A Várj, míg sötét lesz című krimiben újra színpadra lépsz néhány előadás erejéig. Te a színpadon jeleníted meg Susiet, míg a világhírű Audrey Hepburn a filmvásznon, akit ezért az alakításáért Oscar- és Golden Globe-díjra is jelöltek. Teher vagy áldás ilyen előd után ez a szerep?
Igazából nem tudom. Dolgozik bennem a gondolat, de nem úgy, hogy bepánikolok miatta, inkább jóleső érzést ad. Nem utolsó sorban azért, mert nagyon szeretem Hepburnt, amúgy pedig nem ez az első szerep, amit mindketten játszottunk. Egyáltalán nem okoz görcsöt, inkább örömet, hogy azt a karaktert formálom meg, amit Ő is - és persze rajtunk kívül még sokan.

A felkészülés időszakában tanulmányozod elődödet? Megfigyeled mozdulatait, gesztusait?
Nem, mert véletlenül sem akarom, hogy bárhogyan befolyásoljon. Arra vagyok kíváncsi, én mit kezdek a szereppel, mit hozok ki belőle. Ha megnézném a filmet a próbafolyamat előtt, attól tartok, hogy nem tudnám kivonni magam a hatása alól.

A Várj míg sötét lesz már sok, telt házas előadáson van túl. Szereti a közönség?
Előzetesen nem sejtettük, hogyan fogadják majd, mert krimit ritkán játszunk a színházban, így nem igazán volt tapasztalatunk, mennyire lesznek rá vevők, s melyik korosztály. Most már tudjuk, látjuk - hála Istennek -, hogy nagyon szereti mindenki. Fiatalok is látták már, rettegtek, ahol rettegni kell. A felnőttek ugyanúgy. Eddig nagyon pozitív a kicsengése.

Nagy kihívás és munka hitelesen eljátszani a vak nőt? Miként lehet begyakorolni?
Hazudnék, ha azt mondanám: nem nehéz. Az volt a legnagyobb kihívás, miképp lehet úgy megcsinálni, hogy illúziókeltő legyen, azaz a néző elfogadja a színpadi vakságomat, hiszen nyilván tudják: amúgy én, Kuthy Patrícia látok. Igazából a „hogyan?” kérdésköre volt az próbafolyamat legizgalmasabb része, szerencsére szépen-lassan elkezdett összeállni, kialakulni a színpadi mozgásom folyamata. Nagyon sokszor viccelődtünk azon, hogy hiába van nyitva a szemem, mégsem látom, mi is történik körülöttem. Annyira koncentrálok, hogy nincs semmiféle fókusz.

A színpadi játék nehézsége az is, hogy lépcsőkön kell le-felmenni, idenyúlni, odanyúlni, bútordarabokat kerülgetni.
Valóban. Nyilván egy olyan terepen, amit ismer az ember, s nagyjából tudja, hol vannak a bútorok, a villanykapcsolók, még akkor is elronthatja, akkor sem tökéletes a tájékozódása. Én, mint Patrícia, játékból többször próbáltam már a lakásunkban becsukott szemmel közlekedni, a próbafolyamat alatt pedig még többször. De aki nem lát és úgy él, az nyilván sokkal gyakorlottabban tud mozogni az adott térben. Azt is nehéz volt megoldani a színpadon, hogy bár Susieként vak vagyok, abban a környezetben, ami közvetlen közegem, abban nagyon komfortosan kell mozognom, mert már minden tudok, hogy mi hol van a lakásomban.

Megszámoltad például, hogy hány lépésre van a lépcső vagy a konyha?
Kerestem támpontokat, ezekből próbáltuk összerakni, hogy hiteles legyen a mozgásom.

Most átkerül nagyszínpadra az előadás. Más lesz a tér?
Azt gondolom, hogy nem, bár a műszakot kellene erről megkérdezni. De szerintem a díszlet mérete adott, így nem fog változni. A nézők lesznek másik térben, távolabb tőlünk.

Az Augusztus Oklahomában olvasópróbáját a napokban tartottátok meg. Mit tudhatunk meg róla?
Nagyon jó amerikai színdarab, remek sztori, egy család története. Egészen mélyre menő sorsok, figurák vannak benne: problémák, feszültségek, tragédiák, lélektan… A három közül a legidősebb lányt játszom. Eltűnik az apuka, innen indul a történet, ezért gyűlnek újra össze a lányok a szülői házban. Izgalmas előadás lesz!

