A globális klímaváltozás egyik ismert következménye, hogy a világ egyes részein – a korábbiakhoz képest – jelentősen megváltoznak a csapadékeloszlási viszonyok. Bizonyos területeken a csapadék mennyisége emelkedhet, máshol viszont egyértelműen csökkenhet, utóbbi jelenség akár az elsivatagosodás lehetőségét is magában hordozza.
A Magyarországra jutó csapadék mennyisége – az utóbbi 100 év meteorológiai adatait figyelembe véve – csökkenő tendenciát mutat, sőt annak időbeli eloszlása is egyre szélsőségesebb lesz.
Az Alföld klímája egyre szárazabbá válik, melyet a növényzet szerkezete és fajösszetétele is visszatükröz.
Emiatt a gazdálkodók nemcsak a termesztett növények termésátlagainak csökkenését tapasztalják a térségben, hanem a legelőkről, kaszálókról származó takarmány mennyisége is fogyatkozik.
A mézelő méhek áttelelése is problémássá válik, hiszen a nyári aszályos periódusban a növényzet kiég és a méhek nem tudnak télire elegendő virágport begyűjteni.
Hogyan állíthatók meg, vagy fékezhetők ezek a mezőgazdaságot is súlyosan érintő negatív folyamatok?
A rejtély kulcsa egyrészt a helyes mezőgazdálkodásban és tájgazdálkodásban, a vízmegtartásban és a talajfelszínt borító természetes növényzet szerepében van.
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának hallgatói, mint a jövő mezőgazdálkodással és természetvédelemmel foglalkozó szakemberei a fenti problémát tekintve elég összetett és komoly feladat előtt állnak. A kar oktatói és kutatói elkötelezettek a hallgatók holisztikus szemléletű és minél komplexebb tudást biztosító felkészítésében.
Az oktatás során a hallgatókat igyekszünk a legújabb tudományos eredményekről is tájékoztatni. Az egyik ilyen aktuális téma az Alföldet sújtó aszályok enyhítésének lehetősége.
A közelmúltban hazai kutatók egy csoportja több szempontból elemezte az Alföldön jelentkező és egyre súlyosabb méreteket öltő aszályos periódusok kialakulásának lehetséges okait. Arra jutottak, hogy a folyószabályozások után a helytelen tájhasználat és talajművelés, illetve a természetes élőhelyek, növényzet eltűnése közvetetten mind-mind meghatározóak az aszályos időszakok kialakulásában.
A csapadékképződéshez igen fontos a talaj feletti levegőrétegek páratartalmának mennyisége. Napjainkban azonban az Alföldön nyári időszakban gyakran már nem képződik elegendő talajfelszíni pára ahhoz, hogy az az időjárási frontokkal és a helyi hőáramlással összefüggő nyári záporokat és zivatarokat előidézze.
Mi lehet az oka ennek? Egyrészt az, hogy a talaj nem képes elegendő vizet raktározni. Utóbbi jelenség a folyószabályozás káros hatásain túl többek között a mélyszántásra, illetve a tömörödött eketalpréteg vízzáró rétegként való működésére vezethető vissza, ami gátolja a csapadékvíz és talajvíz függőleges irányú mozgását. A vizet megtartani képes felső talajréteg vastagsága mindössze 30 centiméteresre csökken, amelynek víztartalma a nyári melegben hamar elpárolog.
A talajt borító növényzetnek is fontos szerepe van a csapadékvíz megtartásában, és a páraréteg kialakításában. Továbbá a vegetáció a légköri hőmérséklet mérséklésében is részt vesz, hiszen egy növényekkel borított felszín kevésbé melegszik fel, mint egy csupasz talajfelszín.
Az említett kutatás eredményeként az a megoldási javaslat született, hogy legalább az Alföld egyötödén vissza kellene állítani - a nagytáblás mezőgazdasági művelés előtti - természetes élőhelytípust és tájhasználatot.
Az alacsonyan fekvő területeket mozaikszerű tájjá kell alakítani, jó vízellátással és párolgási képességgel az alsó légrétegek párásítása érdekében. Továbbá az intenzív mezőgazdaságból adódó kedvezőtlen talajszerkezetet is áteresztőbb talajjá kell alakítani a beszivárgás fokozása érdekében.
A fenti problémakör rámutat arra, hogy a természet egyes elemei mennyire összetett rendszert alkotnak. Ahhoz, hogy az Alföld továbbra is biztosítani tudja alapvető élelmiszer-szükségleteinket jól felkészült, komplex agroökológiai tudással is rendelkező szakemberek képzésére van szükség.
dr. Szirmai Orsolya
tudományos munkatárs
SZTE Mezőgazdasági Kar, Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet