A népszerű, Pici becenevű színművésszel 2022 májusában beszélgettem legutóbb, annak apropóján, hogy július elsején a Rövidzárlat (Black Comedy) című vígjátékban lépett fel a Rózsakert Szabadtéri Színpadon. Ezúttal a pihenés és a koncert áll az interjú középpontjában, de szó esik az álmáról: élő zenekaros fellépésről is.

Hogy telik a nyarad? Pihenésre is jut idő?
Fontosnak tartom, hogy ne csak munkával teljen a nyár, mert szükség van pihenésre, kikapcsolódásra is, hiszen a feltöltődés nagyon fontos egy-egy eseménydús évad után, illetve előtt. A nyíregyházi koncert előtt már túl leszek egy tíznapos szabadságon. Középpontjában tengeri hajóút áll, amit én nagyon szeretek, ezért rendszeresen csemegézek a lehetőségek, akciók között, és mindig rátalálok olyasmire, ami nagyon jónak ígérkezik.

Mindig más útvonalat választasz?
Nem, ilyenkor nyáron főleg Földközi-tenger a cél, mert szeretem a nyarat, ezért nem északra utazom. Egy baráti házaspárral hajózok majd. Várom, izgatott vagyok, mert olyan helyszíneket is felkeresünk, ahol még sosem jártam. Augusztusban lesz még egy kötelező program, ami szent és sérthetetlen számomra: ez a nővéremékkel töltött balatoni egyhetes együttlét. Ők Szegeden élnek, én Pesten, az unokaöcséim családjaikkal pedig Angliában. A karácsony mellett ez a másik legfontosabb összejövetelünk. A balatoni nyaralás után sűrűsödnek a fellépések, de már megszoktam. Ugyanakkor szeretem, ha akad jó pár nap, amikor nem történik semmi, így könnyebben ellazulok. Egész évben kontrollálnom kell magam a refluxom miatt: mit eszek, mit nem eszek. Ebből elegem van. Ilyenkor mindent is csinálok, különben minek élek? Ez akkor, így, elmegy.

Feltöltődés nélkül kevesebb energia marad végig vinni egy kemény évadot.
A kollégáimat is megértem, ha sokat dolgoznak nyáron, hiszen velem szintén előfordult, hogy nem tudtam kikerülni bizonyos feladatokat. A forgatások zöme nyárra esik, manapság nem mi döntjük el, mikor mi történik velünk. De én azt gondolom, hogy az élet rövid ahhoz, hogy vacakoljak, muszáj kikapcsolódni olykor, szükségem van az utazások adta élményekre, és várom is őket. Nem iszom, nem dohányzom, az utazás az egyetlen hobbim, amihez ragaszkodom.

Nem szabad halogatni, elodázni, hogy önmagunkkal is törődjünk - amíg késő nem lesz. De miután kiszolgáltatott helyzetben vagyunk mi, színészek is. Éppen ezért, ha olyan jellegű feladat adódik, amit meg kell csinálni, akkor borul a pihenés. De ha csak lehet, igyekszem időt szánni magamra, s ennek jegyében szervezem a nyaramat.

Maximálisan egyetértek veled. Kell az „énidő”, testnek és léleknek is szüksége van rá. Miért dolgozunk, ha nem élvezzük valamilyen formában a gyümölcsét?
Így van. Tudom, hogy másfajta a felelősség, ha valakinek családja, gyerekei vannak, az nyilván az enyémtől eltérő szervezést igényel. Ha már az életem így alakult, élvezem azt a fajta szabadságot, hogy végülis nem kell egyeztetnem senkivel, mikor merre menjek.

A nyári fellépések esetében mi a jellemzőbb, a színész vagy az énekes Csonka Bandy?
Ma már, miután magánszínházak többnyire nem kapnak támogatást, nyáron is kell, hogy dolgozzanak. A Játékszínnel eljutok az ország több pontjára, többek között a héten Siófokra, utána Szegedre, s majd Nyíregyházára, hiszen a VIDOR Fesztivál versenyprogramjában szerepel a Rém rendes vendég, versenyprogramon kívül pedig a Hölgyválaszt mutatjuk be. Lesznek szabadtéri előadásaim a Veres 1 Színházzal is.

