Ez a környezet persze nem ismeretlen számára, hiszen édesapja, Urmai Gábor 2015-től tagja a nyíregyházi színtársulatnak, így Blanka gyakorta megfordul megyénk székhelyén és a teátrumban. Sőt, tagja volt a XV. Bátori Országos Színjátszó és Musical Tábor prózai csoportjának, amelyik 2021-ben Gulácsi Tamás rendezésében adta elő a Portugál c. színdarabot a VIDOR Fesztivál keretében a Vikár Sándor Zeneiskolában. Kováts Dénes interjúja.

A jelek szerint most nem csak látogatóba jöttél Nyíregyházára. Milyen érzés fellépni a Móricz Zsigmond Színházban?
Ez egy különösképpen kiemelkedő helyszín az életemben, hiszen eddig is jártam ide, bár csak apát látogatni, tehát valamilyen szinten már hazajövök. Nemcsak apukám, de az itt dolgozó színészek miatt is otthon érzem magam. Illyés Ákos a rendezője ennek a mesének, Gulácsi Tamás a máriapócsi színjátszó táborban rendezett, mindenkit ismerek. Mindenképpen nagyon varázslatos érzés itt lenni, s megtisztelő, hogy most elsősorban egy mese szereplőjeként, s nem „csupán” apukám gyermekeként érkeztem.

Szerepeltél már egy színpadon édesapáddal?
Ennyire komolyan nem. Amikor mikulásozik, akkor időnként mint az egyik kismanó segítek neki, illetve előfordult, hogy egy-egy rendezvényen együtt léptünk fel. Az viszont újdonság, hogy egy teljes próbafolyamatot viszünk végig, és majd jónéhány előadást a Bárány Frigyes Stúdióban.

Azért kaptad meg ezt a szerepet, mert téged is Blankának hívnak, mint Prücsököt?
A legjobb tudomásom szerint nem. Hamarabb hívták Blankának Prücsököt, minthogy én megkaptam a szerepet. De azért érdekes egybeesés, miként az is, hogy a valóságban és a mesében is apukám kislánya vagyok.

Prücsökként édesapjával, aki most Manó

Miként lettél Prücsök?
Amikor kiderült, hogy színpadra állítják ezt a mesét, küldtem magamról anyagokat Horváth Illés művészeti vezetőnek, aki bízott bennem annyira, hogy úgymond látatlanban, csak videók alapján elhívott.

Már kiskorodban színész akartál lenni?
Sokáig hercegnő, aztán fodrász, divattervező és kukás, igazából hetente váltogattam, amíg el nem jutottam a színésznőig. Kilencévesen kezdtem komolyabban foglalkozni vele, ekkor az adta a nagy lökést, hogy játszottam a Magyar Színházban az Égigérő fű című előadásban, és teljesen beleszerelmesedtem a színészetbe. Ettől azóta sem tudott semmi elrettenteni, mert nagyon szeretem az ezzel járó feladatokat.

A színész apuka hatása is közrejátszott?
Valószínűleg az is, de inkább tudat alatt. Mi a húgommal színészbüfékben (is) nőttünk fel, hiszen gyakorta jártunk színházba, amikor apa játszott. De inkább az adta a nagy lökést a színészpálya felé, amikor saját magam bekerültem ebbe a világba, akkor varázsolódtam el teljesen. Gyerekként néhány évig, 12 éves koromig jártam Földessy Margit színitanodájába, majd a Gólem Színházban játszottam sokáig, ugyanis volt egy ifjúsági társulata, én annak voltam a tagja. Németh Virágtól ott tanultam meg a nagy részét annak, amit ilyen fiatalon a színházról tudok.

A Rómeó és Júliában

A Gólem Színház már múlt idő?
Számomra igen. Az ifjúsági társulat, aminek a tagja voltam, megszűnt, de a csapat együtt maradt, és a Gólemtól függetlenül hozunk létre előadásokat.

