Különböző eseményeken és helyszíneken léptek már fel eddig, a Bencs Villa kisebb nézőtere előtt éppúgy, mint például a Szindbádban vagy a VIDOR Kertben. A múlt év decemberében karácsonyi koncertjükkel már a Nagyszínpadon láthattuk őket, ezúttal viszont még nagyobb közönséget szeretnének bevonzani, mégpedig a Rózsakert Szabadtéri Színpad csaknem ezer férőhelyes nézőterére. Kováts Dénes interjúja.

A Rózsakertben több mint két és félszer annyi néző fér el, mint a Nagyszínpad előtt. Ez a tér és színpad nagyon mást kíván a produkciótól?
Gulácsi Tamás: Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben nem! Amikor először voltunk a VIDOR Kertben, azt elég komoly lépésnek vettük a triónk életében, nagyon-nagyon készültünk rá. De azt gondolom, a „túlpörgés” rosszat tett a műsornak, mert pont a varázsunk, a lazaságunk és könnyeségünk szenvedett csorbát. Ezúttal ezt szeretnék elkerülni, ami nem azt jelenti, hogy nem törődünk vele vagy kevésbé érdekel minket. Ugyanúgy felkészülünk rá, de jobb, ha nem gondolunk bele túlzottan, mekkora színpadon és közönség előtt lépünk fel.  A Continental Arénában legalább annyi ember hallgatott minket, mint a Szabadtérin fognak, de ott egy programsorozat részei voltunk, nem önálló koncertet adtunk. Mindegy hány nézőnk lesz, kettő, vagy ezer, ugyanazzal a lazasággal kell belemennünk, ugyanazt a színvonalat és teljesítményt szeretnénk hozni. Számunkra minden néző fontos.

Horváth Viktor: Az öröm és a kihívás szerintem fele-fele arányban oszlik meg. Óriási öröm számunkra - s ez látszik a visszajelzésekből - hogy szeret minket a közönség, van ránk igény. Kihívás, mert ez lesz az első élőzenekaros koncertünk, amire gőzerővel készülünk, s kihívás az is, hogy először mutatkozunk be a Rózsakertben. A Continental Arénában a közönség elég komoly tömegnek számított…

Tar Dániel: Számomra azt a legnagyobb öröm látni, tapasztalni, hogy egy Bencs villás Valentin-napi koncerttől, ahol lényegében véletlenségből találkoztunk mi így hárman, eljutottunk idáig. Elmondhatjuk magunkról, hogy folyamatosan fejlődünk, ahogy a nézőknek igényük van ránk, úgy nekünk is igényünk van mindig valami újat, valami mást mutatni nekik magunkból. Példának okáért a karácsonyi nagyszínpados koncerten, ami részemről egy meglepetés volt, egy ajándék a fiúk számára, az most szerves részét fogja képezni az esténknek, mert a vizuális effektek és az élő zene mellett három csodálatos táncos lány (Belicza Bianka, Mátyók Lilla, Újlaki Ágota) fogja tovább színesíteni az elhangzó dalokat.

Balról: Horváth Viktor, Gulácsi Tamás, Tar Dániel

Ezúttal a népszerű Polip zenekar kíséretével láthatunk-hallhatunk titeket. Jobb élőzenés koncertet adni?
G.T: Ez majd kiderül. Ha zenei alapról megyünk, az ad egyfajta biztonságot, hiszen a zenei alap nem téved, legfeljebb a technikus, esetleg elmegy az áram… Mégis, ott pontosan tudjuk, mi vár ránk. Itt erőteljesebb az emberi tényező: egy ütem kimarad, hamarabb lép be valaki, fennáll a hiba lehetősége. Viszont természetesen ott a pozitív oldala is, hiszen az élő zene varázsát nem lehet összehasonlítani a gépi hanggal, ebből a szempontból tehát mindenképpen jobb.

