Egy állattenyésztő vállalkozás eredményességét alapvetően meghatározza a takarmányozással szembeni igényesség, a takarmányozás ökonómiai háttere, hiszen a kimagasló minőség mellett fontos szerepe van, hogy az adott takarmányt mennyiért állította elő vagy vásárolta meg a gazdaság.
Magyarországon igen nagy hagyományai vannak a szálastakarmány készítésnek, megfelelő szakértelemmel rendelkez(t)ünk, hogy kiváló minőségű szénát állítsunk elő. A gazdák illetve a mezőgazdasági vállalkozók rendelkezésére álló géppark sajnos nem mindig a legfiatalabb és legmodernebb. Ma már olyan modern rendszerek használatára is lehetőség van, mint például az automata bálanedvesség-mérő műszerek, melyek bármilyen korú és típusú gépekre felszerelhetők, s általuk optimalizálható a megfelelő bálázási időpont meghatározása a nedvességtartalom függvényében.
A széna a kérődző állatok és a ló legfontosabb takarmányai közé tartozik. A kérődzők takarmányozásában kettős funkciót lát el: segít megteremteni a megfelelő feltételeket a bendő zavartalan működéséhez, s e mellett táplálóanyagokkal, s egyéb hatóanyagokkal (vitaminokkal, ásványi anyagokkal) látja el az állati szervezetet. Az elfogyasztott szénának a szerepe elengedhetetlen, mivel ezáltal segíti elő az gyomor aktivitását és fenntartását.
Az előállított szénák minősége azonban nemcsak a betakarítási technológiától függ, hanem az időjárási körülményektől, a termőhelyi adottságoktól, a növényzet összetételétől, illetve a szárítás minőségétől, mely sarkalatos pontja a szénakészítésnek.
Kedvező helyzetben a gyepeket legalább kétszer, a pillangós takarmányokat (főleg lucerna) csapadékosabb időjárási viszonyok között akár négyszer-ötször is kaszálhatjuk évente szénakészítés céljából. Az első kaszálásból származó anyaszéna nagy tömeget ad, levél-szár aránya azonban nem a legkedvezőbb. A későbbi növendékekből készült sarjúszéna esetenként levelesebb, azonban kevésbé olyan ízletes, mint az anyaszéna.
Összetétel alapján megkülönböztetünk: fűféle-, pillangós- és keverékszénákat.
A következőkben röviden szeretném áttekinteni a szénakészítés szakaszait, fontosabb folyamatait és a főbb kritikus pontjait.
Akár gyepterületről, akár pillangós takarmányról legyen szó, nagyon fontos az optimális vágási időpont meghatározása. Ezt az időszakot alapvetően meghatározza az időjárásés a termőhelyi adottságok.
Ha már levágtuk a szénánkat, első és legfontosabb dolgunk, hogy mondjunk néhány fohászt a megfelelő időjárási körülmények érdekében. Hiszen ha a rend többször megázik, vagy több napon át tartó esőzés alakul ki, az egész takarmány tönkremehet. Sajnos a mezőgazdaság az időjárási viszonyoknak erősen kitett ágazat, s ezt a tényezőt szinte lehetetlen befolyásolni. Ha azonban szép napsütéses idő van, akkor nemsoká elkezdődik a rendkezelés. A rendnek mind a két oldalát jól át kell szárítani a megfelelő minőség elérése érdekében. Néhány helyen elterjedt, hogy a levágott takarmányt nem renden szárítják, hanem szétterítik, mely megfelelő lehetőséget teremt arra, hogy bővebb termés esetén, vastagabb rendvastagságnál egyenletes szárazságot érjünk el.
A következő munkafolyamat a bálázás. A bálázás folyamán különféle alakú és nagyságú bálák kialakítására van lehetőség a rendelkezésünkre álló géppark függvényében. A kisebb kockabálák előállítása könnyebb szállítást és takarmányozást tesz lehetővé, főleg kisgazdaságokban kedvelt módszer. A nagyobb kockabálák és körbálák készítése mindenféleképpen gépi kezelést igényel, emiatt nagyobb méretű gazdaságokban elterjedt.
A széna minőségét, tárolhatóságát alapvetően meghatározza a bálázáskori nedvességtartalom. A bálázáskori optimális nedvességtartalom 18-23% közötti intervallumban van. Éppen olyan káros lehet a túl nedves és a túl száraz állapotban történő bálázás is. Ha túl száraz állapotban bálázunk, főleg pillangósoknál, igen nagy a levélpergésből adódó veszteség. Viszont ha túl nedvesen bálázzuk be a szálastakarmányt, az penészedéshez, erjedési folyamatokhoz, súlyosabb esetben akár öngyulladáshoz is vezethet.
Felmerül tehát a kérdés, hogyan kell meghatározni a bálázás időpontját. A szakmában jártas, tapasztalt gazdák már érzékszervi vizsgálattal is el tudják dönteni, hogy megérett-e az adott széna a bálázásra vagy sem. Viszont manapság már rendelkezésünkre állnak olyan korszerű automata bálanedvesség-mérő műszerek is, melyek használatával könnyen meghatározhatjuk a bálázás optimális időpontját a nedvességtartalom alapján. A rendszer használatának előnyeiként említeném meg, hogy ezek a mérőszerkezetek bármilyen típusú és korú bálázókra felszerelhetők, használatuk könnyű, gyors és egyszerű. Elkészítjük az első néhány bálát, és optimális képet kapunk arról, hogy jól választottuk-e meg a bálázás időpontját vagy sem. A betakarított takarmány minősége, eltarthatósága ezeknek a rendszereknek a használatával sokkal jobb lesz.
Munkaszervezési szempontból nagyon fontos, hogy az elkészített bálákat minél hamarabb a tárolóhelyre szállítsuk, s megfelelő környezetben raktározzuk. Ajánlatos ellenőrizni az adott kazal hőmérsékletét is, melyeket kazalhőmérőkkel végezhetünk. Ha megfelelő nedvességtartalomnál báláztunk, akkor nem fordulhat elő probléma a tárolás során sem. Érdemes odafigyelni a tárolási veszteségekre, mivel egy kis odafigyeléssel, kreativitással igen sokat lehet spórolni.
Összefoglalva tehát a szénakészítés kritikus pontjaiként az alábbiakat említem meg: optimális vágási időpont meghatározása az időjárás függvényében, megfelelő, az adott helyzethez alkalmazkodó rendkezelés, a bálázás időpontjának megfelelő megválasztása, beszállítás, tárolás.
A jó gazda gondosságával ellátva ezeket a feladatokat s az égiek áldásával, a megfelelő technológiák alkalmazásával állataink számára kiváló minőségű szálastakarmányt biztosíthatunk.
Esze Tibor
