A 2024/25-ös évadban a továbbjátszott színdarabok mellett három premierben láthattuk színművészként: a Pacsirta, az Alul semmi és A király beszéde című előadásokban. Úgy tűnik, ezúttal is három lesz: egy gyermekeknek szóló (Nemtudomka), és két vígjáték (Ne most, drágám és A Riviéra vadorzói), az utóbbi zenés darab. No, és megy tovább A király beszéde, az Alul semmi… Kováts Dénes interjúja.
Még ugyan csak pár napot szusszanhattál az évadzárót követően, így nem tudom, vontál-e már mérleget. Ha nem, tedd meg most: milyennek látod az elmúlt évadodat?
Érdekesnek és a szokottól eléggé eltérőnek, mert annyira sok, más típusú dolgom volt, hogy a színészi munkáim a belső énemben kissé háttérbe szorultak. Hála Istennek már van kellő rutinom és tapasztalatom, így amikor kellett, tettem a dolgomat: próbáltam, játszottam… Ebben az évadban más dolgokat helyeztem előtérbe, ez pedig szokatlan és ismeretlen volt számomra. Szabály, hogy nem viszünk mobiltelefont a színpadra, de megfigyeltem: onnan lejőve a korábbi időszakokkal ellentétben mostanában ezer üzenet és intéznivaló vár. Már nem úgy történik, mint korábban, hogy a színpadról lefelé jövet még a szerepről gondolkodom, vagy az előadásról beszélgetek valakivel, hanem intézem az egyéb tennivalókat. Az esti előadásra persze leteszek mindent, hiszen az elsődleges dolgom mindenképpen a színészet.
Ne most, drágám (balról) Rák Zoltán, Nyári Dia, Törő Gergely Zsolt
Mik ezek az egyéb dolgok?
Sok minden. Például rendezek. Ahogy megtudtam, hogy én leszek a Játszd újra, Sam! rendezője, folyamatosan járt a fejemben a darab, s nem feltétlenül csak a számítógép előtt, de például zuhanyzás közben is. Azonnal jegyzetelem, amint valami eszembe jutott megoldásról, zenéről és másról, majdnem nyolc hónapot foglalkoztam vele. A művészeti tanácsadói munka elég sok adminisztratív tennivalóval is jár, még új nekem, szokom. Hétfőtől szabadságon vagyok (csütörtökön beszélgettünk – K. D.), de már háromszor be kellett jönnöm, mindig van valami. Viccesen azt mondták nekem: csak színészként vagyok szabadságon… De a jövő héttől a művészeti tanácsadói feladatok visszább fognak szorulni, hiszen mások is elmennek pihenni. Onnantól erőteljesen A dzsungel könyvére koncentrálok, hiszen augusztus 19-én olvasópróba, szeptember 29-én bemutató.
Nyaralási tervek?
A szokásos. Megyünk az erdélyi házhoz, de most építkezéssel lesz összekötve, tehát munkás nyaralás lesz, édesapámmal és a testvéremmel nekiállunk megoldani néhány problémát. Persze ott lesznek a gyerekek is, kirándulunk, törődünk velük is. A másik hagyományos úti cél Horvátország, feleségem rokonai élnek ott, velük töltünk el néhány nagyon kellemes napot.
Színész, rendező és művészeti tanácsadó vagy egyszemélyben. Rakd össze mindhárom szerepkörödet, és értékeld, milyennek ígérkezik az előttünk álló évad!
Azt szoktam mondani, ha manapság, a 21. század első harmadában Magyarországon, vidéki színházban azt meg tudjuk csinálni, hogy egyszerre szerepel Csehov, Shakespeare és Szabó Magda a színlapon, az fantasztikus dolog! És további olyan színdarabok lesznek még repertoáron, amelyek humort és mélységet is tartalmaznak. Művészeti tanácsadói voltomnál fogva sikerült elintéznem, hogy a három kedvenc szerzőm darabjából egyikben sem vagyok benne (nevet). De nem baj, nyilvánvalóan nem az az elsőleges cél, hogy magamat nyomjam előre, mint színészt, hanem a kollégákat. Inkább értük vagyok ebben a feladatkörömben, mint magamért. Azért is mondtam igent a megtisztelő felkérésre, s vállaltam el, hátha tudok nekik segíteni sok mindenben. Célom jobban összehozni a vezetőséget a színészekkel, valamint a háttér- és színpadkörnyéki dolgozókkal, hogy minél jobban működjön a harmónia, legyek egy kis híd a vezetőség és a színpadon folyó munka között.
