Ez a különleges esemény nem csupán a folyó menti közösségek ünnepe, hanem egész Európa figyelmét Magyarországra irányítja, hiszen a tiszavirág rajzása ilyen tömegben kizárólag hazánkban figyelhető meg.
A tiszavirág, bár nevét a násztáncáról kapta, valójában a kérészek rendjébe tartozó rovar. Lárvája három évig fejlődik a folyó iszapjában, ahol egy négyzetméteren akár 400 példány is élhet. Ezek a lárvák 15 centiméter mély, U-alakú járatokat fúrnak az agyagos mederbe, és életük során akár 20–25-ször is vedlenek, mielőtt elérik a kifejlett állapotot. Amikor eljön a nagy pillanat, milliók egyszerre törnek a felszínre, hogy mindössze 3–4 órás felnőtt életük során beteljesítsék sorsukat: a párzást és a faj fennmaradását.
A kifejlett tiszavirág testhossza 2,5–3,8 centiméter, de hosszú, áttetsző farksertéikkel együtt akár 12 centiméteresek is lehetnek. Szárnyfesztávolságuk eléri a 6 centimétert, és a naplemente arany fényében a Tisza tükrén megsokszorozódik a szárnyak csillogása, mintha a folyó felszínén gyémántpor szállna. A rajzás legintenzívebb időszaka a késő délutáni és esti órákra esik, amikor a kérészek tömege fehér fátyolként borítja be a folyó felszínét. Egyetlen nőstény akár 7–9 ezer petét is lerak a vízbe, amelyek a sodrásban szétterülve biztosítják a faj fennmaradását.
A rajzás három szakaszból áll: előrajzáskor százak, főrajzáskor akár több millió példány, utórajzáskor pedig már csak néhány tucatnyi kérész repül. A nőstények gyorsabbak, nagyobbak, farksertéjük rövidebb, mint a hímeké. A kifejlett kérészek nem táplálkoznak, szájszervük visszafejlődött, életük kizárólag a párzásról szól. A nőstények akár 3 kilométert is repülhetnek felfelé a folyón, mielőtt lerakják petéiket, amelyek 45 nap alatt kelnek ki, majd a lárvák 2–3 évet töltenek a mederben. A magyar kutatók világszinten is elismert felfedezése, hogy a kérészek navigációját a vízfelszínről visszaverődő polarizált fény vezérli, ezért okoznak gondot a hidak, utak, aszfaltos felületek, amelyek megtévesztik a rovarokat.
A tiszavirágzás ökológiai jelentősége kiemelkedő: a rajzó kérészek tömege táplálékul szolgál több mint harminc halfajnak, madaraknak, békáknak és denevéreknek, miközben a lárvák járatai élőhelyet teremtenek más vízi élőlényeknek, például ritka kagylóknak és szitakötő-lárváknak. A kérészek lárvái biológiai szűrőként működnek, segítve a mederfenék oxigénellátását és a vízminőség fenntartását. A tiszavirág Magyarországon 1993 óta védett, természetvédelmi értéke egyedenként 10.000 forint.
A tiszavirágzás 2020 óta hivatalosan is hungarikum, vagyis nemzeti értékünk, amely a magyar természetvédelem és a folyómenti közösségek közös büszkesége. A „kérészéletű” kifejezés is innen ered, utalva a kérészek rövid, de annál jelentősebb életútjára, amely a mulandóság és a megújulás mély szimbóluma.
Az idei rajzás a rendhagyó korai tavaszi felmelegedés miatt a megszokottnál hamarabb kezdődött. Aki most figyeli a Tisza vizét, egy olyan pillanatnak lehet szemtanúja, amely egyszerre mutatja meg a természet törékenységét, szépségét és az élet körforgásának drámai erejét.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága idén is gazdag programkínálattal várta az érdeklődőket: szakvezetéses megfigyelések, sétahajózás, interaktív játékok, kézműves foglalkozások és mobilkiállítás segíti, hogy mindenki közelebb kerülhessen ehhez a páratlan természeti jelenséghez.
Fotók: Nagy Gábor és Monoki Ákos (AM)
