Kult
Otthonra lelt Nyíregyházán Törő Gergely Zsolt
2024. February 03.
Cégénydányádi születésű, Nagykállóba járt gimnáziumba, s ekkoriban ismerkedett a Móricz Zsigmond Színház művészeivel is. Sikeresen felvételizett a kaposvári egyetemre, a színészkurzus végeztével a helyi színházba szerződött, majd 2022-ben hazatért Nyíregyházára.

A színház egyik fiatal művészével, Törő Gergely Zsolttal beszélgetett Kováts Dénes.

Nehéz út vezetett Cégénydányádról a Móricz Zsigmond Színházig? Melyek voltak ennek a legfőbb állomásai?
Igazából nem volt nehéz az út. Nagykállóban a Korányi Frigyes Gimnáziumban tanultam drámatagozaton, és ott a Móricz Zsigmond Színház társulatából is tanítottak néhányan, akik közül többen a mai napig itt vannak. Kaposvárra elkerülni nem volt egyszerű, a felkészülés mellett kellett a magamba vetett hit is. Se elsőre, se másodjára nem vettek fel, azt is tudom, miért.

Bár másodszorra sem vettek fel, biztatást azért kaptál…
Így van! A felvételiztető tanáraim azt mondták: „Menj, élj még egy évet, és gyere vissza jövőre.” Semmit nem aludtam azon az éjszakán, de nem azért, mert szomorú voltam, hanem mert tűz és tettvágy égett bennem, azonnal hozzá akartam látni a felkészülésnek. Még ottmaradtam, míg a többiek felvételije is lezajlott, hiszen ha az ember jelen van, hallgat, fülel, nézi a történéseket, akkor megérti a körülötte lévő világot. Nekem igazából erre volt szükségem. Emlékszem, mennyi kiadást jelentett a családunknak a kaposvári felvételi: az utazás, a szállás, az étkezés. Ezért elhatároztam, hogy a következő alkalomra ezt a pénzt magam keresem meg. Nyíregyházán munkát vállaltam, és nemsokára előteremtettem a következő felvételi időszak költségeit.

Harmadjára már csak Kaposvárra adtam be a jelentkezési lapot. Addigra értem el érettségben arra a szintre, hogy tudjam, mit akarok, és tényleg tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Az előző két évben érezhették ezt rajtam, hiszen megvolt az akarás, de talán nem tettem meg igazából mindent a cél érdekében.

A sikeres felvételit követően sem volt egyszerű a helyzet. Nagyon szerettem az egyetemet, s néhány társammal ellentétben azt gondoltam, hogy jó helyen vagyok. De egy kicsi falucskából indultam, s műveltségben, színésztechnikai dolgokban, a színházi világ ismeretében nagyon sok osztálytársamhoz képest elmaradott voltam. Ők beszélgettek rendezőkről, színészekről, rendezésekről, előadásokról, de én senkiről, semmiről nem tudtam. Nekem addig a nyíregyházi színház volt a világ, s bár párszor átmentünk Debrecenbe, azon kívül színházat nem nagyon láttam. Rendezőket és máshol fellépő színészeket abszolút nem ismertem. Az egyetemen az okozott nehézséget, hogy ne csak a viccesen beszélő parasztfiút lássák bennem, hanem hogy felfedezzék, van bennem valami, amiért megéri velem dolgozni. Bő két éven belül sikerült is, összességében csodás öt évet töltöttem az egyetemen. Nagyon szerettem a kaposvári éveket a közösség és az osztálytársaim miatt is. Amikor végeztem, felmerült bennem a gondolat, hogy jó lenne visszajönni Nyíregyházára, de úgy gondoltam, furcsa lenne kollegális viszonyt ápolni azokkal, akik itt tanítottak.

Mennyire volt segítség számodra Kaposváron Olt Tamás személye, akit már Nyíregyházáról ismertél?
Igen, tanított itt engem, vizsgaelőadásokat is rendezett nekünk anno. A könnyebbség az volt, hogy tudott nekem konkrét dolgokat mondani. Az utolsó két év végén talán lehetett volna lehetőségem Pestre menni, dolgoztam Miskolcon, az ottani társulatban, s talán ha erőszakosabb vagyok (a mostani fejemmel sokkal erőszakosabb lennék) oda felvettek volna. Mindezekkel szemben ott volt a stabil kaposvári háttér, hiszen már másodiktól kezdve dolgoztam a Csiky Gergely Színházban, s éreztem, hogy számolnak velem, képben vagyok. Pont, mire végeztem, addigra került oda Olt Tamás művészeti vezetőnek, aki tanácsként elmondta nekem, hogy válogathatok ugyan, de azt ne hagyjam figyelmen kívül, hogy úgyis ott lesz a legjobb helyem, ahová hívnak, és nem ott, ahová én szeretnék menni. Ő pedig hívott engem, s elmondta, hogy szeretné megcsinálni a Tüskevárat, és neki én vagyok Tutajos.

