Tóth Károlyt Bozóky István színházigazgató szerződtette csoportos szereplőnek Nyíregyházára 1982-ben, azóta tagja a Móricz Zsigmond Színház társulatának. 2020-ban megkapta a Móricz-díjat, 2021-ben pedig Aase-díjas lett. 2023-ban a magyar színház-, film- és táncművészet kategória jelöltjeként megyei Prima különdíjban részesült!
Filmes megjelenései közül kiemelkedik a Kaktuszember férfi főszerepe, Kiss Mari volt a partnere.
A színpadon volt már fejedelem, főinkvizitor, gyilkos és alkoholista figura is, de közismert politikus emlékeim szerint nem. A király beszéde előadásban Winston Churchillt személyesíti meg. Kováts Dénes interjúja.
A legújabb kori történelem egyik legismertebb alakját formálod meg a premieréhez közeledő színdarabban. Miként fogadtad a hírt?
Megmondom neked őszintén, én annak, hogy híres politikus vagy sem, nem tulajdonítok különösebb jelentőséget. A rendező utasításait, vagy a rendezővel történt egyeztetést alapján azt a figurát próbálom meg minél hitelesebben eljátszani, akit rám osztottak. A pocakos, szivarozó Churchill valóban nagyon benne van a köztudatban, mindenki ismeri, csakhogy ez a Churchill, akit én játszok, a történetünkben még nem miniszterelnök (csak lesz egyszer), hanem pénzügyminiszter. Még a politikusi pályája elején jár, most próbálja kitaposni az ösvényt saját magának.
Mennyire tudsz, akarsz, kell megfelelni a bennünk élő Churchill-képnek? Megnézel például filmhíradókat a viselkedését, mozgását ellesni? Számít ez ebben a darabban?
Lassan 25 éve, hogy megnéztem valamilyen filmet szerepre készülve: ez a 2001-ben bemutatott A dzsungel könyve volt, amelyben Balút játszottam. Dokumentum- vagy természetfilmet tanulmányoztam, hogy tisztában legyek vele, hogyan mozognak a medvék. Most nem Churchill-imitátor szeretnék lenni, nem kívülről, a mozgásával akarom színpadra hozni őt, hanem a mondataival, gondolataival. Nem láttam a filmet sem, amiből a színpadi változat készült.
Még a próbafolyamat tart, de talán már látod, közönségsiker lehet-e az előadás.
A próbák alatt kialakult véleményem szerint – már most borítékolhatom – fogják szeretni a nézők, annyira bájosan és nagyon jól vannak megírva a jelenetek Az, hogy én vagyok Churchill, egy dolog, a fővonal a király (Gulácsi Tamás), aki nem tud beszélni, és a színész (Horváth László Attila), akihez elmegy beszédórákra.
Láttunk már téged néhány rendőrszerepben, de arra még nem volt példa, hogy saját magadat is kinyomozd…
A padlásbeli detektív szerepét nagyon szeretem. Egy régi előadásban Lámpás, a törpe voltam. Úgy gondolom, ha a helyzet nem indokolja, vagy nincs leírva, akkor csak azért viccesnek lenni, hogy hátha röhögnek rajta, az tőlem távol áll. A detektív szerepében is megpróbáltam a szöveget, a szituációt őszintén megcsinálni. A nézők nagyon szeretik ezt az előadást, folyamatosan teltházzal játsszuk, pedig már több mint negyvenszert adtuk elő. Úgy hiszem, bár a dalok slágerek lettek, nem csak emiatt szeretik a nézők. Egyszerű, őszinte musical, humor, szeretet van benne.
Pillanatkép A padlásból. Balról: Törő Gergely, Tóth Károly, Urmai Gábor és Jenei Judit
A mulatozás mennyire áll közel hozzád? Mert az Úri muriban és a Pacsirtában is a mulatozós csapatba tartozol.
Valamikor nagyon közel állt hozzám ez a dolog, alkoholfogyasztás is kísérte… Már régen túl vagyok rajta, jól tudok szórakozni alkohol nélkül is. Nagyon jó munka volt a Pacsirta Szikszai Rémusszal, noha amikor megláttam a szereposztást, s kiderült, miféle ez a latintanár – ő az alkoholista, a legtöbbet ivó szereplő az előadásban – kicsit megijedtem. Már annyi hasonló asztaltársaságot játszottam az eltelt évtizedek alatt, hogy attól tartottam, belefásulok. Meglepett, amikor Rémusz azt mondta, azt csinálok a szereppel, amit akarok. Ez valami olyan energiát adott, feledtetve minden eddigi tapasztalatomat a tömegjelenetekkel kapcsolatban, hogy elkezdtem élni.
Valóban nem ő a legnagyobb mélységgel megírt figura a Kosztolányi darabban…
Nagyon jó volt a próbaidőszak, az előadást imádtam. Ennek a darabnak a kapcsán fogalmazódott meg bennem – amikor a zenekar elkezdte játszani a Ne szidjatok soha engem című nótát – hogy össze kell hoznom egy nótaestet. El is mondtam Tamás Attilának, a zenei vezetőnek az ötletem.