Gondolom, csak ebből nem egyszerű megélni. Menedzseled magad?
Igen, próbálom, mert kell. Elmegyek castingokra, bejelentkezem itt-ott e-mailen: itt vagyok, ez vagyok én. Forgattam már különböző reklámokban, vizsgafilmekben, szerepeltem a Tündérkert című sorozatban. A Színház és Filmművészeti Egyetemen vizsgaelőadásaiba is gyakran felkérnek szereplőnek.

A Tündérkertbe miként kerültél be?
Voltam egy castingon, eredetileg egy másik szerepre. Végül azt nem kaptam meg – van ilyen. De a szolgálólány szerepét igen. Sok kisebb megjelenésem van a sorozatban és egy hosszabb jelenet. Teljesen más dolog a filmes világ, de azt is nagyon élveztem, emellett újdonságot is jelentett, hogy kipróbálhattam.

Tetszik a színészi pálya?
Nagyon szeretem. Nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak. Persze látom, azért rögös ez az út, nagyon sokféle kimenetele van.

Optimistának és mosolygósnak látlak. Ez jellemez?
Szeretném ezt mondani magamról, általában mosolygós vagyok. Azt nem mondanám, hogy száz százalékosan optimista, mert azért előfordul, hogy túlgondolok, túl sokszor megrágok dolgokat. De azért igyekszem mindig meglátni a pozitívumokat.

Urmai Blanka portré

Reméljük, ez sokáig megmarad. Beszélj kicsit Prücsökről! Mivel a két nyíregyházi unokámat gyakran elhozom színházi előadásokra, érdekel, mit várhatunk ettől az előadástól. Miért ajánlod?
Prücsök mindenképpen szeretne varázsló lenni, az egész világot gyermeki szemüvegen keresztül látja. Szerintem nagyon fontos üzenete ennek a darabnak, hogy a varázslatot apró dolgokban is észre lehet venni. Nem feltétlenül egy szivárvány idevarázslását kell elképzelni és véghezvinni, hanem meglátni például azt, hogy egy ölelés, egy-két kedves szó, a mosoly és a türelem is csodákra képes. Szerintem ezek olyan dolgok, amelyeket a Prücsökhöz hasonló hatévesek még nagyon jól meglátnak. Felnőttként olykor elfelejti az ember. Azért jó és érdemes gyermekdarabokat nézni gyerekeknek és szülőknek egyaránt, mert őket és magunkat is lehet emlékeztetni arra, hogy ezek milyen egyszerű dolgok. A színház nagyon jó eszköz arra, hogy a varázslatot megmutassuk, mert ott minden este csoda történik. Szerintem, legalábbis.

Egyet értek. Jó Prücsöknek lenni?
Igen, nagyon. Ez a szerep azért is öröm számomra, mert egy szűk órára újra kislány lehetek, aki mindenre rácsodálkozik. Megyek és csinálom. Remek érzés ilyen önfeledtnek és szabadnak lenni. Nagyon szeretek újra kislánnyá válni!

Eközben tündér lehetsz, hercegnő és minden, amit egy gyermek elképzelhet.
Hercegnő mindenféleképpen. Az külön szépsége az előadásnak, és rendkívül kiváltságos helyzet, hogy mindeközben úgy vagyok kislány, hogy mellettem van – igaziból is – az apukám, s újra az ő pici lánya lehetek.

Közben színészkedhetsz is.
Igen.

Hol tartasz, hol szeretnél tartani tíz év múlva? Érettebbként, de még igazán fiatalként.
Az biztos, hogy a színházat nem szeretném abbahagyni, tehát színházban látom magamat tíz év múlva. Ha lehet így fogalmazni, „rendes” színésznőként, aki szereti és szívesen tevékenykedik a szakmájában. Akkor már nem saját magam menedzselem, hanem valahol fix társulati tag vagyok. Tehát annyi bizonyos, hogy színésznőként szeretnék boldogulni és boldognak lenni.

Fotók: a Móricz Zsigmond Színház és Urmai Blanka archívumából