A közkedvelt színművésznővel Kováts Dénes beszélgetett, amikor a Czukor Balázs rendezte Cseresznyéskert bemutatójára készült. Játszik a Közellenségben is, januárban pedig A rovarok élete került végre a nézők elé.

Azt mondtad egy beszélgetés során, hogy nagyon szereted Csehovot. A Cseresznyéskert Ranyevszkajája, aki az egyik leghíresebb Csehov-hősnő, ezek szerint ajándék szerep számodra?
Valóban nagyon szeretem!  S igen, úgy érzem, ez ajándék, nagyon örülök neki. Most, egy héttel a bemutató előtt még sokat dolgozunk reggel és este is annak érdekében, hogy jól sikerüljön az előadás, kedvelje a közönség, s nagyon szeressenek minket benne.

A Csehov darabok között toplistás nálad a Cseresznyéskert?
Csehovon belül nincs toplistám. A Cseresznyéskertben még semmilyen módon nem vettem részt, szereplőként ez az első találkozásom vele. Korábban a Platonovban és Ványa bácsiban, ha másképp nem, színművészeti főiskolásként már dolgoztam.

Hogyan jellemeznéd Ranyevszkaját?
Csehovra jellemző, hogy eléggé belemászik az emberek lélektanába, s a múltbeli történéseikbe. Remélhetőleg nagyon szerethető figurák leszünk, akikben azért rejlenek kis titokok, elrejtett fájdalmak, olyan élet-epizódok, amelyekről nem akarnak beszélni. Ezek a titkok és problémák mindenféle zűrzavart okoznak egészen addig, míg szép lassan fény derül rájuk, s kimondják.

Nehéz jellemezni Csehov hőseit, így Ranyevszkaját is, mert sokszínű figurák. A Cseresznyéskert vidéki történet egy arisztokrata családról, melyben figyelemmel kísérhetjük ahogy lepusztul, megszűnik az arisztokrata lét, szétszéled a család – és szép lassan mindenük eltűnik. A titkok összezavarják a jelent, és ők addig nem tudnak továbblépni, amíg ki nem bogozzák. A színdarab egyik nagy tanítása, tanulsága az, hogy a titkokat nem lehet sokáig tartogatni, rejtegetni, mert megromlik valami legbelül, ez pedig gátolja az emberi kapcsolatokat, s a problémák megoldását.  

Gondolkodásmódjában, habitusában, lelkivilágában közel áll hozzád a főszereplő?
Azt hiszem, sok közös pontunk van – bár azt nem mondanám, hogy egy az egyben én vagyok. De nagyon meg tudom érteni őt, s hogy mit miért tesz. Ez persze színészként valószínűleg  dolgom is, az ítélkezés viszont semmiképpen sem az, bár Ranyevszkaja követ el hibákat. Jómagam sok mindent másképp csinálok a saját életemben, mint ő, de vannak közös vonásaink. Olyan momentum is, ami ténylegesen megtörtént. Persze nem volt könnyű felvenni a szerepet, s azonosulni vele, mert a különbségek vagy azonosságok nem csupán apróságok ebben a mélyre leásó történetben. Mint ahogyan a színdarabban Ranyevszkajának nehéz szembenéznie önmagával és viselt dolgaival, úgy a színésznek sem könnyű, még ha közel is áll hozzá a hősnő, mert egyúttal önmagával is szembe kell néznie. Ezáltal viszont sokkal nehezebb, fájdalmasabb, nagyobb utat kell bejárnia ahhoz, hogy mégse egy az egyben önmagát adja, hanem a szerepet alakítsa.

Miért ajánlod, hogy nézzük meg ezt az előadást? Azon kívül, hogy szereted Csehovot…
Azt gondolom, hogy nagyon finom és érdekes előadás van készülőben, ami megadja azt az izgalmat is, hogy a néző belessen valakiknek az ablakán, és lássa, ők ott hogyan élnek. Keserédes, megkönnyezhető, ugyanakkor nevettető előadás készül, amely szerethető emberekről szól.

Akiket nem hagyunk ott a buszmegállóban, s nem felejtünk el rögtön, amint kilépünk a színházból?
Egészen biztos. Sőt, azt is nagyon szeretem benne, hogy ezekkel emberekkel akár a buszmegállóban is lehet találkozni. A nézők közül sokan ismerhetnek magukra, így válik feldolgozandó élménnyé számukra az előadás.

Egy év késéssel, 2022 januárjában A rovarok élete is eljuthat végre a nézőkhöz, bemutatója és előadásai korábban a pandémia miatt maradtak el. Ez egészen más típusú előadás...
Különböző rovarokat személyesítünk meg benne, de nem rovaroknak öltözve, nem sok lábon szaladgálva, hanem emberi alakban és emberi vonásokkal, tulajdonságokkal felruházva. Nagyon fiatalos, játékos, lendületes, sok-sok szórakoztató elemet tartalmazó, humoros előadás született, bár olykor könnyezni is lehet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a nézők mit szólnak majd hozzá. Kovács D. Dániel rendezte, aki nagyon játékos kedvű és sokféle új színházi eszközt alkalmaz.

Milyen volt számodra a mögöttünk álló év?
Hú, én most nagyon fáradt vagyok, de jó értelemben. A Cseresznyéskert mellett a Közellenségben is nagyon szerettem a szerepemet, a nézők is nagyon kedvelték az előadást. Remek a darab, sok-sok érzelem, humor és zene van benne, nagyon szeretjük játszani.

A képen Széles Zita a Cseresznyéskertben, Horváth László Attilával.
A Móricz Zsigmond Színház archívumából.

A cikk elsőként a Nyíregyházi Naplóban jelent meg