Azóta számos előadásban szerepelt, többek között nevettetett a Legénybúcsúban, drámát játszott a Közellenségben és a Váratlan vendégben, számomra a legemlékezetesebb alakítást a Frankenstein Kreatúrájaként és az Életrevalókban, mint Driss nyújtotta. Ebben az évadban négy bemutató részese: A padlás, a Házassági leckék középhaladóknak, az Alul semmi és az Aranylakodalom című előadásokban láthatjuk, s olykor korábban bemutatott színdarabokban is, mint az Életrevalók vagy a Legénybúcsú. December 19-én pedig a Bencs Villában ad karácsonyi koncertet az énekesként is népszerű színművész. Kováts Dénes interjúja.

Ötödik évadodat kezdted Nyíregyházán, több jó szerep áll mögötted, elég, ha csak a Váratlan vendégre (Gerald Croft), a Frankenstein Kreatúrájára, vagy az Életrevalók Drissére gondolunk. Megtaláltad a helyed Nyíregyházán?
Többé-kevésbé, de inkább a többé felé hajlik. A Móricz Zsigmond Színház jó színház, minőségi kultúrát képvisel, és egyik különlegessége, hogy remek társulata van, éppen ezért nagyon megszerettem. Sok helyen küzdenek gondokkal, esetenként a látogatottság sem kiemelkedő, nem úgy, mint nálunk. Itt dolgozhat, a hivatásának élhet az ember, ha akarja. Most már van szakszervezetünk is. Mindent egybevetve nagyon örülök annak, hogy egy jó kis európai színház társulatához tartozom.

Melyek az itteni kedvenc szerepeid?
Többet is mondhatnék, és nem is akarok senkit megsérteni, ha nem mondom a szerepet, a partnert, a rendezőt… De – meséli széles mosollyal az arcán – a nagy kedvencem, az eddigi leghálásabb szerepem a Szaffiban Loncsár. Szeretek mesét játszani, a Szaffi nagyon szívhez szóló. Gyermeki odaadással csináltam végig a nem tudom hány, de nagyon sok előadást.

Visszatérve a kérdésedre: bár az eddigi életem során nem minden előadást és szerepemet kedveltem, a Móricz Zsigmond Színházban az az érdekes, hogy itt mindegyiket szeretem, amelyikben részt veszek. Nálunk igazi alkotómunka folyik, jó előadásokat csinálunk.

A Frankenstein szerintem a színházunk történetében minden szempontból különleges, egyedi előadás volt. Sosem fogom elfelejteni a kezdő jelenetet, amikor kibújsz a burokból, azaz megszületsz Kreatúraként. Iszonyatosan hasbavágó.
Valóban nem volt szokványos sem a próbafolyamat, sem az előadás. Előzetesen nem így képzeltük, magam sem. Balázs Zoltán rendezte, akivel nagyszerű volt dolgozni. A színésznek, ha akarja, kilenc élete van, belemehet a tűzbe, meg is fulladhat, bármi történhet vele, mégis túléli – az a feladata, hogy elviselje. A Frankenstein több szempontból is kihívást jelentett, elég, ha csak a jelmezemre gondolok. Vékony ruha és csuklya volt rajtam végig, alig kaptam levegőt, nem nagyon láttam. Ezt is meg kellett tapasztalni: milyen, amikor a Kreatúra, vagy akár Batman, illetve a Pókember visel hasonló ruhákat.

A Frankenstein Kreatúrájaként Széles Zitával, a Nőstény Kreatúrával

Az Életrevalókban Driss szerepe kiemelkedő alakításod. Sok jelenetet ki tudnék emelni, de az egyik legemlékezetesebb, amikor meg kellene érintened Philippe hímvesszőjét, de te nagyon nem mered/akarod megtenni. Ahogy ezt eljátszottad, el-elijedve, zseniális volt.
Ez természetes reakció egy férfinél, persze, hogy zavaró. Igyekeztem életszerű lenni. A csapat nevében mondhatom, hogy beérett a darab, szeretjük játszani, és mindez látszik is. Hála Istennek, a nézők is szeretik. Sokan megállítanak a városban, és mondták a kórházban is, amikor eltört a lábam és odakerültem. Pont ehhez a szerephez gratuláltak.

Különleges feladat A padlás zsörtölődő szelleme is. Hogyan érzed magad Lámpásként?
Magamat adom.