Mi ez, ha nem a bizalom jele?
Abszolút az, így teljes mellszélességgel tudtam beleállni a kaposvári történetbe, amúgy is nagyon húzott oda a szívem. Addigra részese voltam néhány előadásnak, megszerettem a társulatot, ők is megismertek. Azt hiszem, akkor ez volt a legjobb döntés részemről. Néhány év után azonban – bármilyen jó is volt Kaposváron – azt éreztem, hogy máshol is kipróbálnám magam. Feltüzelt a gondolat, hogy azt a tudást, amit a nyíregyházi tanáraimtól kaptam, visszahozzam, és visszaadjak valamit ennek a társulatnak és ezeknek az embereknek abból, amit ők adtak és jelentettek nekem.

Lokálpatrióta vagyok, úgy Cégénydányádot, mint ezt a régiót illetően. Nagyon szeretem az itteni embereket! Sok helyen megfordultam már az országban, de itt érzem magam otthon, szerintem ez nem véletlen. Igazán jó szívvel jöttem ide, s nemcsak az említett okok miatt, hanem azért is, mert az egyik kaposvári osztálytársam, Varga Fekete Kinga játszott Nyíregyházán a Kalucsniban. Én rengeteget meséltem az osztálytársaimnak a nyíregyházi színházról, amit ők nem ismertek, mondtam nekik, hogy jó színház, jó színészekkel, remek előadásokkal. Amikor pedig Kinga visszajött Nyíregyházáról, s beszámolt arról, hogy tényleg szuper hely, akkor elgondolkodtam, talán jó lenne ide jönni. Pont addigra értem meg arra a szintre, hogy teljes lelkülettel tudjak itt lenni.

Törő Gergely (balról) a Bolha a fülbe c. előadásban, Illyés Ákossal

A Csiky Gergely Színházban megszerezted a színpadi gyakorlatot, és talán jó starthelyzetet jelentett, ismerős közegben kezdtél, és utána jöttél haza.
Így van.

Ugorjunk kicsit vissza az időben. Édesanyádnak volt egy bejegyzése: „Gergő körül forgott a világ.” Ez mit jelent konkrétan?
A másik két testvéremhez képest – bizonyos szempontból – több figyelmet kaptam. Akkoriban igazából egyikőjük sem tudta, mivel szeretne foglalkozni, én viszont már az általános iskola második osztályban szavalóversenyen indultam, s megnyertem. Onnan indult minden, a mamámék elkezdték mondogatni, hogy ebből a fiúból színész lesz. Nekem ez megtetszett, s hatodik-hetedik osztályosként megtudtam, hogy van egy dráma tagozatos gimnázium Nagykállóban, így eldöntöttem, oda akarok menni. Édesanyámék mindenben támogattak, anyagi áldozatokat is vállalva. Kollégista lettem, hiszen Nagykálló másfél órás út busszal Cégénydányádról, de sokszor autóval kellett engem Nyíregyházára behozni a hétvégi próbára. S még folytathatnám a sort…

Szavaidból azt vettem ki, hogy nemcsak anyagilag támogattak, hanem lelkiekben is annak érdekében, hogy megvalósítsd az álmodat, és színművész légy.
A lelki támogatás is nagyon sokat jelentett, például a sikertelen felvételik idején, vagy amikor bármi miatt hullámvölgybe kerültem. Az utazás sem volt könnyű, nem ritkán 10-11 órákat utaztam hat átszállással, hogy eljussak Kaposvárra, vagy onnan haza. Őrület volt, főleg, ha arra gondoltam, hogy a fővárosi diáktársak két óra alatt haza értek.

Otthonról tehát megkaptál minden segítséget. Láttam egy olyan bizonyítványt, amelyben az angol és az irodalom jegyed fölöttébb csúnyán mutatott, de a színészmesterség és a tánc jeles volt.
Sőt, dícséretes ötösök. A gimnáziumba 4.8-4.9-es átlaggal vettek fel, hiszen tanultam, mert azt hittem, nagyon okosnak kell lenni, hogy az ember színész legyen. Ez persze így is van, de a kevésbé kedvelt vagy kevésbé fontosnak vélt tantárgyakat később elhanyagoltam, inkább a szakmaiakra összpontosítottam. A középiskolában és a kollégiumban olyan közegbe kerültem, melyben többen komolyan gondolták, hogy színészek lesznek. Ott tanultam meg és sajátítottam el azt, hogyan fogadtassam el magam a többiekkel, s miként kell egy közösségben létezni, igazodni másokhoz, elérni, hogy ők is igazodjanak hozzám, azaz megtanultam a közösségi kommunikációt, megismertem a közösségbe tartozás erejét, szépségét, pozitív hozadékait. Ennek nagy hasznát vettem az egyetemen.

