenlő termelési feltételek és a piaci átláthatóság marad a három kulcskérdés. A magyar gazdáknak nemcsak a behozatali szabályok változása miatt érdemes figyelniük az ügyet, hanem azért is, mert a verseny már rég nem áll meg az országhatárnál.