Te is zsörtölődős vagy?
Igen, szoktam sokat. Én – megmondom őszintén – nem voltam képben a ’80-as évekbeli előadással, nem láttam, nem ismertem A padlást, bár nagyjából tudtam, miről szól. A dalokat természetesen ismertem, énekeltem is. Nagyon örülök, hogy dolgozhatok benne, megszerettem. Igazán jó, alkalmas, és kell is az ilyen sztori a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Egyedül a szereposztással nem értek egyet (nevet, majd súgva hozzáteszi:én inkább a Révészt  szerettem volna játszani…) De Istipisti kollégámtól (István István) nem irigylem, nagyszerűen megoldotta.

A Révész igazán tetsző szerep lett volna számodra?
Igen, nézd az arcom, olyan. Közben pedig szépen énekelhetnék.

Kifejezetten örülök kolléganőimnek, Szabó Nikinek és Bach Zsófinak, akik új oldalukat mutatták meg az énekléssel, nagyon sokat fejlődtek és haladtak előre. Horváth Viktor is jó énekes. Nagyon nehéz, amikor többen egyszerre éneklünk, úgy kell hangzania, mintha egy szólna, emellett figyelni kell, nehogy hangosabb legyen egyikünk a másiknál. Sikerült megcsinálni úgy, ahogy kell, erre nagyon büszke vagyok.

Mi A padlás titka? Nem lehet rá jegyet kapni.
Dánielffy Gergő világsztár, meg Gulácsi Tomi is, akik a főszerepet játsszák. Országos hírű A padlás. Ebben az időszakban, amit ma élünk, amikor nagyon sok gondja és fájdalma van az embereknek, jó, hogy A padlás megmutatja, miként barátkozzunk meg mégis a minket körülvevő világgal. Azért van ekkora sikere szerintem, mert a mondanivalója közel áll az emberekhez. Mese is, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való.

A padlásban (balról, a Lámpásként) Gulácsi Tamással, István Istvánnal és Horváth Viktorral 

A Házassági leckékről már tudsz valamit?
Össze-vissza hazudozás, de francia módra. Nagyon bájos történet, remek francia vígjáték. Kellemesen csalódtam benne, mert nem tapad az előadás, hanem kellemesen halad előre, egyfolytában gyorsul, a vége felé csúcsosodik, viszonylag könnyen lemegy. Könnyed a konfliktus, nagyszerű és nagyon csinos színésznőkkel dolgozhatok: Kuthy Patriciával és Szabó Mártával. Patival még nem játszottam együtt, ezért is örülök neki, Mártival az Életrevalókban már igen. Úgy néz ki, jó párost alkotok majd vele. Remek, hogy Tóth Zolkával is újra együtt lehetek a színpadon. Guelmino Sándor rendezi, nagyon jó koncepciója és ötletei vannak. Szeretem, mert felkészült rendező, van miliője, így könnyebben bele tudok helyezkedni a próbák során.

Őt már ismered, hiszen ő rendezte a Váratlan vendéget, az elmúlt évadok egyik csúcs előadását. Régen éreztem olyat, mint akkor, hogy közben borsózott a hátam több jelenet alatt is.
Köszönjük szépen. Tehetséges rendező, az a célja, hogy legyen annyira emberi az előadás hatása, ami megfogja a nézőt. Jó a sztori, emberközeli, intim előadás volt, szerettük.

Driss teljesen önmagát adta, semmiféle képmutatás, álságosság nem volt benne. Úgy sejtem, a Házassági leckék Michelje egészen más típusú, ellentétes szerep. Ez kihívást jelent?
Másfajta kihívás, főleg a játékstílusban, mert nem mondhatom, ami szívemen a számon. Driss ilyen volt. Itt viszont megcsalásokról van szó, és a rendező kérte is, hogy a játékstílusban fordítsunk figyelmet arra, hogy mindig eltakarjunk valamit a gondolatainkból, hiszen sokkal érdekesebb az a hazugság, amit nem mondunk ki, mert a néző úgyis tudja, hogy nem mondunk igazat. Ez a kihívás benne. Olyan hazudós embert kell játszanom, aki rosszul hazudik, de ő ezt nem tudja. Elhiszi, hogy igazat mond, hogy sima az élete, a végén pedig kiderül, hogy ő a legfajankóbb, leghiúbb, miközben nem látja át a dolgokat.

