Kiemelkedőt nyújtott például a Frankenstein Kreatúrájaként, sokoldalúan mutatta be Drisst az Életrevalókban, hazugságok sorát kellett életszerűen elmondania a Házassági leckék középhaladóknak című előadásban, az Aranylakodalom Simonjaként pedig gyakorta késztetett nevetésre. A hatodik itteni évadát megnyugodva, jó érzéssel kezdte, hiszen ismer itt mindent, tudja hova helyezni magát. Kováts Dénes interjúja.

Nem oly régi beszélgetésünk során úgy fogalmaztál: jó évadajánlatot kaptál, egy musicalt és két prózai darabot. Eddig hogy tetszik?
Az eredeti tervek között szerepelt harmadik premieremre készülök, de átvettem-átveszek Zocsi (Rák Zoltán) szerepeiből is, aki időközben színházunk művészeti vezetője lett. Emiatt „soron kívül” már játszom a Nemtudomka című mesében, de elképzelhető, hogy egy újabb előadás részese is leszek, így várhatóan összesen ötöt játszom megállás nélkül az évadban, kérlek szépen.

Nem beszélve arról, hogy színpadra lépsz továbbjátszott előadásokban is, mint például az Alul semmi és A padlás…
Dolgozom látástól mikulásig.

Ez előny, vagy hátrány? Egy mondás szerint a színész panaszkodik, ha kevés feladata van, és akkor is, ha sok. (Persze nem csak a színészekre jellemző ez, szerintem...)
Látod, ilyenek vagyunk! Jobb lenne több szabadság, hiszen szinte csak a vasárnapunk szabad, akkor viszont nem tudjuk a hivatali ügyeket intézni. De figyelj, nem panaszkodom! Teszem a dolgom, remekül érzem magam benne. Úgy gondolom, jól is csinálom, meg vannak elégedve velem a rendezők és a kollégák is. Sikeres előadásokat alkotni - ez a színész-létünk lényege.

Vegyük sorra! Dzsungel könyve, Sír Kán. Szerintem telitalálat vagy. Nem is tudom, ki mást tudnék elképzelni erre a szerepre. Kedvedre való? A nyíregyházi unokáim már háromszor látták, de újra megnéznék.
Kedvemre való, és úgy látom, a gyerekek számára is, mert én vagyok a kedvenc. Pedig ez ritkaság Sír Kán esetében… De ezek szerint jó kis karaktert sikerült megalkotni, örülök, hogy hatásosan működik.

Ő Sír Kán

Mit szeretsz benne?
Fogós kérdés. A jelmez jó! (nevet) A csapatot szeretem. Nagyon cukik a gyerekek, a két kis Mauglival (Gulyás Péter és Pitlik Tihamér) remek a kapcsolatom. Már az olvasópróba után, a rendelkező próbák elején összehaverkodtam velük, rosszalkodtunk egyfolytában.

Jó dalaid vannak!
Valóban, Gesztiék remekül megcsinálták annak idején. Bár megjegyzem, nagyon sajnálom, hogy Magyarországon a régebbi, kicsit poros zenei műveket nem, vagy csak nagyon drágán lehet leporolni.  

A Ne most, drágám! nem az első vígjáték, amiben játszol. Ez a műfaj közel áll hozzád? Mert nekem kívülről úgy tűnik, hogy élvezed. Vagy csak jó színész Gulyás Attila?
Na, látod, az utóbbi! (nevet) Nagyon élvezzük játszani. A rendezővel, Mészáros Tiborral már dolgoztunk együtt a Bolha a fülbe előadással, ott elég szoros volt az idő, és sok embert kellett mozgatnia a színpadon. Itt azért kevesebbet. Igazán jó, kompakt melót csináltunk. Tudtuk, milyen az ízlése, mire számítsunk, ő is tudta, mit várhat el tőlünk. Igazán klassz munkafolyamat zajlott. Élvezzük az előadást, s nemcsak azért mert rövid, hanem mert tényleg jókat játszunk benne. Törő Gergely remek, nagyon szeretek vele dolgozni. Örvendetes, hogy a közönség is vevő erre az előadásra.

Itt is megcsalásokról van szó, mint a Házassági leckékben, bár azt hiszem, nem kell annyit hazudnod.
Igen, de itt is csajokról van szó. Mint mindig. És persze a másik kell. Tipikus emberi dolog: az kell neki, ami nincs.

Szerinted miért ilyen népszerű a Ne most, drágám!?
Ez egy olyan műfaj, amit imádnak a nézők, a vígjátéknak ezek az „ajtócsapkodós” darabjai nagyon-nagyon kapósak. A közönség szereti, hogy mindig történik valami, mindig kizökkenti őket egy-egy újabb csavar, esemény. Emiatt nagyon megy, hála Istennek.