Három évadon át voltál kaposvári színész. Onnan miként kerültél Nyíregyházára?
Az utolsó évemben gondoltam úgy, hogy lépni kellene valamerre. Nem azért, mert elkényelmesedtem, vagy nem úgy végeztem volna a munkámat, mint korábban, de éreztem: új impulzusok kellenek, más rendezőkkel is jó volna dolgozni, s tanulni tőlük. Három opció volt a fejemben, az egyik esélytelennek bizonyult, a másiknál rájöttem, mégsem nekem való, a harmadik a Móricz Zsigmond Színház. Megszereztem Horváth Illés művészeti vezető telefonszámát, ő pedig – nagyon hálás vagyok neki ezért, – abszolút támogatásáról biztosított, már az első telefonhívásnál megnyugtatott, hogy számol velem. Az általa rendezett Jó estét nyár, jó estét szerelemmel kezdtem itteni pályafutásomat.

Négy premiered volt az első évben, a Jó estét… mellett az Utas és a holdvilág, a Micimackó és a Kapj el ha tudsz előadásokban láttunk. Nézzük az ideieket! Az első Az öreg hölgy látogatása, melyben a festő voltál. Számomra emlékezetes előadás, egyszerű díszleteivel, a kivetítésekkel, sajátos humorával és mélységeivel.
Ez a rendező, Keresztes Attila zsenialitása. Többször hallottam róla, amikor idejöttem: visszatérő rendező és sokan szeretik a színházban. Rendkívül élveztem a próbafolyamatot, mert Attila nagyon érdekes játékstílust várt el tőlünk, ami kicsit groteszk, kicsit abszurd. Az enyém nem fajsúlyos szerep, meg kellett küzdeni vele, de ez nincs ellenemre, sőt! A próbafolyamat végén állt össze a festő attitűdje.  Szerintem is fontos, nagyon értékes és nagyon jó előadás lett, büszkén vagyok benne. Azért akartam színész lenni, hogy ilyen előadásokban játsszak!

Az Életrevalókban sok figurát formálsz meg, szinte mindegyik vicces karakter, mint például az udvarló vagy a rokkant wc előtti jelenet figurája.
Ez teljesen más munkafolyamat volt, mint Az öreg hölgy. Mivel a darab szerkesztése nagyon filmes, nekünk, színészeknek gyakran meg kellett azzal küzdeni, hogy elhiggyük, működni fog az a jelenet is, amikor másfél percem van átöltözésre a takarásban, majd csupán 35 másodperces jelenetem a színpadon. Nem könnyű összerakni, hogy több ideig öltözöm, mint amennyit a színpadon töltök az adott jelenetben, amelyben rögtön „élesnek” kell lenni. A filmforgatásban is az a nehéz, hogy akár órákat vársz, míg kamera elé kerülsz, majd ott és akkor tűpontosnak és energikusnak kell lenned, ahogyan a szereped megkívánja. Itt ugyanígy: kis jeleneteim voltak, de azokat ott kellett elkezdeni, ahol az előtte lévő történések zajlanak, a megfelelő a karakterben. Összességében kedveltem ezt a feladatot.

Nehéz a színész számára, ha egy színdarabon belül hat-hét szerepet kell eljátszania?
Én imádom! A K2 Színházban Hamvas Béla Karneválját állítottuk színpadra, egy eposzt, amiben körülbelül 28 szerepet játszottam, de volt, aki negyvenkettőt a kilenc órás előadás során.

Nem kevered össze, hogy éppen ki vagy az adott jelenetben?
Ezért izgalmas. Igazából azt kell nagyon pontosan összerakni, hogy mikor mit veszek fel, hová készítsem be a jelmezt, megbeszéljem az öltöztetővel, hogy itt veszem le, de másik oldalon veszem fel, satöbbi. Nekem ezzel nincs bajom, kihívásként tekintek a feladatra.

Szerinted miért érdemes megnézni az Életrevalókat?
Azt gondolom, hogy reményt ad, a remény színházát valósítja meg, ami ritkaság. Nem le akar tolni a mélybe, hanem felemel. Azt sugallja: az életünkben a kis dolgok is sokat érhetnek, ilyenekkel is jobbá lehet tenni a másik ember életét.

