Kult
Miért mentél el? Kun Árpád
2022. December 03.
A kortárs magyar irodalom számos fontos szereplője idejének kisebb-nagyobb részét vagy akár egészét immár másik országban tölti, máshol él. A litera.hu az elköltözésük okairól és az új(rakezdett) életükről szeretett volna képet kapni.

A nagyon érdekes és tanulságos sorozatból most a Kun Árpáddal készült interjút adjuk közre.

Hol élsz most, és mikor költöztél oda?
Norvégiában, 2006-ban.

Alapvetően szakmai vagy inkább magánéleti oka volt, hogy elköltöztél Magyarországról? Ha az előbbi, akkor az íráshoz vagy máshoz volt köze?
Alapvetően magánéleti. Kurtán-furcsán vissza kellett költöznünk Bordeaux-ból 2005 szeptemberében, ahol az egyetemen magyar lektor voltam – négy év helyett kettőig, mivel a Balassi Intézet nem értett szót a bordeaux-iakkal (az előadóm, akihez tartoztam, nem beszélt franciául, mint mondta). Egy évre kegyelemkenyéren felvett az Intézet mint magyar nyelvoktatót a vietnámi piaci árusok mellé, de utána le is út, fel is út volt. Szerencsére a feleségemnek volt egy norvég főiskolai diplomája, amivel állást kapott mint diakónus egy fjordparti és világvégi faluban.

Az eredeti elképzeléseid szerint csak rövidebb vagy hosszabb távra gondoltad a kiköltözést? Hogyan változott meg az erről való gondolkodásod azóta, hogy kint élsz?
Két-három évre gondoltunk az indulás előtt, a négyet már erős túlzásnak tartott6uk volna. Aztán jött a pénzügyi világválság 2008-ban, és könnyebb volt maradni. Egyre könnyebb és könnyebb azóta is.

Beszélted már valamilyen szinten a helyi nyelvet?
Néhány hónappal az indulás előtt kezdtem el tanulni, de a helyszínen, a faluban kiderült, hogy téves norvégot. A két hivatalos norvég nyelv közül pont azt, a bokmålt, ami a mi tájszólásunkhoz sokkal kevésbé hasonlít, mint a másik, a nynorsk.

Volt már ott valamilyen személyes vagy szakmai hálód (barátok, családtagok, kollégák), vagy mindent úgyszólván a nulláról kellett felépítened újra?
Nulláról. De abban a faluban minden máshonnan jövőnek körülbelül onnan kell elkezdeni az építkezést. Jó, mondjuk, ha máshonnan jött norvég, esetleg svéd vagy dán vagy, akkor a plusz egy-kettőről, ahova én nagyjából tizenhárom év után jutottam el, amikor elköltöztünk onnan. Igaz, hálószövéssel nem foglalkoztam sokat. Hiányzott a kedv, de az idő is, ami elment családépítésre, írásra és a pénzkeresésre.

Mennyire voltak határozott elképzeléseid arról, hogy mit jelent egy másik országban élni? Mi az, amire, ma úgy látod, nem lehetett felkészülni?
Volt róla elképzelésem, de az, ahova kerültünk, nem egy másik ország volt, inkább egy másik planéta. Franciaországgal semmiben nem lehetett összevetni. Az összevetésben ott rekedtünk meg, hogy szerettük köszörülni a nyelvünk a rossz kaján és a harcos antialkoholizmuson. Eleinte leginkább még Erdély árnyképe kísértett bennem. Például Oslót egy meggazdagodott Marosvásárhelynek láttam itt-ott, fenyveses, hegyes vidékünket meg a Radnai havasoknak – de a fjord baromira nem hasonlított a Szent Anna-tóra. Még az a kezdeti képzetem élt legtovább, miszerint visszaérkeztem a gyerekkoromba, ahol, a szocialista Sopronban nem voltak szegények és gazdagok, nagyjából mindenki ugyanúgy élt, mint mi meg a szomszéd. És ez nagyjából az egész Norvégiára igaz. Egyszer még az első években közvetítettek egy kormányülésről az esti híradóban. A vágóképeken azt lehetett látni, hogy a nyakkendőtlen, pulóveres miniszterek és a miniszterelnök leülnek egy közönséges asztalhoz, és mindenki kicsomagolja a tízóraiját meg előveszi a kávéstermoszt. Én ott meg lettem véve a norvég demokráciának, és ez azóta is úgy maradt.

