Azt gondolhatnánk, mindenki jól ismeri a világ leghíresebb fabábjának történetét. De kérdés, melyiket, hiszen leginkább a különböző feldolgozásokkal találkozhatunk. Carlo Collodi regényének, a Pinokkió kalandjainak ugyanis több száz filmes és színpadi átirata létezik. A rendező elmondta: ők visszakanyarodtak az eredeti műhöz, igyekszenek azt minél jobban megőrizve megmutatni lehengerlő humorát és magával ragadó, pergő történetét. Kováts Dénes interjúja.

A Misi mókus nagy siker volt, s a szívedhez nagyon közelálló darab, mert nemcsak rendezted, hanem a szövegkönyvet is te írtad.
Valóban. A megvalósítás ötlete érdekesen alakult, hiszen amikor Kirják Róbert igazgató úr felkért, hogy rendezzek valamit Nyíregyházán, nekem rögtön a kedvencem, Antoine de Sain-Exupéry A kis herceg című könyve jutott az eszembe. Arra gondoltam, végre itt az idő, hogy csináljunk belőle egy jó kis musicalt. Meg is egyeztünk, beültem az autóba, elindultam hazafelé, aztán rájöttem: az a legnagyobb bajom A kis herceggel, hogy véleményem szerint igazából nem gyerekeknek való. Én felnőtt fejjel minden évben elolvasom, mindig újabb és újabb rész lesz fontos számomra: Úristen ezt eddig észre sem vettem – villan olykor a fejembe. Rengeteg megfejtés rejlik benne az emberi kapcsolatokról, tehát az igazi értelmét a felnőtteknek lehetne bemutatnunk, de valószínűleg a felnőttek többsége nem ülne be A kis hercegre. Elmondtam igazgató úrnak, hogy inkább valami mást fogok kitalálni. Felhívtam Nyitrai László zeneszerzőt, elmeséltem neki, hogy fel akartam kérni A kis hercegre, de megvétóztam magam. Ő megemlítette, hogy a Misi mókuson gondolkodnak egy ideje, mert jó lenne valamit alkotni történetéből. Hazamentem, rögtön elolvastam, s mivel érdekes mese az útkeresésről, a vágyódásról valami után amiről csak hallunk, majd a hazavágyódásról, mindemellett nagyon szép ívű történet, hozzá is láttunk. Elkezdtem dramatizálni a kisregényt, megjelölve, szerintem hol lehetne, s milyen stílusú dalokat beleírni, majd Cseh Dávid Péterrel és Nyitrai Lacival nekiláttunk. Elképesztően jó munka volt, ötletelésekkel, remek együttműködéssel. Nagyon vártuk az olvasópróbát, amikor végre mások szájából hallhattuk a szöveget és a dalokat. Csodálatos volt a próbaidőszak, s tényleg nagyszerű lett az előadás. Amikor csak tudtam, jöttem és megnéztem. Végül úgy döntöttem, megveszem a díszleteket és a jelmezeket, október végén egy másik szereplőgárdával Budapesten, a RaM-ArT színházban fogjuk bemutatni.

A Misi mókus sikerének köszönhető az újabb felkérés?
Úgy gondolom, hogy igen. Nagyon jól éreztem itt magam, de persze ez nem elég. Állítólag a színészek szerettek velem dolgozni, a színház vezetése is meg volt elégedve a végeredménnyel.

Ki választotta a Pinokkiót?
A színházvezetés. Fölöttébb érdekes, hogy ebben az évadban nagyon sok színházban műsorra tűzik, pedig semmiféle évfordulója nincs. Jómagam Kecskeméten a musical változatát rendezem meg még az idén. A nyíregyházi prózai előadás, persze átvezető kis zenei betétek vannak benne. Nagyon szép klasszikus műveket válogattunk össze, arra gondolva, hogy ezzel kicsit terelgetjük a gyerekek ízlését is. Én alapvetően zenés színházban dolgozom (a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – K.D.), ezért  ha beülök az autóba, nem kapcsolok zenét. Most, hogy elkezdtük keresni, mit válasszunk a Pinokkióba, rengeteg klasszikust hallgattam. Rájöttem, többet kellene, olyan szép és megnyugtató. Újra rákattantam.

Pinokkió bábuként is megjelenik a nyíregyházi előadásban. Miért?
Az az ötletem támadt, hogy egy test elé tartott bábbal is megmutatjuk a címszereplőt. Egyrészt érdekelt ez a technika, másrészt azon gondolkodtam: annyiszor láttam már, hogy színészek beöltöznek bábnak, és úgy tesznek, mintha bábok lennének, hogy ezúttal valami mást akartam. Így hátha különlegesebb lesz az előadás. Elképesztő volt látni, miként válik élővé egy élettelen tárgy, majd alakul folyamatosan eggyé Danival, akinek mimikáját szinte rálátjuk a bábu arcára a periférikus látásunk révén. Dani elképesztő, nagyszerű színész, hihetetlen energiái vannak, hatalmas a teherbírása.