Törő Gergely Zsolt az Életrevalók c. előadás egyik jelenetében

Egészen más típusú előadás a Bolha a fülbe. Nem lehetett könnyű a beszédhibás fiút megformálni, gondolom, hatalmas koncentrációt igényelt.
Jól érzed, nehéz szerep, s nagy munka van benne. Az a nehézsége, hogy úgy kell ezt a beszédhibát megmutatni – különösen azoknál a részeknél, ahol nem hangzik el előtte vagy utána, amit mondtam –, hogy valamelyest értse a néző. A próbaidőszakban több kollégám véleményét megkérdeztem, ki azt mondta, túl érthető, ki azt, hogy egyáltalán nem. Azt hiszem, végül sikerült jól összehozni.

Ráadásul van egy időszak, amikor rendesen tudod megformálni a szavakat, majd visszajön a beszédhiba, így újra nagyobb koncentrációra van szükség…

Következik a Don Juan, elkezdtétek a próbafolyamatot. Látszik már valami belőle?
Nagyon izgalmas előadás lesz, Horváth Illés rendezésében. Látszik, alaposan felkészült, konkrét elképzelése van az előadás stílusával kapcsolatban, és ezt a felkészültségéből fakadóan nagyon intelligensen és érthetően tárja elénk. Én szeretem benne ezt a szentimentalista lelkületet. Nagyon közel áll hozzám ez a szerep, az egyetemen, amikor Moliére Don Juanjával foglalkoztunk, mindenki Don Juan akart lenni, én viszont Frici. Örülök, hogy itt megkaptam, nagyon izgalmas, jó szerep, hatalmas monológgal. Frici kimenti Don Juant, aki utóbb lenyúlja a jegyesét. Nagyon szívfacsaró ez a történet, de közben maga a figura fölöttébb komikus. Mindenki sokat lesz bent a színen, az előadás nagyon dús mind látványvilágában, mind a zenében és a koreográfiában. Bízom benne, hogy a közönségünk számára igazán érdekes, kedvelt előadás lesz.

Tar Danival ketten adjátok elő a Variációk egy rablásra című előadást.
Folyamatosan próbáljuk, márciusban lesz a premier. Egykoron két kaposvári kollégám állította színpadra újságcikk alapján. Régóta motoszkál a fejemben, milyen lenne egy előadás formáját, stílusát, lelkületét olyanná formálni, mint amilyen én vagyok, mert az nagyon izgalmas dolog. Most megcsinálhatjuk, igazi műhelymunka számunkra.

A jelek szerint Nyíregyházán még várat magára a Caligula helytartója, hogy az egyetem után itt is lehessél Petronius, akié mély, fajsúlyos drámai szerep.
Remélem, hogy megadatik. Igazából nem is a fajsúlyos szerepre várok (Petroniusé főszerep), számomra az a lényege, hogy gondolkodó, intellektuális.

 „Szeretnék mélyebb, gazdagabb gondolatokkal teli alakokat, komoly szellemi és lelki koncentrációt igénylő szerepeket megformálni.” – mondtad egy interjúban.
Bár az alkatom inkább az ugri-bugri vicces fiú szerepekre predesztinál, érzem magamban az erőt és indíttatást a sötétebb és intellektuális karakterek megformálásához.

Otthonra leltél Nyíregyházán?
Jól érzem itt magam. Jó helyen dolgozhatok, egy embert sem tudok mondani, akivel ha összefutok, elsunnyogok, nem szeretnék beszélni vele. Cégénydányád is közel van, ott a mamám, aki idős, de nekem sokat számít. Az sem mindegy, ha beülök az autóba, másfél óra alatt otthon vagyok, és a családom is könnyebben meg tud nézni egy-egy előadásban.

Az különösen fontos számomra, ami miatt idejöttem, hogy szakmailag tudjak továbblépni, ami persze nem megy egyik napról a másikra. Most azt gondolom, ez nagyon jó váltás volt részemről, megtaláltam itt a számításomat. Például láthattam a Mohácsi János által rendezett Delilát, ő olyan kaliberű ember, akivel szeretnék dolgozni a jövőben. Az volt a célom, hogy új rendezőkkel, színészekkel, helyzetekkel találkozzak, és ez most abszolút jelen van.

Fotók: A Móricz Zsigmond Színház archívumából

 

Memtech Kft. 02.26.Delta Kft. 02.25.Rába Ablak 02.03.DulongDS OptimSolerte ProjektAKM Metál 02.26.Reálvill trendLiptai és TársaSzalkai Légtechnika 02.26.Ganz SzentesK2 - Kántor KrisztiánRapidszigetelés
PRINT LAPOK