2005-ben húgával, Nórával egyszerre vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, őt zenés, míg Nórát prózai színész szakra.

Annát hamarosan Nyíregyházán, a Rózsakert Szabadtéri Színpadon láthatjuk Robin Hawdon: Szeretőből egy is sok vígjátékában, mégpedig augusztus 8-án, a VIDOR Fesztivál keretében. Beszélgetésünk napján érkezett haza a nyaralásból, de késő délután már futni ment, ezt követően beszélgettünk. Kováts Dénes interjúja.

A futás kihívás, erőpróba, vagy a fittség miatt fontos? Tudomásom szerint 2020 óta terepfutóként is gyakran találkozhatunk Annával különböző versenyeken.
Esetemben ez nagyon összetett, mert bár fontos, hogy fitt legyen az ember, nem ez az elsődleges szempont. Inkább egyfajta kikapcsolódás, a természetben töltött idő. Most is az erdőből jövök, szerencsére közel van az otthonunkhoz.

Milyen távokat szokott futni?
Attól függ, versenyre készülök-e éppen. Mostanában az 50-60 kilométeres versenyekre járok. Heti 50 kilométer az edzésadagom, ha a munka miatt kicsit nehézkes, és nem nagyon jön össze ennyi, akkor rövid távokra nevezek.

A lovaglás még mindig az élete része?
Nincsen saját lovam, bár a családban igen, így van rá lehetőségem, de már nem túl gyakran élek vele.

Ha sport, akkor az úszás, de inkább a szabadúszás kérdésköre. Hosszú ideig volt ugyanis szabadúszó színművész, 2024 óta viszont a Magyar Színház társulatának a tagja. Hiányzott a társulati lét?
Hiányzott, igen. Amikor 2015-ben eljöttem Veszprémből, akkor a szabadúszás hiányzott, az utóbbi időben viszont a társulathoz tartozás.

Miért?
Nehéz dolog, amikor előadás után nyomtalanul el kell tűnni az öltözőből. Egy állandó csapathoz tartozva viszont nagyon jó, hogy az embernek van egy kis fészke az épületben, ha bent vagyok a városban, bármikor be tudok ugrani a színházba, az öltözőmbe. Az a második otthon, akárhogy is nézzük. Vágytam már rá, hogy legyen saját csapat, saját társulat, akikkel együtt alkotunk, együtt gondolkodunk, együtt lélegzünk. Én nagyon nagy csapatjátékos vagyok, nem szeretek egyedül alkotni. Nyilván a szabadúszás alatt sincs egyedül az ember, csak másfajta energiákat mozgat, mintha az ember ugyanazokkal a kollegákkal találkozik nap mint nap.

Tarnavölgyi Zoltán portréja

Ha már kötődés: Nyíregyházához is van valamennyi.

A 2015/16-os évadban játszottam ott Jolán szerepét Az Ördög című Molnár Ferenc vígjátékban. Nagyon szerettem a társulatot és a várost is. Az egyik barátunkat ott ismertem meg, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nagyon jó időszak volt, szerettem a színészházban lakni. Nyíregyházán is futottam, a kutyámmal jártam ki a Sóstói erdőbe. Jó visszagondolni arra az időszakra, néha-néha visszatérek. A nyíregyházi közönség különleges, sokkal befogadóbb, mint a nyugati országrészben – ahol természetesen szintén jó a közönség – de Nyíregyházán kifejezetten nyitottak és kedvesek. Tavaly a Loft című előadás szereplőjeként a Sóstói Múzeumfaluban léptem fel.

Mi, nyíregyháziak szeretjük a színházat és a színészeket!

Visszatérve Anna pályájára: filmezik és színházban játszik. Melyik a kedvesebb?
A színház a nagy szerelmem. Kifejezetten szeretek filmezni, bár az egészen más, sokkal nehezebb műfaj. Szívesen forgatnék többet, de azért nekem mindig a színház marad a szerelmem, így ha választani kellene a kettő közül, mindenképpen a színházé az elsőbbség.

