Az európai állattartásban már nem egyetlen betegség köré szerveződik a járványkockázat. A madárinfluenza és az afrikai sertéspestis továbbra is jelen van, közben a száj- és körömfájás ismét felbukkant, és több más, főként kérődzőket érintő fertőzés is erősödő nyomást jelez. A mostani helyzet legfontosabb üzenete az, hogy a telepeknek egyszerre több irányból érkező kockázattal kell számolniuk.

Az elmúlt időszak európai esetei azt mutatják, hogy a fertőzési térkép egyre összetettebb. A száj- és körömfájás 2025-ben Magyarországon és Szlovákiában is megjelent, idén pedig a mediterrán térségből is érkeztek új jelzések. Emellett több országban regisztráltak kiskérődzőpestis-, juh- és kecskehimlő-, kéknyelv-, illetve bőrcsomósodáskór-eseteket is. Ez már nem elszigetelt figyelmeztetés, hanem tartós európai járványügyi nyomás.

A helyzetet az teszi különösen nehézzé, hogy ezek a betegségek nem ugyanazon az úton terjednek. Más kockázatot jelent a vadmadarakhoz kötődő madárinfluenza, más logika szerint mozog az afrikai sertéspestis, és megint más védekezést kíván a rovarok által terjesztett kéknyelv-betegség. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs egyetlen, mindenre elegendő védekezési séma: a járványvédelemnek fajra, tartási módra és helyi körülményekre szabottan kell működnie.

A baromfiágazatban a madárinfluenza továbbra is állandó kockázat. A telepi fertőződések nagy része ma is a vadmadarakkal való közvetett kapcsolatból indul, ezért a zártan tartás, a takarmány és az ivóvíz védelme, valamint a telepi mozgások kontrollja továbbra sem kezelhető formális előírásként.

A sertéságazatban az afrikai sertéspestis marad a legnagyobb veszély, különösen a határ menti térségekben és ott, ahol a vadállomány vagy a személyforgalom miatt nagyobb a behurcolás esélye.

A kérődzőágazat számára az a legfontosabb változás, hogy a korábban távolabbinak tűnő betegségek is közelebb kerültek. A száj- és körömfájás visszatérése önmagában is figyelmeztető, mert rendkívül gyors gazdasági következményekkel járhat: állatmozgatási korlátozással, exportpiaci zavarral és azonnali járványvédelmi szigorítással. A kéknyelv-betegség és más, vektorokkal terjedő fertőzések pedig azt jelzik, hogy a klasszikus telepi higiénia mellett a szezonális és környezeti kockázatokat is egyre komolyabban kell venni.

A hazai állattartók számára ebből az következik, hogy a járványvédelem ismét a napi működés egyik legfontosabb eleme lett. Nem elég a szabályokat papíron teljesíteni: a beléptetés, a fertőtlenítés, a jármű- és személymozgás korlátozása, a takarmány és alom tárolása, a vadállatokkal és vadmadarakkal való érintkezés minimalizálása, valamint a gyors jelzés és a pontos nyomon követés most közvetlen gazdasági érdek is.

A következő időszak egyik fő kérdése az lesz, hogy a telepek mennyire tudnak alkalmazkodni ehhez a sokszereplős járványhelyzethez. Európában ugyanis már nem egyetlen fertőzés körül forog a kockázat, hanem párhuzamosan jelennek meg azok a betegségek, amelyek külön-külön is komoly terhet jelentenének. Ebben a helyzetben a fegyelmezett üzemi gyakorlat nem adminisztratív teher, hanem az állattartás biztonságának alapja.

Kováts Viktor