A tejelő tehenészetekben egyre kisebb tartalék marad a hibákra. A takarmányköltség magas, a tejpiac ingadozó, a jövedelmezőséget pedig sok esetben nemcsak a megtermelt tej mennyisége, hanem annak beltartalma is befolyásolja. Ezért kap nagyobb figyelmet minden olyan takarmányozási megoldás, amely a tejzsírhozam javításában is szerepet játszhat.
Ebbe a körbe tartozik a magas olajsavtartalmú szója is. Fehérje- és zsírtartalma alapvetően közel áll a hagyományos szójáéhoz, de zsírsavösszetétele eltérő. A nagyobb olajsavarány stabilabb zsírforrást jelenthet a takarmányban, ami kedvezően hathat a tejzsírtermelésre.
A különbség azonban nem önmagában az alapanyag nevében van. A hasznosulást erősen befolyásolja a feldolgozás: a hőkezelés, a pörkölés és a szemcseméret. Ha ezek nincsenek jól beállítva, a várható előnyök könnyen elmaradhatnak.
A tejtermelők számára ezért a magas olajsavtartalmú szója nem csodaszer, hanem egy újabb eszköz a takarmányozás finomhangolásában. Ott lehet jelentősége, ahol a tejzsírhozam javítása, a takarmányhasznosítás és az etetési költségek együttesen kerülnek mérlegre.
A hazai alkalmazásnál a legfontosabb kérdés az elérhetőség és az ár lesz. Egy új alapanyag csak akkor válhat üzemi megoldássá, ha a többletköltség arányban áll a tej beltartalmában és az állomány teljesítményében elérhető eredménnyel.
A fejlesztés iránya mindenesetre világos: a tejelő takarmányozásban nem elég a fehérjét, az energiát és a mennyiséget nézni. Egyre nagyobb szerepet kap az is, hogy az alapanyagok milyen összetételben, milyen feldolgozottsággal és milyen hasznosulással kerülnek az állatok elé.



























