Nyilvános térképen követhető a felszínközeli talajvízszint Magyarországon. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság felülete nem oldja meg az aszályt, de segít láthatóvá tenni azt, ami a gazdálkodásban sokszor csak későn válik nyilvánvalóvá: fogy-e a helyi víztartalék, és mennyire tér el a megszokott állapottól.

Ez különösen száraz években fontos. A talajvíz nincs szem előtt, mégis hat a termőhelyre, a gyepre, az erdőre, a kisebb vízfolyásokra és több mezőgazdasági kultúra vízellátására. Ha tartósan süllyed, az nemcsak az aktuális termést, hanem a következő szezon induló vízhelyzetét is befolyásolhatja.

Az új felület felszínközeli monitoringkutak adataira épül. A térképen havi bontásban követhető a változás, és az aktuális állapot összevethető az 1991 és 2020 közötti harmincéves átlaggal. Ez nem egyetlen kútból levont gyors következtetés, hanem térségi kép a talajvízhelyzetről.

Ez a döntéstámogató adat segíthet eldönteni, hogy egy térségben átmeneti vízhiányról vagy tartósabb folyamatról van-e szó. Ez számíthat öntözési tervek, vízmegtartási beavatkozások, vetésszerkezet, gyepgazdálkodás és takarmánykockázat mérlegelésénél.

Az adatokat ugyanakkor helyén kell kezelni. A talajvízszint nem azt mutatja meg, mennyi víz vehető ki korlátozás nélkül. A felszín alatti vízkészlet a táj vízháztartásának része, ezért egy alacsony érték inkább figyelmeztetés, mint egyszerű felhasználási lehetőség.

A térkép egyik haszna, hogy a bajt korábban jelezheti, mint a növényállomány. Mire a kukorica, a napraforgó vagy a gyep már látványosan stresszel, a talajvíz sok helyen régóta csökkenhet. A korábbi jelzés jobb döntést adhat: hol érdemes vízmegtartásban gondolkodni, hol kell visszafogottabb vízhasználattal számolni, és hol lehet nagyobb a következő aszályos időszak kockázata.

A felület nem váltja ki a helyi talajvizsgálatot, a csapadékadatokat, az öntözési engedélyezést vagy a gazdaság saját tapasztalatát. Arra viszont alkalmas, hogy közös adatot adjon gazdáknak, vízügyeseknek és döntéshozóknak. Így a vízvisszatartásról, csatornák működtetéséről, belvíz- és aszálykockázatról szóló egyeztetések kevésbé megérzésre, inkább mérhető folyamatokra épülhetnek.

Az aszályos évek egyik tanulsága, hogy a vízgazdálkodás nem akkor kezdődik, amikor már sárgul az állomány. A talajvízszint követése nem látványos eszköz, de segíthet előbb felismerni a kockázatot. A jó döntéshez ma már nemcsak eső kell, hanem használható adat is.