Miben játszol még?
A rovarok élete még menni fog, a Funny Girlt nem tudom.

Nehézséget vagy változatosságot jelent a színész számára, amikor egy adott időszakban több darabban is szerepelnie kell?
Alapvetően változatosságot. Olyankor lehet esetleg nehézsége, amikor az egyiket próbálom, s már közeledik a bemutató, mindemellett vannak még futó előadások. Ilyenkor egy kicsit nehezebb, mert annyira benne vagyunk a próbákban, hogy nehezebb visszapattanni egy teljesen más előadásba. De amikor nem ennyire éles a helyzet, akkor inkább változatos, olykor kifejezetten jó. Például ha az egyik darab mély, drámai, a másik könnyedebb, az olyan, mintha vennél egy frissítő fürdőt, majd visszakerülsz a nehezébe.

Abba bele lehet unni, ha szinte minden nap ugyanabban lépsz fel, mint például kollégáid az elmúlt hetekben az Idétlen időkigben? Okozhat fásultságot?
Nagyon sok ilyen szériát is játszottam, itt is előfordult, illetve a Madách színházi előadások vagy nyári produkciók esetében. Ha egy nagyobb, akár ötvenes szériát lenyomsz nap nap után, akkor mindent meg kell tenni, hogy hogy ne fásulj bele, ne csak rutinból legyél a színpadon, hanem minden napra találd meg a változatosság érzetét.

Túl vagy a szerződtetési tárgyaláson. A jövő évadod milyennek tűnik?
Nagyon jónak! De a program még nem publikus.

Előbemutatód lesz?
Nem. Várhatóan ősszel indulnak majd az új darabok próbái, amelyekben szerepet kaptam.

Ma érdekes és zsúfolt napod van: tíztől egyig próba, most egy félórás interjú, majd utazol Záhonyba, este hatkor pedig folytatódik a próba. Záhonyba miért mégy?
Ákossal segítünk a menekültek ellátásában. Megkerestük a helyi segítőket a múlt héten, tudunk-e valamiben közreműködni. Már voltunk ott, vásároltunk, vittünk nagyon sok mindent. Felmértük, hol lehet szükség dolgos kezekre. Az adományok pakolásától, szortírozásától kezdve az állomásra érkezők eligazításáig bőven van tennivaló. Tornatermet is pakoltunk: a matracokat, ágyneműt rendeztük. Elkél a segítség, s mi örömmel megyünk amikor időnk engedi. Vasárnap majd több idő jut erre, hiszen nem lesz sem próba, sem előadás.

Mi a helyzet a tanítással? Van most osztályod a művészeti iskolában?
Három is. Egy érettségiző csapat, akikkel az érettségi előadásra is készülünk, egy ötödéves osztály, ők az OKJ-s vizsgát teszik le most, és egy harmadik, rájuk „csak” egy év végi vizsgaelőadás vár. Három különböző darabot próbálunk három különböző csapattal.

A tanítást mindig nagyon szeretted, gondolom most is szívesen teszed?
Eddig egyetlen diák sem tudta elvenni a kedvemet… Várom a folytatást. Most volt felvételi, nagyon biztatóak a kis újoncok.

Jól tudom, hogy nem elsősorban színészeket képeztek, inkább a művészetekre való fogékonyság, a személyiség formálása a lényeg?
Többnyire mindenki úgy jön ide, hogy színész akar lenni, aztán sokan megváltoznak, időközben másfelé fordítja őket az érdeklődésük. Persze ez nem baj. Az itteni másfajta tanulás, másfajta módszertan, mint a hagyományos középiskolákban, ami sokat segít a  személyiségformálásban, akár nézőpontot is tud változtatni a diák, mert óhatatlanul fejlesztünk olyan dolgokat, amik a hétköznapi életben is fontosak vagy hasznosak, mint például bizonyos helyzetek átlátása, a kommunikáció, a koncentráció javítása. Ezeket óhatatlanul tanulja és gyakorolja a színpadi szerepjátékok során, így talán majd egy hivatalban, az ügyintézés során máskép tud megoldani problémákat, mert a képességfejlesztés eredményeként jobban átlátja a szituációt. A zárkózottabb, bátortalanabb gyerekek feloldódnak, magabiztosabbá válnak, így nem fognak félni attól, hogy ha különböző helyzetekben meg kell szólalniuk.

A címlapképen Kuthy Patrícia és Rák Zoltán a Várj, míg sötét lesz c. színdarabban. A Móricz Zsigmond Színház archívumából.