Napjainkban az állattenyésztés tömeg-és abraktakarmány igénye meghatározza a szántóföldi növénytermesztés felé a mennyiségi és minőségi elvárásokat. A tejtermelő szarvasmarha tartás költségszerkezetét vizsgálva a takarmány költsége mintegy 60-70%. A gazdaságok az elmúlt évek tejfelvásárlási árainak figyelembevételével arra törekedtek, hogy a tömegtakarmányokat és az abraktakarmányok egy részét saját maguknak termeljék meg. A csupán állattenyésztéssel foglalkozó cégek nagyon nehezen tudtak rentábilisan működni az elmúlt tíz évben.
Az állattenyésztés számára legfontosabb tavaszi takarmánynövény a kukorica. Termesztése az ország jelentős területén az évről évre változó, sokszor szélsőséges, aszályos időjárás miatt jelentős kockázattal jár. A gyakori csapadékhiány, a 37–40 Celsius közeli hőmérsékleti maximumok, az öntözési lehetőség hiánya kiszámíthatatlanná teszi a kukorica termésmennyiségét. Az állatállomány számára azonban időjárástól függetlenül biztosítani kell a szükséges mennyiségű és megfelelő minőségű egész éves tömegtakarmányt.
Az aszályra hajlamos területeken a silócirok termesztése mindinkább a silókukorica alternatívájaként kerül napirendre. Nem véletlen, hiszen a cirok kiemelkedő stressz- és szárazságtűréssel rendelkezik, egységnyi mennyiségű szárazanyag előállításához 30–50%-kal kevesebb vizet használ fel, mint a kukorica.
A siló- és takarmány cirok termesztésben is elvárás a hatékonyság növelése. Ennek egyik eszköze a termőhely specifikus gazdálkodás, amely magában foglalja a termőhelyi kategóriák talajtani lehatárolását, a klímaváltozás kihívásainak megfelelően adaptált termesztéstechnológiákat és a felhasználni kívánt hibridek körét. A jelen kor technológiai színvonalát emelendő a siló- és takarmánycirok termesztésében is fel kell használni a precíziós gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket, melyeknek többek között célja a környezetterhelés csökkentése és a minél hatékonyabb gazdálkodás.
Három éven át, évente öt különböző helyszínen kísérletek kerültek beállításra annak érdekében, hogy az ideálist lehető legjobban megközelítő ciroktermesztés kialakulhasson. Minden évben az üzemi technológia került kontrolként szembe állítva a kísérleti területekkel. A termesztéstechnológia fejlesztése során első évben talajmintázás eredményeiből számolt helyspecifikus tápanyagkijuttatási kísérlet került beállításra. A második kísérleti évben a projekt első évi eredményeiből levont következtetései és a talajeredmények alapján differenciált tápanyagkijuttatás zajlott a kísérletben szereplő táblákon. A harmadik évben a differenciált tápanyaggazdálkodás mellett differenciált vetés került alkalmazásra, melyek alapját a talaj termőképessége és az adatgyűjtés során begyűjtött talajminták vizsgálati eredményei biztosították.
Az első kísérleti év betakarítási időszaka után látható (1. ábra), hogy bár az üzemi technológia jó eredményeket produkált, a talajmintából számolt differenciált tápanyagkijuttatás így is meghozta az elvárt eredményeket minden kísérleti tábla esetében. A 3. kísérleti helyszín nagyságrendi eltérését az okozza, hogy silócirok volt vetve, ellentétben a többi helyen vetett szemescirokkal. Szükséges kiemelni az 1. helyszín eredményeit, amelyből jól látszik, milyen jelentős eredmény érhető el a megfelelő tápanyagkijuttatással, aminek köszönhetően négy tonnával jobb átlagot hozott a kísérleti parcella az üzemivel szemben.
A kísérlet második évében (2. ábra) a 3. helyszíntől eltekintve - ahol 2021-es évben is silócirok került elvetésre-, már alacsonyabban alakultak a termésátlagok, mint az előző évben. 2021-ben is minden kísérleti helyszínen megmutatkozik a talajminták eredményeiből készített differenciált tápanyagkijuttatási terv előnye. Ahogyan az a 2. ábrán látható, minden kísérleti táblán a beállított kísérletek parcellái hozták a magasabb hozamot. A legkisebb különbség is 1,2 tonna volt hektáronként.
A 2022-es év kimondottan kedvezőtlenül alakult, főként az ország középső részein, ezeken a területeken helyezkedtek el a kísérleti táblák is. A kimagasló csapadékhiány és a cirok szempontjából kedvezőtlen időszakokban uralkodó légköri aszály megtette hatását, a kísérlet harmadik éve gyakorlatilag értékelhetetlen lett. Az ideális tápanyagkijuttatási terv alkalmazása és differenciált tőszám beállítása sem tudta megmenteni a csapadékhiányos területeken az állományt. A körülményekből adódóan a kísérleti parcellák helyett csak tábla szintű hozamadatok mutathatók fel a kísérlet harmadik évéből. A 3. ábrán látható, hogy csak a 3. helyszínen vetett silócirok ért el 3 tonna feletti termésátlagot hektáronként, a többi négy helyszín szemescirok eredményei 0,8 és 1,3 t/ha-os eredményt hoztak.
Jelenleg a mezőgazdaságban problémát okozó gazdasági anomáliák mellett a kísérlet során is megmutatkozó időjárási szélsőségek is nehezítik a termelők munkáját és azok megtérülési rátáját. A megfelelően alkalmazott precíziós módszerek a költségek csökkentése mellett jelentős növekedést hozhatnak a hozameredményekben is. A kísérlet időjárási szélsőségektől mentes, így értékelhető eredményt hozó első két évében megmutatkozik a precíziós mezőgazdálkodási módszerek előnye. A kísérleti parcellák tápanyagigényeit kielégítve minden esetben lényegesen magasabb eredmények születtek, mint a hagyományos technológiák alkalmazása esetében.
Ez a kutatás az Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás keretében, a 1907206106 azonosító számú támogatói okirathoz kapcsolódóan valósult meg.
SZERZŐK: DR LÁNG VINCE DISCOVERY CENTER NONPROFIT KFT, CZAKÓ IVÁN KAROTIN KFT, DR FELFÖLDI JÁNOS, DR SULYOK DÉNES DEBRECENI EGYETEM
