Köztér
Tudományos tanácskozással indult útjára a Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatási Program
2023. June 26.
A program célja az SZTE Mezőgazdasági Kar intézmény- és képzéstörténetének teljes körű feldolgozása. Múltőrzés a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karon címmel tudományos tanácskozáson mutattuk be a Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatási Programot.

A rendezvényen Dr. habil. Mikó Edit, az SZTE Mezőgazdasági Kar dékánja köszöntötte a megjelenteket. „1896-ban alapították a Magyar Királyi Földmíves Iskolát, tehát az agároktatás 127 éves múltra tekint vissza Hódmezővásárhelyen. 62 éves az agrár-felsőoktatás, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot 1961-ben avatták. Karunk 23 éve, 2000 óta a Szegedi Tudományegyetemnek, Magyarország egyik legjobb egyetemének a Kara” – mondta a dékán. Hozzátette: a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának jogelődje volt a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola Állattenyésztési Kara, az Állatorvostudományi Egyetem Állategészségügyi Főiskolai Kara, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési majd Mezőgazdasági Főiskolai Kara, de hívták a vásárhelyi Kart korábban a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának is. Dr. habil. Mikó Edit, dékán megemlékezett a Kar korábbi dékánjairól is, akik közül négyet is a közönség soraiban üdvözölhetett. Kiemelte, nemcsak olyan tanácskozásokra van szükség, amelyeket a szakmai kérdések megvitatásának szentelünk, hanem olyanokra is, minta mai, mert „ami ma velünk történik, az holnap még tény, később már csak emlékezet, ha pedig nem adjuk tovább az emlékeket a jövő generációinak, azok elvesznek az idő távlatában. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy személyesen kaphatunk információt a múltról, mert velünk vannak azok a kollégák, akik részesei voltak a kezdeteknek, akik átadták a stafétabotot nekünk, és akikre mindig számíthatunk, ha elvesznénk a jelen kihívásaink rengetegében” – mondta Dr. habil. Mikó Edit. Az előttünk álló kutatások eggyé kovácsolják ezeket az ismereteket: emlékeket és információkat, és átadják a következő generációnak tanúbizonyságul, hogy a mezőgazdaság nemcsak egy munka, hanem életforma, értékteremtés is, amely meghatározhatja egy régió, egy közösség, egy család, de akár egy város helyzetét is  – fogalmazott Dr. habil. Mikó Edit, dékán.

A Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatási Programot Dr. habil. Albert Gábor az SZTE MGK tudományos főmunkatársa mutatta be a hallgatóságnak. A program célja a hódmezővásárhelyi agrárszakoktatás múltjával kapcsolatos kutatások folytatása, az SZTE Mezőgazdasági Kar intézmény- és képzéstörténetének teljes körű, szisztematikus feldolgozása. Ennek keretében a hódmezővásárhelyi agrárképzéssel kapcsolatos korábbi szakmunkákra támaszkodva, komplex levéltári adatfeltárások végzésére, egykori szemtanúkkal (oktatókkal, hallgatókkal) interjúk készítésére nyílik lehetőség. A program része minél több tárgyi emlék, fotó, iratanyag gyűjtése, egy állandó, a Mezőgazdasági Kar történetét teljességében bemutató kiállítás létrehozása. A program a kutatási eredményeket az agrárszakma, az agrár-felsőoktatás számára is szeretné elérhetővé tenni. A vizsgálati eredmények rendszeres publikálása, konferenciák, tudományos tanácskozások szervezése ezt a célt szolgálja. A további kutatás célja, hogy a hódmezővásárhelyi agrárszakoktatás múltjával a Mezőgazdasági Kar oktatói és hallgatói is megismerkedjenek, a kutatásba minél többen bekapcsolódjanak. A kutatási program névadója Dr. Fekete Gyula (1920-2012), a Kar egykori főigazgatója, akinek elévülhetetlen szerepe volt a hódmezővásárhelyi közép- és felsőfokú agrárképzés létrehozásában és fejlesztésében. A Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatási Program a hódmezővásárhelyi agrárszakképzés történetének feldolgozásával bekapcsolódik az SZTE egyetemtörténeti kutatásaiba – mondta Dr. habil. Albert Gábor.