Nyíregyházán most a Szinbád Szabadtéri Pódiumszínpadán lépsz fel, mint énekes, Slágerparádé - zenés kalandozás Csonka Andrással címmel. Mire számíthatunk?
Vannak dalok, amelyeknek már kicsit én is tulajdonosa vagyok. Arra készülök, és azt szeretném, hogy aki eljön, azt érezze, egy házibuliban van, ahol olyan slágerek szólalnak meg, amelyeket ismer, ha nem is tőlem, hanem az elmúlt évtizedek előadóitól. Azon igyekszem, hogy hassa át őket az az érzés, mint amikor a lakás bármely helyiségében traccsolunk, táncolunk és énekelünk, és élvezzük ezeket a dalokat, amelyek nem véletlenül éltek túl évtizedeket. Ezek a slágerek maradandóbbak, mint a maiak, mindenki tudja, énekli őket. Szeretném tehát a hallgatóságot egy kicsit bevonni a buliba, hogy úgy érezzük mindannyian: együtt követjük el. Pörgős, lendületes nyáresti eseményt tervezek, amelybe remélem a kedves közönség is bekapcsolódik.

A Ding-A-Dong kimaradhat valamelyik fellépésedből?
Azt nem fordulhat elő. Nagyon hozzám nőtt, vannak generációk, akik csak tőlem hallották. No persze igyekszem azért frissíteni a repertoáromat. Az év vége felé szeretnék egy feldolgozásokat tartalmazó lemezt megjelentetni - annak ellenére, hogy mostanában szinte senki sem ad ki lemezt -, hogy a követőimnek legyen lehetősége hozzájutni. Lehet majd regisztrálni, s „Pici áron” megvásárolni. Miután magánkiadás, szeretném nullára kihozni a költségvetést. Új lemezzel már húsz éve nem jelentkeztem, noha válogatás lemezekkel igen. De vannak dalok, amelyekre rátaláltam, és szeretném ezeket elénekelni, ezért vágtam bele. Mostanában énekeltem fel, Nyíregyházán is szemezgetek majd közül, így az ottani közönség az elsők között hallja majd tőlem.

Csupán felkonferálod, vagy sztorikat, történeteket is hallunk közben?
Úgy gondolom, minden slágerhez tartozik legalább egy történet, s nemcsak részemről, de a hallgatóság oldaláról is. Az est tehát nemcsak a dalokról szól, mert egyben nosztalgia is, hiszen az élmények visszarepítenek valahová, valamilyen élethelyzetbe. Ezeket meg kell beszélni. Egyrészt, hogy mit gondolok én, másrészt mit gondolnak a nézők. Tehát közben traccsolok is velük.

Anno azt mondtad, hogy a pandémia elsöpörte azt az álmodat, hogy igazi nagy zenekaros koncerted legyen. Most mi a helyzet?
Rendre úgy érzem, hogy nem nagyon merek mélyebben foglalkozni ezzel a gondolattal. Az jut eszembe, hogy nehéz a hazai gazdasági helyzet, nem tudom, mennyire lenne időszerű ez a dolog, hiszen az emberek többségének meg kell gondolnia, mire költ. Az élőzenekaros fellépéssel kapcsolatos nehézség, hogy jóval előtte ott kell lenni a helyszínen, figyelni a hangbeállásra és sok más dologra, amiket a zenészek már tudnak, s profik benne, én színészként kevésbé. Mindemellett előfordulhat, hogy aznap még próbálok a színházban, így technikailag kicsit komplikált mindezt összehozni. De nem adom fel. Szeretnék majd Nyíregyházára is eljutni a zenekaros koncerttel, ha megvalósul.

Bízunk benne, hogy összejön, pozitív hír, hogy készülsz a lemezzel is. Addig is jó pihenést!
Fotók: Csonka András archívumából