Kult
Színpadon és filmben is szerepel Rák Zoltán
2022. March 23.
Az elmúlt két évadban változatos szerepekben láthattuk-láthatjuk Rák Zoltánt, a Móricz Zsigmond Színház művészét: musical, vígjáték, krimi, dráma egyaránt megtalálta az Édes Charity, A kripli, a Napsugár fiúk, a Várj, míg sötét lesz és az Idétlen időkig előadások révén.

Most az Augusztus Oklahomában című darabot próbálja, amelynek április másodikán lesz a premierje, eközben játszik, tervez, filmet forgat, utóbbiban Radics Bélát, a kultikus rockgitárost személyesíti meg. A népszerű színművésszel Kováts Dénes beszélgetett.

A felsoroltak közül melyik a kedvenced?
Többet is nagyon szeretek, mindegyiket másért. A most felújított Várj, míg sötét lesz című krimi a kedvenceim közé tartozik. Az Idétlen időkig pedig egy újfajta musical, ritka csodálatos zenével, komplex mű - hatalmas feladat mindannyiunknak. Karakteres, humoros szerepet kaptam benne: Ned Ryersont, a főszereplő egykori iskolatársát alakítom.

Nedet megformálva előjöhetett a bohóc éned, ugyanakkor a mélység is ott van a biztosítási ügynök figurájában!
A bohóc énje az elején tűnik fel, majd a drámai részben a mély érzelmek is felszínre törnek. Viccessége ellenére meg tudom mutatni ennek az embernek – akit szürke kisegérnek tart a társadalom „felsőbb” rétege –, a szívét is, miközben az is kiderül, hogy mindenkinek ugyanúgy megvan a saját keresztje, drámája, mint neki. A szerep íve nagyon szépen alakul az előadás során, s jó dramaturgiai érzékkel egy gyönyörű dalban csúcsosodik ki.

Hasonlóan, mint az Édes Charityben, ahol klausztrofóbiás emberként lát meg először a néző.
Oscar tele van mindenféle problémával a szorongástól a pánikbetegségig, fél a liftben, s természetesen beszorul… Ennek a jelenetnek a humorforrását fogtuk meg, amit vér komolyan kell előadnom, hogy hiteles és egyúttal vicces is legyen. Imádom ezt a szerepet, bár nagyon nehéz, de humoros, ráadásul a helyzetkomikumra épül, s én a humornak ezt a fajtáját kedvelem igazán. Később, ahogy haladunk tovább a történetben, a páros jelenetekben egyre mélyebben alakulnak ki a kötődések, az érzelmek Charity iránt, a vége pedig drámai helyzetbe torkollik. Mindemellett talán az Édes Charityt élveztem a leginkább, persze mindhárom említett szerepet nagyon szeretem.

A Várj, míg sötét lesz krimiben egy olyan figurát alakítasz, akit úgy jellemeznek a színlapon,  hogy úriember, de nem talpig! Milyen volt megformálni neked, akire inkább a talpig úriemberség illik?
Talán talpatlanul vagyok úriember…
Ez egy nagyon érdekes szerep. Mikeot alapvetően ha nem is jó fiúnak, talán jószándékú, jóérzésű bűnözőnek nevezném. Volt szerencsém az életem során megismerni olyan embereket, akik iszonyú kedvesek és jó fejek, majd kiderült, hogy voltak az életükben bizonyos stiklik, amiket nem gondoltam volna róluk. Az én figurám is egy ilyen nem talpig úriember, aki éppen a börtönből jön ki, de mivel tartozásai vannak, belemegy olyan helyzetbe, amibe nem kellett volna. Kisstílű bűnözőként belekerül egy sokkal komolyabb, gyilkossági ügybe, és bár az ő ízlésének nem megfelelő, kimaradni mégis képtelen belőle. Az az ő értékítéletébe sem fér bele, hogy egy csökkentett képességű – konkrétan vak – embert kell átverni. Próbálja ugyan segíteni a Kuthy Patrícia által megformált szereplőt, ugyanakkor a szándékai mégsem tisztességesek.

Jószívű rabló. Ilyen alak Rejtő Jenőnél is előfordul...
Vagy inkább érzésekkel teli ember, aki mégsem jár jó úton.

