Kisvárdán született, ott érettségizett a Bessenyei György Gimnáziumban. Élete meghatározó élménye a kisvárdai Doctorock amatőr társulat. Lakóhelyéről, Fényeslitkéről Budapestre a Toldy Mária musicalstúdióba való sikeres felvételi után költözött, majd 2005-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán. Még ebben az évben a Madách Színházhoz szerződött. Jelenleg a Játékszín társulatának tagja. Kováts Dénes interjúja.
2020 augusztusában Szente Vajkkal együtt voltál vendégem a Bencs Villában, és a Többszemközt beszélgetős est során hangzott el: akkoriban te voltál a legtöbbet foglalkoztatott, illetve a legtöbbet játszó színész Magyarországon. Ez most is áll? Összeszámoltam: májusban 9 darabban 24 előadást játszol, olykor napi kettőt, rendezed az Aranylakodalmat Nyíregyházán, közben filmforgatások részese vagy.
Áprilisban 36-ot vagy 39-et játszottam. Azt hiszem a 39 volt a legtöbb. Most azt tapasztalom, hogy a nyíregyházi színészek is nagyon sokat állnak színpadra, például Gulácsi Tomi is 30 fölött játszik ebben a hónapban. Azt, hogy én vagyok-e a legfoglalkoztatottabb, nem tudom, de szerencsére bőven van dolgom.
Hogyan bírod szellemileg és fizikailag?
Istennek hála nagyon jól. Nyilván az is benne van, hogy csak olyan szerepeket és darabokban játszom, amiket szeretek. Nincs olyan, hogy úgy megyek be, mintha a fogamat húznák, és ez sokat számít. Nyilván nehezebb az a nap, amikor duplázunk, a májusi eleji hosszú hétvégén, csütörtöktől vasárnapig nyolc előadásunk volt. Jelenleg körülbelül 13-14 darabban játszom: a Játékszínben, ahol társulati tag vagyok; a Veres1Színház két darabjában, az egyiket én rendeztem; az Orfeumban egy vacsoraszínházi előadásban és Kecskeméten. Emellett felolvasó és improvizációs színházi estek részese is vagyok, megtalálnak filmszerepek, A mi kis falunk tévésorozatban is feltűnök…
Nem unod, hogy szinte minden napod, estéd foglalt?
Nem! A változatosság jó dolog.
Hogyan lehet ennyi futó szerepet fejben tartani, és akkor előhívni, amikor éppen kell?
A Teltház másfél-két év alatt túl van a 70. előadáson, ami nagyon nagy dolog, hiszen egyszemélyes darabnál kevésbé megjósolható, meddig kíváncsiak rá az emberek. De hála Istennek mindegyik teltházzal ment, így nagyon boldog és büszke vagyok erre a produkcióra. A Legénybúcsút már több mint 250-szer játszottuk, az Aranylakodalom közelít a százhoz, az Orfeumos előadás szintén. Nyilván van, amit át kell nézni még előtte, de olyan is, amelyet már nem szükséges.
A Teltház c. előadásban
Van technikád a kikapcsolódásra, felfrissülésre?
Meditálni szoktam, ezt kifejezetten fontosnak tartom. Emellett nagyon jó az alvókám, bárhol, bármikor el tudok aludni, 10-15 perc alatt is feltöltődöm.
Szeretsz rendezni?
Igen. Nyíregyházán most - miként korábban a Legénybúcsút - Szente Vajk rendezését állítom színpadra. Az Aranylakodalom létező előadás, létező rendezés, azt követem. Ráadásul a nyíregyházi színészekkel könnyű együtt dolgozni, mert egyrészt baromi tehetségesek, emellett jó fejek és felkészültek. Mindez jelentősen megkönnyíti a rendezői munkát.
Előnyt jelent, hogy belülről is ismered a darabot, mert a Játékszín előadásában te játszod Simon szerepét?
Persze, sokat számít, tisztában vagyok mindennel, jobban látom az előadást, az összes szerepet, a jeleneteket. Azokra a jelentekre kell jobban rákészülnöm, amelyekben nem vagyok benne.
Gulyás Attilának könnyebbséget vagy nehézséget jelent, hogy a te szerepedet, Simont kapta meg?
Tőle kellene megkérdezni…
Szerintem a kötöttség lehet a nehézsége, mert azt várod el tőle, ahogy te játszod.
Ez részben igaz, de például azokat a hibákat, amiket esetleg elkövettem a Legénybúcsúnál, amikor nagyon kötöttem az ebet a karóhoz, ezúttal igyekszem elkerülni. Érdekes dolog ez a replika vagy nonreplika rendezés, amikor már meglévő előadást visz az ember színpadra egy másik társulattal. Megvan a pszichológiája: ha nem tudnák, hogy létező rendezés, talán senki nem foglalkozna ezzel. Így viszont óhatatlanul érezhető egyfajta ellenállás azzal kapcsolatban, hogy nekik miért kell ugyanúgy csinálni, amit valaki más a korábbi változatban.
Nagy Sándor
Miért pont ott lépjek be, úgy mozogjak, satöbbi?