Azért is tűnik jónak a személyed, mert te nem csak kívülről látod a színpad világát.
Ott tudok lenni olyan helyzetekben, amikor egy-egy nagyon gyors döntést kell meghozni. Még a legelején alakult ki egy olyan szituáció, amikor az autópályán történt baleset miatt nem tudott időben ideérni a rendező. El kellett kezdeni a felújító próbát, amelyben szerepelt egy beugró kolléga is. Régen az ilyesmi nem volt nagy probléma, de most már keményen köt minket a munka- és a pihenőidő aránya. Elvileg haza kellett volna engedni a kollégákat, mert lejárt a munkaidejük. Ugyanakkor az előadás biztonságát sem volt szabad veszélybe sodorni, így megkértem őket, vegyük előre a szakmaiságot, legyünk tekintettel a nézőkre, és folytassuk a munkát. Egyértelműen igennel felelt az egész társulat, mert ők is úgy nevelkedtek, s tudják: elsősorban nem az adminisztráció a fontos, hanem a hivatásunk. Este 10 óra volt, folytattuk a próbát…
Melyik az a három kedvenc, amiben nem játszol?
Nagyon szeretem Szabó Magdát, mint írót, Az ajtót mutatjuk be tőle, de abban nincs nekem, illetve az én korosztályomnak való szerep. Shakespeare-t kezdetektől imádom, nagyon jó a nyelvezete.
Rómeóból már kinőttél…
Játszottam már a Rómeó és Júliában, így ez kipipálva. Shakespeare-t és a költészetet azért szeretem, mert a szépérzéket emeli, örömömre szolgált, hogy több általa írt színdarabban játszhattam. Az Arany-metszés előadást is azért kedvelem nagyon, mert annyira szépen, emelkedetten beszélt egymással Petőfi és Arany, hogy jó ezt megmutatni. Csehov csak a főiskolán talált meg, azóta egyszer sem, de imádom a műveit, ő az egyik kedvencem. Vele felvételiztem, több monológot vittem írásaiból. Hosszú még a pályám, bízom benne, hogy színpadra lépek majd Csehov valamelyik darabjában. A Három nővérben ugyan nem szerepelek, de betéve tudom. Már találkoztam Szervét Tiborral, a rendezővel, és beszélgettünk érdekes dolgokról, hasonló szemléletmódban látjuk a művet. Most is Fülöp Angéla lesz a rendezőasszisztens, mint annak idején, amikor 1994-ben Verebes István megrendezte itt, és Angéla nagyon boldog emiatt, mert mindig találni valami újat a csehovi szövegekben.
Érdekesség, hogy Csehov unokaöccse komoly színész tréner volt Amerikában, szeretem és értékelem a munkásságát, közel áll hozzám.
E három színdarab mellett persze mások is nagy kedvenceim az előttünk álló évadból, mint például a Csodálatos vagy, Júlia!, és még sorolhatnám… Ráadásul én rendezhetem A dzsungel könyvét, fiatal kamaszkorom óta szeretem ennek a műnek a világát! Nagyszerű, sőt briliáns évadnak látom a 2025/26-ost, taps jár ezért az összeállításért.
Személy szerint nehéznek vagy könnyedebbnek ígérkezik az előttünk álló évad?
Utólag fogom tudni megmondani. Mivel játszom mesében, sok előadásom lesz. Régen rengeteg mesedarabban szerepeltem, aztán az utóbbi években elkerültek, most kifejezetten kértem, hogy gondoljanak rám, már csak a saját két kisfiam miatt is. Ugyanis nekik én nem vagyok színész, mert nem láttak gyerekdarabban (felnőtt előadásra pedig nem hozom őket), számukra Tar Dani és mások a színészek, akiket láttak a színpadon.