Mennyire nehéz vagy könnyű megközelíteni egy ilyen szerepet?
Egyáltalán nem könnyű, ilyen karaktert még nem játszottam. Mást kell kifelé mutatni, gesztusokkal játszani a nézőknek, s mást hangban a főszereplőnő felé. Iszonyatosan furcsa ez a kettősség, szavakban a jószándékot sugallom neki, ezzel szemben a nézőknek érezniük kell, hogy mégsem jószándékkal közeledem Susie felé. Nagyon érdekes szituáció, hogy ezt a kettősséget jól oldjam meg, miközben azt tanultam a főiskolán, hogy egyszerre mindig csak egyfélét játszunk. Ez a helyzet hasonló ahhoz, amikor a hétköznapok során úgy járunk, hogy szemtől szembe nagyon kedélyesek, nyájasak vagyunk az illetővel, de mikor hátat fordít, mutogatunk rá mindenfélét – s ő eközben hirtelen visszafordul. Vagy amikor külföldön vagyunk, s beszólunk magyarul valakinek, azt gondolván, úgysem érti, ő pedig visszaszól, ugyancsak magyarul... Így tudnám szemléltetni a szerepemet is: eljátszom Susienak hogy milyen jó fej vagyok, miközben a gesztusaim az ellenkezőjéről árulkodnak. Nehéz volt ezt a kettősséget a próbák során tudatosan összerakni, de nagyon izgalmas.

Mi lehet az előadás vonzereje, miért jöjjön be a néző a Krúdy Kamarába?
Azért, mert nagyon emberi a történet. Szerintem elég durva, amikor egy nőt néhány rossz szándékú ember megkörnyékez. Különösen, ha vak az illető, mert úgy még kiszolgáltatottabb. Ezért a néző érzelmileg teljesen együtt tud létezni a kiszemelt áldozattal. Az, hogy ő mennyire intelligensen oldja meg a helyzetet, nagyon csábító és rendkívül izgalmas. Remek zenei és fény effektusok fokozzák a hatást, így a közönség egy olyan krimiben, olyan térben találja magát, hogy nem tehet mást: izgul. Középiskolásoknak is játsszuk, a múltkori előadás vége felé egy sornyi diák felugrott a székről, annyira megijedtek. Nagyszájúak voltak az elején, dumáltak a nézőtéren, majd egyszer csak elhallgattak és elkezdtek félni. Az előadás szünetében egy tanár meg is kérdezte, hogy bejön-e még a bohóc, mert az egyik kislány nagyon fél tőle. Aki szereti a horrorfilmeket, vagy a thrillert, a krimiket, üljön be, érdemes!

Az Augusztus Oklahomában című színdarabot még most próbáljátok, április másodikán lesz a bemutatója. Tudsz már mesélni róla?
Aránylag kis szerep az enyém, de nagyon lényeges, ugyanúgy, mint az összes többi ebben az előadásban. Nagyon fontos, nagyon mély. Kifejezetten szimpatikus a rendező, Szikszai Rémusz, akivel most dolgozom először; eszméletlenül felkészült, nagyon jó ízlésű és nagyon profi. Színészként öröm ilyen találkozás részese lenni!

A nézők számára ez is egy libabőröztető, sokat mondó darab lesz?
Igen, abszolút. Iszonyat jól megírt helyzeteket teremt a szerző, nem véletlenül kapott érte Pulitzer-díjat. Tipikus amerikai dráma, amely az emberek valamilyen függőségéről, vagy más, társadalmi probléma mögé bujtatott gondjáról szól. Összedől az amerikai álom... A rendezőnk nagyon kreatívan úgy fogalmazott: ez a színdarab a Három nővér és a Nem félünk a farkastól keveredése, az amerikai és az orosz dráma találkozása. Nagyon mély, mindenki magára, vagy valamelyik családtagjára ismer majd, hiszen szinte mindenütt előfordul, hogy egyszer csak felrobbannak az elfojtott érzelmek, indulatok. Ha családi drámát játszunk, szinte mindegy hol történik a cselekmény, mert a viszonyok mindenhol ugyanolyanok. Ha szerelmes valaki, akkor mindenhol szerelmes, az ókori görögöknél éppúgy, mint a középkori vagy a mai színdarabokban. A testvéri szeretet vagy gyűlölködés, az apai, anyai kötődés, a pénz, a mohóság: ezek az alapviszonyok ugyanazok ma is, mint régen, még ha megváltozott is a társadalom élete. De ha ezt lefejtjük, mindenki ugyanolyan pőrén áll, ezért teljesen mindegy hogy hol játszódik a cselekmény, ha igazi helyzeteket látunk, ha igazi emberi érzelmeket tudunk megvillantani, akkor az – jó esetben – igaz lesz.

Minket is arra késztet, hogy szembe nézzünk önmagunkkal: ilyenek vagyunk-e, illetve hogy átgondoljuk, az adott helyzetben mi hogyan viselkednénk?
Igen, ezt szeretnénk elérni. Hiszen bennünk és a nézőkben is felmerül: talán ugyanígy viselkedünk szüleinkkel, illetve ők velünk, talán hasonlóak a testvér- és rokoni viszonyok, miként a gondjaink, s mi is hasonló érzéseket próbálunk ideig-óráig elleplezni dolgokat. Az Augusztus Oklahomában egy nagy családról szól, ahol haláleset történik, ezért összegyűl a három gyerek, unokatestvérek, nagynéni, nagybácsi, nagymama, majd a beszélgetések során előjönnek a problémák…

Milyen feladatok kötnek le mostanában, illetve állnak előtted?
Forgatok.