Mulató latintanárként a Pacsirtában
Mennyire voltál, illetve vagy nótás kedvű?
Magamban állandóan énekelek. Apám nagyon szeretett volna nótaénekes lenni, Béres Ferenc volt az egyik példaképe, őt és másokat is gyakran hallgattuk a Jó ebédhez szól a nóta, a Nótacsokor és más rádióműsorokban, amikor már volt rádiónk. Sajnos apámmal nagyon keveset beszéltem az életről. 1956-ban házasodtak össze, erről az időszakról sem esett szó. Amikorra felnőtt lettem, kapott egy agyembóliát, megszűnt a beszéd központja, így már nem volt rá lehetőség. Fiatalon, pályakezdőként – ha nem is megvalósítani az ő álmát – de megszerettem én is a nótákat. De akkoriban azt gondoltam, ciki ezeket elénekelnem. Persze valahol hátul a fejemben ez mindig benne volt. Hugival (Horváth Margit) operettműsorokkal többször felléptünk már. Most pedig – mintha a doboz fedele felcsapódott volna, és kijött volna belőle a szellem – elhatároztam, összehozok egy nótaestet. Meg kell tennem, mielőtt meghalok… Hasonlóan jártam Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versével, amit 18 éves koromban megtanultam, a munkásfiatalok országos versenyén aranydiplomát kaptam, ennek kapcsán kerültem Bozóky Istvánhoz, a Móricz Zsigmond Színház alapító igazgatójához, s kezdődött el színészi pályám. Ez a vers is bekerült egy dobozba és egyszercsak, hosszú évtizedek után jött egy költészet napi felkérés, ahol ezt a verset is elszavaltam.
Nagyon jól emlékszem. Ugyanis 2017-ben Tiszta szívvel címmel tartottunk estet a könyvtárban, ahol Pregitzer Fruzsina és te szavaltatok, Dézsi Darinka és Karap Zoltán (mint a carPEDIGnem együttes) megzenésített verseket adott elő, helyi költők, írók és a közönség soraiból páran kedvenc verseiket mondták el. Én voltam az est moderátora, és tágra nyílt fülekkel hallgattalak, annyira remek volt a Hajnali részegség.
Tizennyolc évesen nagyon furcsa volt ez a rész: „Ötven, jaj ötven éve - lelkem visszadöbben - halottjaim is itt-ott, egyre többen - jaj, ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes, égi szomszéd, ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.” Milyen messze volt még tőlem ez az életkor! Amikor pedig a könyvtárban szavaltam, az villant be: már több is, mint ötven…
Ugyanez forog most a fejemben a nótákkal kapcsolatban: ha ciki, ha nem, meg fogom csinálni, mert megígértem magamnak.
Hogy áll össze a műsor?
Összegyűjtöttem, amiket tudok, belevetettem magam az internetbe, Attila is küldött nótacsokor gyűjteményt. Olvasgattam, nézegettem, és ami megtetszett, felírtam a címét. Sok előadó van, akinek a neve a nagyközönségnek talán nem sokat mond, például Bokor Károlyé, de szép nótákat énekelt. Bessenyei Ferenc nótázása pedig elképesztő! Csernák Tiborral, a közismert és kiváló zenésszel összeállítottunk egy, a mulatós fellépések receptje szerinti műsort, de aztán úgy gondoltam, nem egy profi csárdás-nóta előadónak a műsorát akarom másolni, inkább az érzéseim alapján, ahogy bennem élnek: apám, anyám, szülők, gyerekek, szeretet, halál – ilyen tematikával állt össze. Most ott tartok, hogy 30-40 nóta megvan, azokat kell összefésülni úgy, hogy megmaradjon a spontaneitása is. Elhagyva a kőbe vésett receptet, legyen ez a műsor olyan, amilyen én vagyok, magamból hozom a figurát, s én magam is benne vagyok. Mivel ez egy önálló est lesz, ezért úgy gondoltam, megengedem magamnak, hogy szakítsak minden megírt vagy szokásban lévő hagyománnyal. Csernák Tibi remek, profi zenész, pillanatok alatt megoldja a kíséretet – azért én nem vagyok Pavarotti.
Nótázol jókedvvel.
Jókedvvel, borúsan, szomorúan, szeretettel. Mivel a nóták jóval rövidebbek, mint például az operett slágerek, sokkal több dal kell, hogy szerepeljen a repertoáron. A tanulással úgy vagyok, hogy jól, párhuzamosan haladok Churchillel...
A következő évadod milyennek ígérkezik?
Jelen állás szerint három bemutatóm lesz, Mindegyik jó, van benne nagyon komoly, zenés és vígjáték is. Úgy gondolom jó évadom lesz.
Fotók: a Móricz Zsigmond Színház archívumából
