Peti énekes, dalszerző, színész és műsorvezető, zeneszerző - a sokáig a Móricz Zsigmond Színház társulatához tartozott népszerű színművész, Puskás Tivadar fia. Bogi énekesnő, műsorvezető. Kováts Dénes interjúja.

Nem tudom tudatosult-e bennetek, de éppen a negyedik házassági évfordulótokon lesztek a vendégeim a Bencs-villában, illetve aznap este mutatjátok be a Volt öt évünk című darabot a Nagyszínpadon. Jó munkával ünnepelni?
Bogi: Igen, tudatosult bennünk, és igazából meg is örültünk a dátumegyezésnek. Mert a Volt öt évünk egy olyan előadás, amely nagyon közel áll a szívünkhöz. Ez egy Broadway darab, Jason Robert Brown írta, nagyon szeretjük játszani a Karinthy Színházban éppúgy, mint vendégként másutt, például Nyíregyházán. Óriási szakmai kihívás mind a kettőnknek, s talán mondhatom, a pályánk során az egyik legnagyobb. Nagyon nehéz dalok hangzanak el ebben a különleges musicalben, emellett rengeteg a szöveg. Tulajdonképpen monológokat éneklünk. Egy házasság öt évét meséljük el, és az a fűszer az egészben, hogy a feleség a válástól a kezdetek felé halad, a férj pedig kronológiában, a megismerkedéstől a kapcsolat lezárásáig. Ebből a szempontból érdekesen zajlik a mi házassági évfordulónk, hiszen azt játsszuk el a színpadon, hogy végül elválunk - de szerencsére ez nem a való életben történik meg, csak a musicalben.

Peti: Meglepődtem, hogy már ilyen régóta házasok vagyunk...(nevet) Az eljegyzési fotózásunk is Nyíregyházán volt, sok szállal kötődünk a városhoz. Alapvetően jó érzéssel tölt el, hogy aznap este Nyíregyházán játszunk egy olyan előadásban, amelyet nagyon szeretünk. Válásról szól ugyan, de nem ezért szeretem…

Melyikőtöket viseli meg jobban a történet?
Bogi: Az az érdekes, hogy máshogy csapódik le bennünk, pontosan abból adódóan, hogy nem ugyanott járunk a történetmesélésben. Tehát én, mivel a válástól indulok, elég letargikus állapotban indítom az előadást, viszont mivel a megismerkedéssel, a szerelem kiteljesedésével zárul a bennem a történet, mindig vidáman jövök le a színpadról. De a férjemnél pont fordított a helyzet, hiszen Peti történetmesélése a házasság szomorú oldalával fejeződik be, ő akkor jut el arra a pontra, hogy a sírás kerülgeti. Összességében mind a kettőnket egyformán visel meg, csak az előadás más-más pontján.

Peti: Nagyon érdekesen van megírva a történet, a végén szinte megfordul az egész helyzet. Az én részem ekkor a válás, az övé az összejövés, a szerelem kezdete, így a legvégén az enyém a drámai szerep. Engem azért visel meg, mert idősebb vagyok, túl egy-két szakításon, s tudom, ez mennyire fájdalmas, mennyire nehéz. Nemcsak elveszíteni az első szerelmet, hanem újabbakat megélni, amelyekről azt gondolod, hogy na, ez a szerelem. Megannyi emlék, szép dolog fűződik hozzá, megannyi érzelem, aztán megszűnik, és légüres térben érzi magát az ember. Igaz, hogy csak egy színdarabban kell eljátszanom a feleségemmel szemben állva a szakítást, de így is nagy fájdalmat éreztem, amikor elkezdtük próbálni azokat a jeleneteket. Utána azért nehéz gyorsan visszazökkenni a mindennapokba.

A házasságotok négy éve tart, a megismerkedésetek korábbi. Előfordult már, hogy felvetődött a válás gondolata?
Bogi: Nem! Nyilván hazudnék, hogyha az mondanám, hogy egy házasságban, vagy párkapcsolatban egy vitánál nem fordul elő, hogy az ember azt mondja, megőrülök, nem bírom tovább. Szerintem ezt nem kell bemutatni házaspároknak. De ez alatt a hat év alatt, amióta együtt vagyunk, soha nem merült fel, hogy szeretnénk egymás nélkül lenni.