Kiemelte, a korábbi, meglévő szakmunkákra alapozott program olyan mikrokutatásokkal gazdagítja a Mezőgazdasági Kar történetét, amelyben helyet kapnak a többi között a művelődéstörténeti, helytörténeti kitekintések, vagy a múzeumi gyűjteményi források, a korabeli helyi- és országos lapok, álláshirdetések vizsgálatai, vagy akár az „oral history”, azaz a személyes beszélgetések is. A fotóinterjúkkal régi, nagynevű tanárokat, hallgatókat szólítanak majd meg, fotókat, tárgyi emlékeket, például bizonyítványokat szereznek be, hogy végeredményként létrehozhassanak egy kari állandó kiállítást – összegezte Dr. habil. Albert Gábor.

Dr. habil. Marjanucz László, az SZTE BTK nyugalmazott tanszékvezető egyetemi docense „Gazdasági, társadalmi élet Hódmezővásárhelyen a 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben – érintkezési pontok a Magyar Királyi Földmíves Iskola intézménytörténeti kutatásához” címmel tartott előadást.

Hódmezővásárhely 1873-ban törvényhatósági önállóságot szerzett, mezővárosként 1869-től 1910-ig 27%-os demográfiai növekedést ért el, 62.000-re növelve lélekszámát. Foglalkozásszerkezeti szempontból 1880-ban a mezőgazdaságból élt a lakosság több mint 72%-a, ez az arány 1910-re ugyan 64%-ra csökkent, de a négy évtized alatt végig őrizte vezető szerepét a gazdaságszerkezeti megoszlásban. A település iskolázottsági szintje országosan kiemelkedő, 1910-re a 6 éven felüli lakosság több mint 82 százaléka tudott írni-olvasni, ez az arány magasabb, mint Szegeden és magasabb, mint Kecskeméten. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy a többségében református lakosság korán belátta a fontosságát a népoktatásnak és lehetővé tette azt. Hódmezővásárhely lakosságát ’48-ig jobbágyok alkották, mindez meghatározta az itt élők pályafutásának társadalmi keretét. Legtöbbjük önálló, birtokos paraszt, vagy bérlő volt, amely preferált életforma volt az alkalmazotti, illetve a munkás-cseléd léthez képest. A parasztság folyamatos és nehéz fizikai munkával igyekezett javait gyarapítva örökül hagyni utódainak. A cselédek alkalmazása főként a legalább 100 holddal bíró tulajdonosok részéről volt jellemző, mivel költségtényezőt jelentettek a gazdák számára, amely saját hasznukat kisebbítette. A cselédek egyedülálló munkavállalókból nagyszámosokká lettek a családalapítást követően. A cseléd egy évre szegődött, míg a napszámosok szolgáltatása egy napig tarott. „Inkább a magam szegénye leszek, mint szolga”- vallották a napszámosok. A képzés úgy talált utat ehhez a makrogazdasági szerkezethez, hogy 1879-ben létrejött „Hódmezővásárhelyi Földmíves Ifjak Önképző Egyesülete” néven az az érdekképviselet, amely 1883-ban gazdakörré alakult, majd felvette a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egylet nevet. Az 1870-es években merült fel, hogy felsőbb fiúiskola induljon a városban, és ez kapjon gazdasági aspektust. A hároméves gazdasági képzés 1875-ig működött és oktatott mezőgazdasági ismereteket a fiúknak, majd a polgári oktatásra alapozva hozták létre a magasabb általános műveltségre épülő Magyar Királyi Földmíves Iskolát – mutatta be az agrároktatás elindulásának előzményeit Dr. habil. Marjanucz László.

Dr. Zombori István, a Gál Ferenc Egyetem c. főiskolai tanára „A parasztság és az egyházak a Horthy-korszakban” című előadásában az 1920 és 1945 közötti magyarországi időszakot mutatta be. Magyarország a Habsburg-birodalom széthullása, a vesztes I. világháború és Trianon után, 400 év elteltével lett ismét önálló. A történelmi Magyarország nagy ipari és bányavidékeit mind elcsatolták, ami megmaradt az országból az egy nagy mezőgazdasági terület volt, amely meghatározta hazánk további jövőjét. Klebelsberg Kunó oktatási reformja révén sorra épülnek a tanyasi iskolák, amelyek nagy ablakaikkal, fapadlós, kályhás, pianínós téglaépületeikkel kulturális központokká is váltak, ahol vasárnaponként istentiszteleteket tartottak a környékbelieknek. A falusi lakosságot az egyházak szólították meg, célkitűzésük volt, hogy népfőiskolákat hozzanak létre. A jezsuiták kezdeményezésére létrejött a Katolikus Legényegyletek Országos Társulata, a KALOT, amelynek egyik célkitűzése a „műveltebb falu” megteremtése volt, ők vezették be a dán mintára megvalósított népfőiskolát. A KALOT, mint több százezer tagot és pártoló tagot számláló nagy szervezet meghatározó szerepet töltött be a magyar parasztság életében, hiszen vezetői és tagjai is ebből a társadalmi rétegből kerültek ki – összegezte Dr. Zombori István.