Ne most, drágám! Bogdán Vivien, Törő Gergely és Gulyás Attila

Kiss Eszter Júlia mesélte, hogy amikor az anyukája látta, utána azt mondta, hogy - főleg a második felvonásban - gyakorlatilag megállás nélküli nevetés hangzott a nézőtéren.
Igen. Tibor átírta kicsit, húzott is belőle, kompaktabbá, a ma nézője számára fogyaszthatóbbá tette.

A Nemtudomka Kazimír lovagja is hálás szerep, az ötéves unokám azon a jeleneten mulatott a legjobban, mikor a két lovag egyszerre beszél és mondja a magáét. De megkérdezte, miért vagytok ilyen gonoszak. Miért?
Így van megírva, és rendezői koncepció is ezt támasztja alá. De változtattunk rajta kicsit a bemutató után, elhagytunk néhány durvább jelenetet. A színpad más, mint amikor olvassák a mesét, hiszen hús-vér emberek játsszák, jobban átmegy egy-egy jelenet hatása. Nem való a gyereknek a brutalitás, és azt gondolom, hogy a színháznak sem kell ezt közvetítenie.

A Hercegnő és a boldogság vagy a Prücsök, a legnagyobb varázsló azért más…
Hogyne. Az előbbit Tóth Zolka, a másikat Illyés Ákos színészkollégám rendezte, fantasztikus meséket alkottak az óvodásoknak. Szerintem példaértékű, milyen klassz műhelymunka tud folyni, ha megbíznak a kollégákban, akik, bár nem rendezők (de van ilyen előéletük), mégis értették, mit kell csinálni – nagyszerű eredménnyel.

Visszatérek az ötéves Olivér unokámhoz (aki már két éve színházlátogató): neki is tetszett mindkettő, rögtön mondta az előadások után, hogy újra megnézné.
Nagyon helyes. Örülök, hogy a színházunk tud olyan darabokat kínálni, amivel bevonzza ide a gyerekeket. Mert a jövő a fiataloké, és ha egyszer egy gyermek meg van babonázva a színházzal, akkor azt nem tudják kiölni belőle.

A színház folyamatos élő kísérletezés, hol jobban sikerül, hol kevésbé. Persze nálunk az első van jelentős túlsúlyban. De tudod, itt nem is ez a lényeg, hanem az, miként alkotunk, mert az alkotás folyamata nagyon jó tud lenni.

Kazimir lovagnál is azt jegyeztem meg magamban, hogy rád szabott szerep.
Hála Istennek nem kellett rajta sokat gondolkodnom. Az a jó a mesében, hogy egyszerű, mint az egyszeregy, és az eddigi tapasztalataim révén már tudtam, miféle karakter kell ide. Aztán ezen finomítgattunk, csiszolgattunk.

Nemtudomka: a két lovag, Rácz-Enzsöl Benedek és Gulyás Attila

Elkezdődtek Az ajtó próbái. Nagyon vártad a közös munkát Szabó K Istvánnal. Hogyan indult el a próbafolyamat?
Igen, vártam, nem csalódtam, nagyszerű a próbafolyamat. Nem akarom fényezni a rendezőt, nem is kell, mert a produktumai önmagukért beszélnek. De szerintem nagyon sok ilyen színházcsináló kellene a szakmában, mint ő. Sajnos találunk nem megfelelőeket is.

A színészek elég sok rendezővel dolgoznak az évek során, kialakul a véleményük, tapasztalásuk: kivel jó a munka, kivel nem, illetve kitől mennyit tanulnak.
A színész egyből látja, hogy szakemberrel dolgozik-e vagy sem. Sajnos az utóbbira is akad példa. Így amikor kapunk a Jóistentől - és persze a színházunktól - egy ilyet, mint például Szabó K. István, az nagyszerű dolog, hiszen a közös alkotómunka során tudom csiszolni, fényesíteni a szakmai tudásomat. Amikor nem vagyunk kiírva próbára, mert nincs jelenetünk, most akkor is mindig bent ülünk, annyira fantasztikus az egész alkotófolyamat. Megtervezi a próbát, elmondja, értem, összeáll, tudjuk mi az eleje és mi lesz a vége. Eközben dolgozunk és játszunk. Éppen most mondta, s óriási igazság: a próbán nem teljesíteni kell, ott jól kell érezni, elengedni magunkat, hogy kreatívak legyünk, új ötleteket dobjunk be, vagy ha kell, ki. Szépen tudunk együtt dolgozni, és ez nagyon fontos.