Sokkal nehezebb rosszul hazudni, mint jól?
Igen, az lesz nehéz, miként láttatom, hogy rossz színészként hazudik Michel.

Egy olvasópróba után meg tudod mondani, jó előadást látunk-e majd?
Nagyon jó francia, őszi darab, remek díszlettel, nagyszerű jelmezzel, s minden bizonnyal jó színészi alakításokkal.

Hozzád Driss vagy Michel áll közelebb habitusban?
Szeretném, ha sok szeretőm lenne (nevet), de lavírozni nem szerettem soha. Szerintem Driss sokkal közelebb áll hozzám. Természetesen. De jó lesz egy ilyen divatpiperkőc, sportos, hétköznapi, szexis New York-i csávót játszani.

Az Aranylakodalomról és az Alul semmiről tudsz már valamit mondani? Ezek a jövő év első felének előadásai.
Az Aranylakodalom a Legénybúcsú folytatása, a kedves Gulácsi Tomival fogom játszani. Nagyon sok a szöveg, ráadásul évad végén, nagyon fáradtak leszünk már akkor. Az ilyen tempós, ajtócsapkodós vígjátékban persze hozni kell a formát.

Gulácsi Tamással a Legénybúcsúban

Tomi azt mondta az Alul semmire, hogy a vetkőzés lesz a legnagyobb kihívás.
Én már játszottam Békéscsabán, ott volt az ősbemutatója a Broadway musicalnek. Tényleg a vetkőzés a nagy kihívás, a rendezőnek és a színházi hátteret biztosító kollégáknak el kell hitetniük, hogy nem fog látszani semmi, de erről szól a darab. A szerencsétlen munkásembereknek megszűnt az állásuk, elkezdenek sztriptizelni és abból pénzt keresnek, hogy eltartsák a családjukat. Nagyon szép emberi sorsokról és kapcsolatokról szól. A vége abszolút nézőtéri sikolyokkal zárul.

Könnyebbséget jelent, hogy egyszer már játszottad?
Nem tudom, nem voltam még ilyen helyzetben. Nagyon jó a zenéje, kifejezetten örülök, hogy élő zenekarral mutatjuk be, miként annak is, hogy Horváth Illés rendezi, akivel szintén dolgoztam már. Öt éve vagyok itt. Nem sokat beszélgetünk, mindenki csinálja a dolgát. A művészeti vezető néha megdorgál. De nagyon jó vele dolgozni, egy nyelvet beszélünk. Számomra ez nagy öröm.

Sok függ attól, hogy a rendező és a színész megtalálja-e a közös hangot…
Nekem az Életrevalók nehezen jött. Kellett, hogy Horváth Lackó eligazítson, helyre tegyen, és elkezdjem a szerepet élvezni. Ő a partnerem és a segítőm volt, bölcs ember.

Amúgy, ha választhattam volna, az Életrevalók helyett A király beszédében játszottam volna szívesen. De nem baj, hogy így alakult, mert hozzád hasonlóan én is azt vettem észre, hogy ez volt az a szerep, amelyben Nyíregyháza megszeretett. Örülök, hogy befogadott a színház és a város.

Horváth László Attilával az Életrevalókban

Reméljük, hasonlóan jó szerepek várnak a távolabbi jövőben is.
Remélem. Szeretnék sokkal több zenés darabban fontosabb szerepeket játszani.

Hogy még többet énekelj?
Igen. Egy zenés színdarab teljesen más, mint a koncert. De ami késik, nem múlik, csak meg ne öregedjek addig…

Végezetül hadd szóljak még egy fellépésemről: december 19-én a Bencs Villában karácsonyi koncertet adunk Horányi Tamással és Tamás Attilával.

Kifejezetten karácsonyi est Gulyás Attila módra?
Igen. Vannak dalok, amelyeket szeretek ilyenkor elénekelni, és meghallgatom a kollégáim ötleteit is, hogy övék is legyen a műsor. Nagyon szeretem őket, jó barátaim lettek. Különösen Attila, talán vele tartom a legszorosabb barátságot a színházban – és természetesen Hugival, azaz földimmel, Horváth Margittal.

Fotók: a Móricz Zsigmond Színház archívumából