Most azért az a helyzet, hogy szabadjára engedem a színészeket a próbákon abban a tekintetben, hogy ha nem pontosan úgy csinálnak valamit, mint ahogy mi a Játékszín előadásában, akkor sincs semmi gond. Így a nyíregyházi előadás - és ezt el is mondtam a kollégáknak már a próbafolyamat elején - az ő színészetüktől, az ő egyéniségüktől lesz más, mint a budapesti. Itt az ő képmásukra van formálva a történet, bár a szöveg nyilván adott, a szituációk ugyanazok, de ha van valakinek ötlete, akkor azt én hagyom megvalósítani, sőt, örülök neki.
Nyári Dia játszik a Játékszín előadásában és most itt is, ráadásul ugyanaz a szerepe. Ez azt jelenti, hogy ő pihenhet, nem kell minden próbára bemennie?
A többi színész miatt ott kell lennie, amikor csak lehet. De most nagyon nehéz összefésülni, hogy mindenki mindig ott legyen a próbákon. Amikor a Legénybúcsút rendeztem, a nyíregyházi színészek nem játszottak ennyit, mint most, ez nekem új. Főleg nem fordult elő olyan, hogy délelőtt nem tudtunk próbálni, mert aznap két előadásuk van. Amikor egy nap kettőt játszik a színész, akkor már az ő beleegyezése kell ahhoz, hogy próbáljon is. Három műszakot nem tolhat le senki, ami érthető. Ilyen szempontból ez nekem nagyon új, próbálok alkalmazkodni. Természetesen arra is akad példa, amikor én nem érek rá.
A Móricz Zsigmond Színház színészei nagyon ügyesek, már szépen lerendelkeztük az egész előadást, az első felvonáson már végig mentünk kétszer, egyben. Most ők önszorgalomból - mivel én forgatok - elkezdték a második felvonást újra fölhangolni és átnézni, így hamarosan összeállhat a második felvonás is. Alapvetően nagyon konstruktívak, jól haladunk. Azt gondolom, hogy május 31-én, a bemutatón óriási sikerrel állunk majd szemben.
Mit várhat a közönség az Aranylakodalomtól?
Felhőtlen szórakozást. Azt nagyon fontos hozzátenni, hogy aki nem látta a Legénybúcsút emiatt ne essen kétségbe, mert csak nagyon pici áthallás van a két előadás között. Szente Vajk, a darab írója és rendezője úgy írta meg, hogy aki nem látta az első részt sem szenved hiányt, amikor az Aranylakodalomra ül be a nézőtérre.
Nem közvetlen folytatás, noha a szereplők zöme ugyanaz?
Alapvetően a sztori és a helyszín is teljesen más. Az első öt percben megtudja a néző, ki kicsoda a szereplők közül. Sok csavar és fondorlat van a történetben, két és fél óra felhőtlen szórakozást kap a közönség. Mint említettem, nagyszerű egyéniségek a nyíregyházi színészek, felkészültek, pontosak, kedvesek. Szeretek velük próbálni.
Színészként látunk-e Nyíregyházán a közeljövőben?
Lehet, hogy a VIDOR Fesztiválon, de bevallom, ezt most nem tudom. Egy biztos: nagyon szeretek Nyíregyházán színpadra lépni.
A Teljesen idegenek c. előadásban
A tévé és mozifilmek egyfajta kikapcsolódást jelentenek számodra a sokféle színpadi feladat mellett, vagy másfajta kihívást, esetleg plusz pénzkeresetet?
Nagyon szeretek forgatni, egészen más, mint a színház. Egy forgatásnál izgalmasabb, érdekesebb és unalmasabb dolog nincs a világon, mondták régen Molnár Piroskáék. Van olyan nap, hogy 12 órát forgat a stáb, egy adott színész ebből csak egy órát, olykor azt is szakaszokban, azonban végig ott kell lennie. Ez a legfárasztóbb. A mi kis falunk forgatásánál viszont úgy alakítják, hogy az adott napra gyűjtenek össze sok jelenetet, amelynek részese vagyok/vagyunk, ami tényleg 10-12 órás munkát jelent, akár 6-8 jelenettel. Megy érted az autó reggel hétre és hajnal kettőre érsz haza. Persze ez nem panasz, mert szeretek filmezni.
A színművészek jelentős része nyáron sem pihen, hanem forgat vagy járja az országot. A te nyarad miként alakul?
Tudatosan próbálom úgy alakítani, hogy jusson idő a kikapcsolódásra is, igyekszem összefésülni a magánéletemet és a munkát. Bőven lesz dolgom nyáron: forgatjuk A mi kis falunk újabb epizódjait, emellett szintén számos előadásban lépek fel a Játékszínnel és az Orfeummal. Játszom majd a Szegedi Szabadtéri Fesztiválon a Három testőr musicalban, melyre nagyszerű csapat állt össze. Augusztus 21-től pedig elkezdem próbálni a Kölcsönlakást Kecskeméten, Kapitány Iván rendezésében. De június közepén és júliusban is kivettem egy-egy hetet, amikor el tudok menni pihenni.
A jövő évadra is van már ígéret két darabra, és valószínűnek tartom, vagyis remélem, hogy az Erkel Színházban is lesz dolgom. Sok függ attól, miként sikerül egyeztetni a különböző munkákat, felkéréseket.
Fotók: Nagy Sándor hivatalos FB oldala