Peti: Nagyon jó a házasságunk, nagyon egy húron pendülünk Bogival. Természetesen vannak nehézségek, például amikor egy gyerek születik a kapcsolatba. A világ legszebb dolgát hozza az életünkbe, de, főleg eleinte, a legnehezebbet is. Bármennyire is csodálatos a gyerekünk, azért bizonyos helyzetek egészen mások, mint amikor még nem született meg. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket meg kell oldani. A 21. század emberei sok mindent másképp élnek meg, s olykor nehezen értik meg, hogy nem minden a kényelemről és saját magunkról szól, hanem a nehézségekről, a kitartásról és az életünkhöz tartozó másik személyről is. Ha mindezt jól összehangoljuk - nyilván azért előfordulnak összezördülések – ha a szív mellett ésszel is csináljuk, akkor hosszútávú és kellemes lehet az együttélés.

Hogy stílszerű legyek, azt kívánom, legyen nagyon-nagyon sokszor öt évetek!
Bogi: Köszönjük szépen!

Miként működik a közös munka? Könnyű, vagy vitákkal terhes?
Bogi: Abszolút jól. Mi igazából munka közben ismertük meg egymást még 2019-ben az X-Faktorban, a kapcsolatunk elején, számunkra tehát nem idegen az együttdolgozás. A Volt öt évünket pedig Ábel kilenc hónapos korában próbáltuk, ez volt az első olyan munkám, amelyet bevállaltam a születése után. Szerencsére rugalmas volt a színház és a rendező is a munkafolyamat során, segítették, hogy részt tudjak venni ebben a musicalben. Nagyon élveztük a közös munkát annak ellenére, hogy alig van olyan pontja az előadásnak, amikor ténylegesen találkozunk a színpadon. Hiszen a történet két időszálon fut, s felváltva meséljük. Talán éppen ezért tudtuk egymást kívülről látni, véleményezni. Nagyon sokszor előadtuk egymásnak a jeleneteket, segítettük a másik munkáját. Igazán feszültségmentesen és gördülékenyen ment a próbafolyamat. Peti jóval rutinosabb színész, színházi ember, mint én, hiszen igazából popénekesnő vagyok, aki most kipróbálta magát a musical műfajában is.

Tetszik?
Bogi: Azt kell, hogy mondjam, hogy tetszik. De természetesen továbbra is énekesnőnek tartom magam, egyáltalán nem színésznőnek. Ebben az előadásban fel kellett nőnöm a feladathoz, bízom benne, hogy sikerült.

A darab felépítéséből adódóan nekünk, nézőnek kicsit matekozni kell, hogy igazából összerakjuk a kettőtök által külön-külön elmesélt történéseket?
Bogi: Azt gondolom, hogy egy kicsit matekozós, mert ez olyan előadás, amelyen elgondolkozik a közönség, figyelni kell. De eddig azt tapasztaltam, éreztem: megérkezik hozzájuk a katarzis, teljesen egészében összeáll a kép. Sok barátunk látta, olykor az előadás utáni beszélgetésünk közben idézték fel az eseményeket. De persze abszolút érthető közben is – azt gondolom, hogy élvezhető előadás, közben nagyon jól ütő poénokkal.

Ti választották, vagy ajánlották, ezt a darabot, illetve a közös munkát?
Bogi: Petit kereste meg Olt Tamás, a Karinthy Színház igazgatója, s Peti dobta be az én nevemet: ha már van egy női szereplő benne, szívesen látna partnereként. Szerencsére az volt a válasz, hogy ez egy fantasztikus ötlet, mert a kisbaba miatt bennük fel sem merült, hogy mi ezt meg tudjuk csinálni. De nagyszülői segítséggel, a rugalmas próbaidőszakkal be tudtuk együtt vállalni.

Peti: Úgy voltam vele, hogy itt a feleségem, s bár még nincs egyéves a kisfiúnk, mégis nagyon különleges lenne, ha mi ketten játszanánk. Ráadásul én bíztam benne, hogy ez az előadás segíti visszakerülni a színpadra, és új feladatok elé nézni. Bízom benne, hogy jó támasza tudok lenni. Biztonságos környezetben van, ahol azon kívül, hogy anyaként szembe kell nézni azzal, hogy kevesebbet lesz a gyerekkel, s akár felvetődhet olykor benne, hogy jó anya, ráadásul jó színész-e, megfelel-e ennek a kihívásnak. De úgy éreztem, klassz dolog lenne az életünkben, ha együtt lennénk részesei a Volt öt évünk előadásnak. Végül az is lett!