Lőkös Györgyi levéltáros a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltár, Hódmezővásárhely intézményének munkatársa „A hódmezővásárhelyi agrárszakoktatás helyi levéltári forrásai” címmel tartotta meg előadását.

A Szent Domonkos rendi római katolikus nővérek Mezőgazdasági Leány Középiskolájának kápolnája volt az az épület, ahol most vagyunk – mondta – ez az iskola ’45-től ’48-ig, a rend államosításáig működött, iratanyagában főként anyagkönyvek vannak, amelyek kutatási korlátozás alatt állnak, hiszen azok a személyek, akik ’45-ben ebbe az iskolába jártak, ma is élő személyek lehetnek. Az anyakönyvek azért fontos iratok a kutatás szempontjából, mert ezekből az adatokból egy teljes hallgatói névsor kerülhet ki az iskola egykori diákjairól. Az korabeli osztály- és haladási naplókból fény derülhet az egykor tanított tantárgyakra. Az iskola 5 holdas konyhakertjében kertészeti és állattartási ismereteket gyakorolhattak a hallgatók. Az 1875 és 1895 között működő felsőbb gazdasági népiskola egy hibrid  intézmény volt, amely egyszerre próbálta bevonzani az ipari, a gazdálkodó és a kereskedő ifjakat, ez lehetett az oka, hogy viszonylag gyorsan elfogytak a hallgatói – mondta a levéltáros.


Lőkös Györgyi felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyar Királyi Földmíves Iskola iratanyaga nem került be a levéltárba, ugyanakkor Dr. Bicsérdy Gyula ny. főigazgató személyi anyaga például fellelhető az iratok között, de a Mezőgazdasági Múzeumok Hódmezővásárhelyi Egyesületének anyagai is fontos kutatási célt szolgálhatnak. A ’45 utáni intézetek, intézmények iratai között olvasható, hogy létrehoztak egy Mezőgazdasági Középiskolát. Az volt a cél, hogy járásonként egy-egy iskolát alakítsanak ki, azért, hogy az újonnan földhöz jutottak is kellő szakismeretet szerezzenek. A mezőgazdasági tagozat a fiúkat, a háztartási tagozat pedig a lányokat várta. Ingó leltárukból a szakkönyvek minősége derül ki, ezen kívül anyakönyvekből és osztálynaplókból áll az iratanyag – tette hozzá. Működésének egy évéig ismert a Mezőgazdasági Gimnázium iratanyaga, amely kifejezetten a kollektív gazdálkodás részére képzett szakembereket. A Mezőgazdasági Technikum, 1970-től szakközépiskola az előző év mezőgazdasági gimnáziumi osztályaiból alakult, pecsétjén 1950-ben Állattenyésztési és Mezőgazdasági Technikum szerepelt. Nagyon gazdag az iratanyaga, például tantestületi ülésekről készült jegyzőkönyvek, munkatervek, költségvetések is szerepelnek benne, de az itt tanuló külföldi diákokra vonatkozóan is megtalálható benne anyag. A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum ismertető füzetében félévenkénti bontásban találhatók meg a tantárgyak és oktatási területek, első évfolyamát 1961-ben indították. A tanácsi korszak iratanyagában, vagy a földhivatali aktákban megtalálhatók a mezőgazdasági oktatásra vonatkozó információk, vagy  a tangazdaság tulajdonjogára vonatkozó adatok is.

„Az anyagokból kirajzolódik, hogy nagy és sokféle feladatot tartalmazó kutatási projektnek néz elébe a Fekete Gyula Intézménytörténeti Kutatási Program” – hívta fel a figyelmet Lőkös Györgyi.

A tudományos tanácskozást kérdések és hozzászólások, illetve fogadás zárta.

Erforg-AimAgroforte GrainBerek-VízLévay StúdióPályázat Európa 08.01.Hotel Hunor - törölhetőNanosegment 09.08.Otis Bt.ModinvestCad-ServerMizse-PlastNektárplastMagyar PékségSizolev 07.25.NRG Services Kft. 07.29.MEVA-HUDPMG Zrt.Borda Gépipari Kft.Magyar Kukorica Klub banner - törölhetőIlinoxAboszol 08.01.Med-PlastKovács ImreForest PowerGB-TradeDigitasIsterraCharlie Hűtő
PRINT LAPOK