Anna inkább komika, vagy drámai színésznő?
Nagyon nagyképű lenne, ha azt mondanám, hogy mind a kettő? Mert tulajdonképpen mindkettő ugyanabból indul ki, ugyanaz az energia szükségeltetik. Szoktuk mondani: a gyűlölet és a szeretet ugyanolyan intenzív érzés. Nálam ez a kettő egyformán tud működni, bár nehezebb a komédiát próbálnom. Ezzel persze nem vagyok egyedül, hiszen amíg a néző nem ül be és nem jelez vissza, azaz nem ismerjük a poénok hatását, addig nem tudjuk, működni fog-e, amit elképzeltünk. Drámánál más, azt próbálni könnyebb, de az előadások során az érzés másként intenzívebb.

Ha egy dráma végén jön le a színpadról, nehezebb abból kiszállni, mint egy vígjáték esetében?
Ez is hozzá tartozik, de függ attól is, mennyire mély a dráma. De már nagyon profi vagyok ebből a szempontból, megtanultam kezelni és helyére tenni, nem okoz problémát. Amikor jövök le a színpadról, már rajtam a kabát, és indulok haza a gyerekhez. Bár most, hogy a társulat befogadott, és nagyon megkedveltük egymást, olykor ott maradok velük egy-egy előadás után, de azért alapvetően az első vagyok, aki elhagyja a színházat.

Közelítsünk a VIDOR Fesztiválhoz. A Szeretőből egy is sok című vígjátékban láthatjuk augusztus nyolcadikán a Rózsakert Szabadtéri Színpadon, a Hangjegy Színház előadásában.
Ez egy utazó, és nem állandó társulat. Akad közöttünk, aki több darabban is játszik, én ebben az egyben vagyok velük. Ezzel a vígjátékkal már szinte körbejártuk az országot. Iszonyú vicces darab, nagyon fordulatos komédia, igazi angol vígjáték. Nagyon szeretjük, sőt, egyre jobban szeretjük. Beleznay Endre rendezte, aki játszik is benne egy eszméletlen szerepet, a mi szemünk sem marad szárazon a nevetéstől.

Ez egy pikáns vígjáték lehet a címéből ítélve.
Valóban. Az alaphelyzet az, hogy van egy házaspár, és mind a ketten megszervezik, hogy a szeretőikkel fognak találkozni. A férj üzleti útra készül, hogy ott találkozzon a szeretőjével, aki – nem mellesleg – a felesége legjobb barátnője. A feleség viszont otthonra tervezi a randevúját. A lényeg, hogy végül mindenki ugyanabba a házba érkezik, és olyan fordulatok történnek, amelyekre nem hogy a nézők, de mi sem számítunk néha. Nehéz dolgom van, én tartom kezemben a szálakat, az én fejemből pattannak ki improvizatív jellegű alibik, magyarázatok és hazugságok. Nehéz volt próbálni, de most már nagyon szeretem.

Mi Anna szerepe ebben a darabban?
Van férjem és szeretőm, miként mindenki más is házastárs és szerető egyben.

Könnyezve-nevetős vígjátékra számíthatunk?
Igen, fuldoklóan könnyesre. Tapasztalataink szerint a nézők általában nem kapnak levegőt a röhögéstől, két poén között nem telik el öt másodperc... Ez tipikusan az a vígjáték, amit többször meg kell nézni, mert olykor a nevetéstől nem hallja a másik poént, mert annyira röhög az előzőn. Úgy tudom, van, aki már több mint ötször látta, direkt elutazik más városokba is, hogy újra megnézze.

Azért ez jó visszajelzés az alkotóknak!
Nagyon. A Hangjegy Színház Facebook oldalán sok jót írnak az előadásról a nézők, akik nagyon szeretik ezt a vígjátékot. Igazán jól esik látni és érezni. Időközben sokat alakul az előadás, új viccek és új helyzetek kerülnek bele.

Ha újra megnézem, nem biztos, hogy mindig ugyanazokat a poénokat hallom?
Így van. Annyira összeszoktunk, s érezzük egymás rezzenéseit, hogy tudjuk, ki, mikor és mit akar. Beleznay Endre az improvizáció mestere, sokat lehet tanulni tőle. Mindemellett önmagamat is meglepem néha, mi mindent merek megcsinálni egy ilyen komédiában.

Önbizalom-növelő is?
Igen, annak ellenére, hogy nehéz odáig eljutnom, hogy az önbizalmam megnőjön. De az ember lelkét megsimogatja, ha perceken keresztül nevetnek a poénjain.

Fotók: Trokán Anna és a Móricz Zsigmond Színház archívumából