Mit?
Egy Radics Béláról szóló dokumentum-játékfilmet.

A magyar rockélet kultikus szólógitárosa volt, a „gitárkirály”, többek között a Tűzkerék és a Taurus zenekarokban játszott.
Az ő életéről készül egy félig dokumentum-, félig nagyjátékfilm. Mint a mostanában is divatos angolszász dokumentumfilmek, amikor a korabeli dokumentumok, visszaemlékezések mellett-közben színészek játszanak el különböző jeleneteket. Mozifilm lesz, Radics feleségével, barátaival, koncertfelvételekkel. Nagyon izgalmas, enyém a főszerep.

Radics Bélát megformálni nagyszerű dolog lehet! Tudsz gitározni?
Kicsit. Majdnem egyenlő a nullával, de gyakorlok. De van dublőröm, Alapi István.

Az Edda kiváló szólógitárosa…
Igen. Ugyanolyan ruhát kap, mint amilyent én viselek Radics Bélaként, a nézők látják, hogyan gitározik, az arcát viszont nem. 

Budapesten és környékén forgatunk, legutóbb a Dunakanyarban. Elég kemény meló, mert előfordult, hogy este játszottam az Idétlen időkigben, hajnalban mentem forgatni, majd vissza előadásra, majd újra vissza a forgatásra… De nem panaszkodom, mert a színház és a film is nagy élmény számomra. Szerencsére mindenki segítőkész, sikerül úgy megszervezni, hogy mindenkinek jó legyen. Többnyire a szabadnapjaimon van a forgatás, illetve itt vagyok az esti előadásokon. Húzós…

Úgy hallom, felújítjátok a nagysikerű Arany-Metszés esteteket, aminek szövegkönyve Arany János és Petőfi barátságára, s műveire épül. Magam is láttam, remek, újszerű előadás.
Nagy örömünkre ismét játszhatjuk majd, mert nagyon szeretjük, s „földim”, Arany János megismertetése, a kortársakhoz közelebb vitele szívügyem. Beválogatták a Déryné-programba, a bizottságnak nagyon tetszett, hiszen az előadásunk megtestesítője annak, amiről a program szól. Új köntösbe öltöztettük, zenei betétekkel - Petőfi nálunk egy rocksztár.

Emlékszem, Gulácsi Tamás egy padra felugorva énekelte el rockosítva a Föltámadott a tengert…
Zenésztársunk, Karap Zoltán ötlete volt, hiszen Petőfi alakja úgy is megközelíthető, mint az akkori kor „rocksztárja”. Akkoriban még nem jelent meg ez a műfaj, de az emberek, a fiatalok Petőfit olvastak, ez is egyfajta lázadás volt. Működik az ötlet, tényleg be tudja vonzani a fiatalokat. Ha úgy is jönnek be esetleg, hogy már megint egy unalomhegyet kell megnézni Arany Jánosról, gyorsan átfordul az érzés, mert egyrészt olyan anyagokkal foglalkozunk, amivel nem nagyon találkoznak, az előadás ugyanis alapvetően nem az ismert balladákra és versekre épül. Olyan, mint egy színdarab: Arany és Petőfi szövegeiből, a róluk szóló kritikákból, zenével. Szó van itt ivásról, a bulizásról, halálról és a forradalomról egyaránt. Nagyon jó mai zenei világgal.

Talán még a két költő versesköteteit is előveszik az est után a nézők…
Megeshet.

Milyennek tűnik a következő évadod?
Nem panaszkodom. Öt bemutatóm lesz, változatos szerepekkel, mint szinte mindig, amióta itt vagyok. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy nem legyen öt, vagy hat, „csupán” négy darabban szerepeljek, mindig benne voltam az előbemutatóban is. Az előadások címe azonban még nem publikus

Nagy örömömre felkértek, hogy rendezzek meg egy kétszemélyes darabot, ami a Kamara bérletben megy majd, és a Szindbád Rendezvénytermében kerül színpadra.

 A címlapképen Rák Zoltán az Arany-Metszés előadásban, Arany Jánosként


Wirax Kft.Bozsity Bt.Termo Kft.NektárplastVarga AkkuOvermatic Kft.LabornumHirezIsterraEtiveraMimiko Kft.Szilvási Építők Kft.Dr. Barancsi ÁgnesContiregBánfi Kft.NumizmatikCad-ServerHotel HunorEgerkas Kft.CPDCGordius InoxDinaxSwisspart/Droneone
PRINT LAPOK