Szeretitek?
Bogi: Nagyon! Éppen azért, mert a Volt öt évünk szerintem nagyon formabontó. Egyrészt a zenéjében, mert ez nagyon más, mint a megszokott musicalek, hiszen monológokat éneklünk, és fantasztikus élő zenekar kíséretében adjuk elő az egészet Grósz Zsuzsanna zenei vezetésével. A zenei anyag nagyon közel áll a szívemhez. Az pedig, hogy Petivel játszhatjuk, külön izgalmat tesz bele, noha maga a történet is nagyon különleges, érdekes. Az, hogy a való életben házaspárt alkotó pár játssza el, bújik bele Cathy és Jamie karakterébe, szerintem különösen izgalmas. A Volt öt évünk egy művész házaspár története, egy író és egy feltörekvő színésznő kapcsolatáról szól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezen a pályán, a való életben nem tapasztaljuk meg mindazt, ami velük a darabban megtörténik, azaz előfordul, amikor egyszer az egyik, másszor a másik ember sikeresebb, mint a párja. Nagyon tanulságos, hogy ők min csúsznak el. Mindemellett a mi kapcsolatunk is tud ebből épülni, látjuk mi az, amire oda kell figyelni, mi az, ami nekik nem sikerült, hogy mi elkerüljük ugyanezeket a buktatókat.

Peti: Én azért is szeretem, mert nagyon más, mint azok a musicalek, amelyekhez hozzá vagyunk szokva. Abból a szempontból is más, hogy két szereplő játssza, akik szinte soha nem találkoznak a színpadon. Nekem nagyon tetszik, hogy kicsit kiszakad ebből a borzasztó impulzív szórakoztató iparból amiben élünk, és amiben én is dolgozom. Szeretem a lassú művészetet, azt, hogy nem csak egy húsz másodperces tik-tok videót nézek meg egy dalból, hanem az egészet, sőt a teljes lemezt végighallgatom. Annak ugyanis íve van. Az első jelenetek során azt látom, hogy sokan meglepődnek, nem erre számítottak, de annál felemelőbb, amikor azt látom a végén, hogy megszületett a katarzis, sírnak és könnyeznek, megvárnak az előadás után és megköszönik az élményt. Ezért szeretem játszani. Sokakban hasonló élményeket idéz fel, amiket én meséltem előadás közben a szerelemről, a szerelem elmúlásáról. A legnagyobb boldogságot tudja adni a szerelem, de olykor a legnagyobb fájdalmat is.

Miért ajánlod a nyíregyházi/megyebeli közönségnek ezt az előadást?
Bogi: Igazából csak ismételni tudom magam: különleges zenei élmény várja őket. Emellett én szeretem az olyan színházi előadásokat, amelyek után úgy jövök ki, hogy van kedvem róla beszélgetni. Ez pedig egy olyan darab, amiről bőven lehet. Nem csak művész házaspároknak ajánlom, hanem minden párnak, mert nagyon sok igazságra lel az ember akár saját kapcsolatában is: problémás időszakoknál, szakításoknál. Sok élményt és emléket idézhet fel bennük ez a darab. Van egy jó mondás: az emlékeinkben nem élni kell, hanem tanulni belőlük. Erre tökéletes ez az előadás.

Peti: Valójában jómagam is azért ajánlom, mert bár nagyon ott van a kultúránkban a musical műfaj, sokat nézünk, igényeljük is, de ez egészen más, mint amihez hozzászoktunk. Éppen ezért tud nagyon megmaradni a gondolatainkban. Bár a zenés darabokat könnyű műfajnak tartják, ez az előadás ez nagyon nem az. Van egy nyolc perces dalom, melyben megállás nélkül mesélek. S bár két ember monológját halljuk végig, a kettő mégis eggyé válik a nézőkben.

Ábel hogy van, milyen életszakaszában jár?
Bogi: Két éves lesz szeptemberben. Most éppen Győrben vagyunk, nagyon boldog, miként mi is, szerencsére nagyon sokat vagyunk együtt.

Fotók: a Volt öt évünk előadásból, a Karinthy Színház archívumából