T.D: Nem titok, hogy régóta vágyunk már az élő zenés kíséretre, ezért ez egy örömteli találkozás, és óriási kíváncsisággal futunk neki. Nekem volt már szerencsém zenekarral együttműködni, leírhatatlan érzés volt velük együtt lélegezni, és természetesen össze sem lehet hasonlítani a zenei alapra való énekléssel. Minden esély megvan rá, hogy egy felejthetetlen bulit csapjunk, aminek természetesen ugyanúgy részét képezik a líraibb, érzelmesebb dalok is, ha minden igaz, ehhez Kóti Gergő zenész barátunk is hozzá fog segíteni hegedű játékával. 

Nyilván több próbát igényel.
G.T: Ez így van. De a Polip Band remekül összeszokott és iszonyatosan jó banda, nagyon örülünk, és megtiszteltetés, hogy ők adják az élőzenei kíséretet. Mi még, mint három tenor élőzenével csupán egy dal erejéig léptünk fel, pont a Polippal. Azon a rendezvényen ők és mi is (külön-külön) színpadra álltunk, és Csernák Tibi felvetette, hogy van egy dal, amit ők is játszanak és mi is, előadhatnánk együtt. Mindenféle próba nélkül, tökéletes összhangban megcsináltuk, nagy sikerrel. Szerintem kifejezetten izgalmas, és a Rózsakert meg is kívánja, hogy élő zenekar legyen mögöttünk.

Azért kellenek a vendégművészek, mert nincs elég dalotok?
G.T: Természetesen azért hívtuk őket, hogy színesítsék az estét, bizonyára üdítő színfoltja lesz a koncertnek Dézsi Darinka, Szabó Nikolett és Gulyás Attila jelenléte.

H.V: Nem, nyilván nem ez az oka. Nagyon sok számot tanultunk meg, egyfolytában bővítjük a repertoárunkat, így nem laposodik el a fellépésünk azzal, hogy mindig ugyanazokat a slágereket énekeljük. A vendégművészekkel valóban szeretnénk színesíteni még az estet, lehetőség nyílik női-férfi duettekre is. Nosztalgikus, hogy a partnerem Dézsi Darinka lesz, akivel sokszor léptem már fel, de az elmúlt pár évben számára (érthetően) az anyaszerep volt az elsődleges. Ennek ellenére van pár olyan sláger, amit kapásból, gyakorlás nélkül is el tudnánk énekelni. Remek dolog, hogy elfogadta a meghívásomat, nagy örömmel készül ő is. Úgy gondolom, ha már egy egész estés produkciót akarunk a színpadon létrehozni, akkor legyenek sztárvendégek is, mindhárman nagyon jó kollégáink, barátaink.

T.D: Nekem mindig hatalmas élményt nyújtott Gulyás Attila kollégám, barátom zenés estjeivel. Igazi energiabomba, tele lélekkel és mélységekkel. Megtiszteltetés lesz vele együtt énekelni.

Mindig igyekeztek változtatni valamelyest a műsoron. Most is?
G.T: Már kialakult egy állandó repertoár, jónéhány dalt talán minden alkalommal el is vár a közönségünk, de természetesen mindig hozunk újakat. Ezáltal teszteljük is a nézőket, mi az a zene, ami nagyon ül nekik, amit szeretnek, amelyekkel velünk tudnak jönni. Persze ha csak ugyanazokat a számokat hoznánk el, amelyeket nagyjából megszoktak, az élő zene varázsa azokon is lendítene, mert kicsit más a hangszerelés, más energiák lesznek a színpadon. Mivel ez egy „ülős” szabadtéri koncert lesz, felmerül a kérdés, hogy inkább pörgősebb, vagy inkább előadói számok legyenek. Megpróbáljuk megtalálni az egészséges egyensúlyt.