Biztos, hogy nehéz évad lesz, hiszen már dolgozom A dzsungel könyvén, s ahogy leteszem, azonnal kezdek egy főszereppel. A Ne most, drágám! felnőtt és középiskolai bérletben is szerepel, A király beszéde ugyancsak. Egyéb teendőim is lesznek, így a három felnőtt és egy gyermek premier, valamint a továbbjátszások nagyon nagy meló. De volt már ilyen, és volt már nehezebb is, bízom benne, hogy minden rendben lesz.
Szeretsz rendezni, ezért kéred, hogy minden évadban kapjál ilyen feladatot?
Szeretek rendezni. De nem kérem, minden esetben felkérést kaptam. Igazán jólesik. Az első „profi” színházi rendezésem a budapesti Gózon Gyula Színházhoz kötődik, előtte sokat rendeztem amatőr csoportokat.
Az Arany-metszéstől a Játszd újra, Samig, jópár, és bátran állíthatjuk, sikeres rendezés áll mögötted.
Hála istennek igen. Szeretem ezt a fajta színházi munkát, jó olykor a másik oldalon lenni. Az ember színészként sok mindent átél, sokféle rendezővel dolgozik, megjegyzi a jó és a rossz dolgokat is, amelyekből tanulhat. Látja, mi hogyan működik, saját bőrén tapasztal meg rendezői attitűdöket, stílusokat, hozzáállást. Mindez segíti, amikor rendez. Tegnap is találkoztam Mohácsi Jánossal, aki nagy mesterem volt a főiskolán, szerencsére azóta is többször dolgozhattam vele, nagyon szeretem, amit és ahogyan ő csinál. Ezúttal is áhítattal hallgattam, rengeteget tanulok tőle.
A dzsungel könyve ősbemutatóját 1996-ban láthatták a Pesti Színházban. Azóta is sok helyen játsszák, sikerrel. Ez azt jelenti, hogy biztosra mehettek, mert tuti darab? Esetleg éppen azért van benne a bukás veszélye is?
Ez nagy teher, mert egy ilyen jellegű darabot valóban úgy kell bemutatni, hogy sikert arasson, sok örömet, boldogságot hozzon. Nem illik elrontani - viszont könnyű azt megtenni. De nagyszerű anyag, közel áll hozzám, így nagyon bízom abban, hogy vevő lesz rá a közönség. Ami nehézséget és különlegességet is jelent, hogy Nyíregyházán az óvodásokét nem számítva mindenféle bérletezésben szerepel az előadás, tehát a színre vitellel úgy a felnőtteknek, mint a gyermekeknek meg kell felelnünk.
A dzsungel könyve, Maugli szerepében Kerék Benjamin
Egy picit párhuzamba lehet állítani A padlással.
Igen, bár A padlás esetében annyiból más és talán könnyebb a helyzet, hogy egy helyszínen játszódik, ellentétben A dzsungel könyvével. Másrészt a szellemek is humanoidok, itt pedig főként állatok szerepelnek. Ha nagyon „állatosra” vesszük a megvalósítást, akkor mese lesz, s talán kevésbé felel meg a felnőtt nézők igényeinek, akik komolyabb mondanivalóra vágynak, nem csupán arra, hogy állatok ugráljanak a színpadon. Ha pedig nagyon komoly, felnőtteknek szóló előadást hozunk létre, akkor az a gyerekeknek probléma. Nem könnyű feladat megtalálni az arany középutat, de hiszem, sikerülni fog. Érdekesség, hogy például Szegeden csak felnőtt bérletben megy, nincsenek állat-jelmezek, Nyíregyházán 25 éve csak gyerekeknek játszottuk… Ilyen értelemben fel van adva a lecke.
A kihívások olykor nyomasztóak tudnak lenni, ugyanakkor doppingolhatnak is: siker esetén lehet ok a büszkeségre.
A Játszd újra, Samnél először fogalmam sem volt, miként kezdjek hozzá, aztán kialakult. Végül olyan sikerünk lett, hogy nem lehet rá jegyet kapni, s átmegy a jövő évadra is. Ez nagyon nagy büszkeség. Főleg azért, mert nemcsak a közönség szereti, hanem a szakma is, a kollégák pedig nagy örömmel játsszák. Ez számomra nagyon fontos. Remélem, A dzsungel könyve esetében is hasonlóan alakul minden.
Fotók: A Móricz Zsigmond Színház archívumából