Gyakran mondjátok: az is a jó rendező ismérve, hogy tanulni lehet tőle. A Frankenstein előadással kapcsolatos emlékem (bár a közönséget kicsit megosztotta), hogy Balázs Zoltán rendezővel emiatt is nagyon szerettetek dolgozni.
Ízlések és pofonok különbözőek. De valóban, egy színházi kurzussal ért fel az a próbafolyamat is, ez valóban nagyon fontos számunkra. Húsz éve vagyok a pályán, és azt kell mondanom: a színész sem játszhat rutinból. Még akkor sem, ha olykor beleesik, főleg ha nincs kihívás, nem szólnak rá. Az a jó, ha mindig kinyitják a szemét, mert ez egy olyan szakma, amit egész életedben tanulsz, miközben folyamatosan műveled. A színészember érzékeny, lelkileg és mindenhogy, a hivatásunk nagy szellemi igénybevétellel jár, ezért fontos, hogy igazi szakemberekkel dolgozhassunk együtt. Egy jó rendező a tenyerén hordozza a színészt. Ha ez megtörténik, akkor nagyszerű dolog alakulhat ki a munkafolyamat végére. Ha nem történik meg, és szenvedés a próbaidőszak, akkor rutinszerű a végeredmény, a kiégés felé megyünk és nem haladunk egyről a kettőre. Akkor jó egy színház, ha színvonalas előadásokat állítunk színpadra. Ez örökérvényű törvény.

A Móricz Zsigmond Színházban szerencsére rengeteg jó előadást láthatunk, előfordult, hogy adott évadban nem, vagy nem könnyen tudtam az első hármat rangsorolni, mert ettől több kiemelkedőt láttam.
Mindig közönségvonzó előadásokat próbálunk létrehozni, hála Istennek 80-90 százalékban minden évben sikerül. A miénk fejlődőképes és bizalmat gerjesztő színház.

Mesélj kicsit Az ajtóról!
Most olvastam el a regényt, Szabó Magdába teljesen bele vagyok szerelmesedve, interjúkat és más anyagokat nézek róla. A színdarabbal kapcsolatosan nem is az én szerepemről beszélnék, hanem Pregitzer Fruzsináról és Szabó Mártáról: két fantasztikus színész, telitalálat mind a kettő. Nagyon szeretem és tisztelem Fruzsinát, örülök, hogy ilyen, igazán neki való szerepet kapott. Az egyik próbán az írónő monológját hallgattam Mártitól, teljesen úgy nézett ki, mint az egyik riportban Szabó Magda, ugyanazokat a gesztusokat használta, ugyanazt a hanglejtést. Tudatosan csináltad? – kérdeztem. Persze – felelte. Fantasztikus volt! Ez is alátámasztotta, hogy érdemes bent ülni a próbán, ha nincs is jelenetem.

Sikerdarab lesz?
Igen, ez egyértelmű, már látszik. A regény is az, a színpadi adaptációnk ugyancsak. Szabó K. István megrendezte már néhány éve a Nemzeti Színházban, de ez egy egészen más adaptáció, mert ő nem úgy dolgozik, hogy megcsinálta egyszer, majd ismét ugyanúgy. Sok minden érlelődött benne azóta, más a koncepció is. Nagyon jó! Máshonnan próbálja megközelíteni, még érthetőbbé tenni.

Öröm látni, hogy jókedvűen, lelkesen beszélsz a készülő előadásról!
Hiányzott már egy efféle munkafolyamat, hiszen sokat dolgozunk, s nem mindig jön úgy össze, hogy minden klappol. Amikor van egy ilyen gyöngyszem, s jók a csillagzatok, szépen összeállnak a dolgok, azt megbecsüli az ember.

Ha valaki olyan munkát végez, amit szeret, még akkor is el kell végezni a rutin- vagy gályamunkát, olyan nincs, hogy mindig minden szuper.
Valóban. A melót nem lehet kihagyni egyetlen munkafolyamatból sem. Azt, hogy bevágom a szöveget, nem lehet kihagyni, le kell ülni szépen, be kell nyalni, nincs mese. Az említett kolléganők, akiknek nagyon sok szövege van, leülnek és tanulnak. Ritka az olyan próbafolyamat, amikor a próbákon meg tudja tanulni az ember, én most így vagyok ezzel. Igaz, kevesebb szöveggel. Nem a melót látom benne!

Bízom benne, hogy tetszik majd a közönségnek ez az előadás, amelyről olyan lelkesen meséltél. Kitartást kívánok az évad hátralévő részéhez, remélve, hogy még sok remek színdarabban látunk.
Köszönöm. Mindenki jöjjön el, nézze meg Az ajtót!

Fotók: a Móricz Zsigmond Színház archívumából