T.D: Fontos, hogy a nevettetés és a szórakoztatás mellett egy-egy komolyabb hangvételű dallal, ha tudunk, hassunk a nézőkre. Indítsunk el bennük valamit, amire jó odafigyelni, amin jó egy picit elgondolkozni, belemerülni. Éppen ezért mindig igyekszem legalább egy olyan dalt választani, ami rám is nagy hatással van mondanivalójában, zenei világában, és kapcsolódik az én kis életem történetéhez. Vannak vízióim, remélem meg tudom valósítani a színpadon.

G.T., H.V., T.D: Mindenkit szeretettel várunk a Rózsakertbe június 27-én este!

*

Az évad utolsó premierje az Aranylakodalom. Nagyon nehéz meggörbült öregasszonyt játszanod a te magasságoddal?
G.T: A gerincsérvem nem örül neki annyira… De persze vagyok olyan jó kondiban, hogy megoldjam. Nem is annyira hosszú, összefüggően talán tíz perc, amit a színpadon töltök öregasszonyként.

Így, az évad vége felé könnyebbség, illetve jelent némi felüdülést, hogy vígjátékkal zártok? Ami persze nyilván nem sétagalopp a színészek szempontjából...
G.T: Tényleg nagyon munkás, hiszen nem lehet lazítani, a jelenetek és a poénok ritmusára nagyon oda kell figyelni. Az évad vége nyilván nem könnyű, akármilyen darab lenne, mert az idegrendszerünk nagyon a végét járja ilyenkor. Persze másfajta idegrendszert kíván, ha minden este tragédiát, összetörést, sírást kellene eljátszanom. Azt gondolom, az másféleképpen és jobban megterhelne, mint ez a típusú, a néző számára könnyed, szórakoztató vígjáték.

H.V. A nézők számára minden bizonnyal felhőtlen szórakozást nyújt. Ami az évadunkat illeti, eléggé megterhelő volt mind nekem, mind a társulat számára. Én még életemben nem játszottam ennyit, mint most, és nem is próbáltam ennyit. Emellett meg kellett írnom az egyetemi diplomamunkámat is, így egy kicsit elfáradtam. Nagy öröm és könnyebbség volt számomra, hogy a szövegtanulással nem kellett bajlódnom, csupán ide, a nyíregyházi színpadra kellett áthelyezni a dolgokat, és a kollégákkal megoldani a szituációkat. A Játékszín előadásában ugyanis ugyanezt a szerepet játszottam.

Miként Nyári Dia. Próbálni se kellett?
H.V. De, nyilván a többiek miatt kellett. Persze viccesen mondtam az elején Nagy Sándornak, a rendezőnek, hogy majd a bemutató előtt két nappal találkozunk, addig mással foglalkozom.

Nekem úgy tűnt, hogy szereted ezt a szerepet, jól is áll neked a kicsit pökhendi nőcsábász figurája.
H.V. Valóban, jól játszható, jó szituációkba kerül. Pikírt, szemtelen, számító, szemét karakter, aki átgázol mindenen és mindenkin, számára az anyagi javak a fontosak. Ugyanakkor a szerepnek nyilvánvalóan megvan a humoros oldala, ezért is szeretem.

Pillanatkép az Aranylakodalomból. (Balról: Horváth Viktor, Szabó Nikolett, Nyári Dia, Gulácsi Tamás és Gulyás Attila

Mitől lehet, lesz siker az Aranylakodalom?
G.T:  A könnyedsége miatt, hiszen a történetet nem kell túlgondolni, noha van tétje. Kétpercenként elhangzik egy poén a darabban, nem ereszti a nézőt, úgy van megírva, hogy nagyon hamar feloldódik a közönség is. Ez lehet a titok. Azt adja, amit ígér, se többet, se kevesebbet.

H.V. Az itteni színészgárda miatt lehet siker, akik igazán életszagúvá teszik a jeleneteket, megtöltik élettel ezeket a karaktereket. Sok múlik rajtu(n)k, hogy ne csupán egy limonádé hangulatú, könnyed vígjátéknak tűnjön, hanem ettől többet adó előadásnak. Komolyan vettük a vidámságot!

Fotók: A Móricz Zsigmond Színház archívumából