A bábun kívül mi lehet még a specialitása a nyíregyházi előadásnak?
Collodi meséjében Pinokkió rengeteg kalandon megy keresztül, ha mindet eljátszanánk, egy egész nap kellene rá. Varsányi Anna dramaturgot kértem meg, hogy adaptálja színpadra. Számunkra azok a legfontosabb cselekmények, amelyekben Pinokkió személyiségét valami változás éri, vagy nagyon viccesek, és persze amelyek végigvisznek a történet ívén. Így alakult ki a mi szövegkönyvünk, amelynek az eredeti mű az alapja, Anna ebből dolgozott.

Úgy gondolom, a Pinokkió talán legfontosabb üzenete a szeretet. Emellett arról szól, hogy azokra kell hallgatni, akik jót akarnak nekünk, mindeközben meg kell tanulni észrevenni azt is, aki próbál minket terelgetni, de nem jót akarva. S ha az emberfia megérti, ki a jóakarója, akkor már nem kell makacskodnia, hanem be kell látnia, hogy a felnőttnek több az élettapasztalata, többnyire érdemes rá hallgatni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy időnként nem árt, ha az ember belebukik dolgokba, hiszen abból is tanulhat.

Pinokkió nagyon naiv, bizalommal van mindenki iránt, sokszor ez viszi bele kellemetlen helyzetekbe. De képes belátni hibáját, rájön, meg kell változnia, jobbnak kell lennie. Végül eléri legfontosabb célját: az apukája büszke lesz rá, és akkor megvalósul legnagyobb vágya - kisfiúvá válik.

Humor és tanulás, ez jellemzi leginkább az előadást. Melyik az erőteljesebb?
Szerintem jó arányban van a kettő. Nagyszerű színészeink vannak, sokat nevetünk a próbákon, egyre több poént építünk bele. Úgy hiszem, jó lesz a látvány- és képi világa, egy reneszánsz-barokk vásári színpadon játszódnak a történetek, nagyon szépek a jelmezek. Látványos előadás lesz, sok állat szerepel benne, akiknek az emberi tulajdonságait próbáljuk kihozni játékban és a jelmezekben egyaránt.

Olyan színpadképre törekedtünk, hogy mindenhonnan látni lehessen a jeleneteket, a legtávolabbi sorokból is. Mindig tudatosan figyelek erre, mert sokat járok színházba, és csalódás, ha az ember rossz helyre ül, így lemarad a darab egy részéről, mert nem mindent lát, nem mindent hall rendesen.

Október 13-án lesz a bemutató, még bő két hét áll rendelkezésetekre. Milyen szakaszában tart a próbafolyamat?
Pont ma, szeptember 26-án játsszuk először egyben, igazából készen vagyunk a darabbal. Már csak a begyakorlás része van hátra. Az lesz még érdekes, amikor megkapjuk a jelmezeket, mert hat, pontosabban öt színész játszik el közel negyven szerepet, miközben Pinokkió végig a színen van. Rengeteg gyors öltözéssel járt tehát az előadás, sokszor másodpercek állnak a színészek rendelkezésére, ez a legnagyobb technikai kihívás.

Én színészként azt szeretem, ha jól érzem magam a próbaidőszakban, ebben hiszek tanárként és rendezőként is. Ha így történik, abból mindenképpen valami eredményes származik. Soha nem erőszakolok rá senkire semmit, nyitott vagyok, elfogadom mások véleményét. Nekem az a fontos, hogy a színész jól érezze magát, mert ha így van, akkor fog kellő színvonalon működni az előadás, hiszen a közös energia megsokszorozódik, és ez nagyon sokat ad hozzá a végeredményhez. És akkor minden bizonnyal sikeres lesz az előadás, hiszen játék, színjáték az egész, ezért is kell, hogy szeresse a színész is, amit csinál. Gyermeklelkű felnőttek vagyunk, akik mások bőrébe bújnak, hogy a közönségnek – legyenek gyermekek vagy felnőttek – önfeledt szórakozást, tanulságos estéket nyújtsunk.

Mit vársz az előadástól?
Remélem, nagyon fogják szeretni. Egyrészt a nézők, hiszen ők a legfontosabbak, másrészt a színészek. Mert valljuk be őszintén, színészként gyerekelőadást játszani nagyszerű dolog, de más életritmust követel a megszokotthoz képest, hiszen amikor reggel korán kell felkelni és bejönni, az nem mindig egyszerű… De érdemes.

Címlapfotó: pillanatkép a Misi mókus c. előadásból. A Móricz Zsigmond Színház archívumából