Ha összességében nézed, jobb vagy rosszabb lett az életminőséged?
Ha arra gondolsz, hogy felgyűltek-e azok a tárgyaink, autó, ház, mosogatógép és láncfűrész, amelyek a kényelmesebb és még több stresszel járó életet biztosítják, igen. Egyébként meg a világ egyik leggazdagabb országában élünk, nekünk is hullnak le morzsák, hogyne. Másfelől meg a világ egyik legigazságosabb, legszolidárisabb és legemberibb társadalmában is. Minap olvastam a tankönyvemben, mivel egészségügyi szakmunkásvizsgára készülök éppen, egy hosszú fejezetet arról, mi a szakmailag ajánlatos viszonyulás a demens betegekhez. Belekönnyeztem abba, ami ott le van írva, olyan szép.

Ha az írás felől szemléljük, számodra mi a legnagyobb előny, amit ez a helyzet kínál?
Felszabadító élmény volt kiszakadni az otthoni közegből, amely azóta nem nyomaszt, amióta kiszakadtam belőle.

Hogyan változott, ha változott a viszonyod az anyanyelvedhez? El tudod képzelni, hogy egy másik nyelven (is) írj, vagy ez szóba sem jöhet?
A kifejezéshez való viszonyommal kezdem. A kifejezéssel sokáig nagyon keményen meg kellett küzdenem. Valahol negyven felett volt a fordulat, már itt Norvégiában. Egy idő után azt vettem észre, hogy mintha könnyebb lenne ez a küzdelem, annyira, hogy sokszor már öröm. Ami meg az anyanyelvemet illeti, arra szintén kihatott az otthoni nyomasztódásom. Felhőtlenebb a viszonyom hozzá és vele itt Norvégiában. Nekem a legdrágább kincs, hiszen általa fejezem ki magam messze a legpontosabban és legmeghittebben.  És erre naponta emlékeztet a norvég, amit a mindennnapokban több-kevesebb sikerrel használok. Néhány éve vettem észre magamon, hogy már regényeket is szívesebben olvasok magyarul. Pedig korábban norvégul és franciául legalább annyira szerettem. Egyedül a vers az, amiből egyre kevésbé szeretek fordítást olvasni. Évekig tanultam például portugálul már itt Norvégiában, hogy eredetiben olvassak Pessoát. Megérte, csodálatos élmény.

Mennyire találod nehéznek egy másik országból menedzselni a magyarországi irodalmi karriered?
Mivel én ilyet sosem tettem, nincs összehasonlítási alapom. Ha már, akkor inkább mintha ártani akartam volna mindig is az irodalmi karrieremnek, amikor még otthon voltam. Írtam és mondtam kínos és sértő dolgokat embereknek, sajnálom, kár volt. Ettől a lehetőségtől szerencsésen el vagyok zárva. Ha mostanában mégis hazavetődöm, a hosszú absztinencia után annyira élvezem a velem hasonszőrűek társaságát, hogy igazi öröm számomra a szakmai társasági élet.

Keresed a kapcsolatot az új ország/a városod/stb. irodalmi életével? Látogatsz rendezvényeket, olvasol folyóiratokat, beszélsz helyi írókkal?
Nem. Én itt inkognitóban élek. 

*

Kun Árpád 1965-ben született Sopronban, Déry Tibor-díjas és József Attila-díjas magyar, költő, műfordító.

1984-től jelennek meg írásai. 1985–1991 között az ELTE BTK magyar-történelem szakos hallgatója volt, majd 1991–1994 között a Széphalom Könyvműhely irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. 1995-től a párizsi Sorbonne-on tanult, francia irodalomból diplomázott. 1996-tól az ELTE BTK esztétika szakán is tanult. 2003 és 2005 között a bordeaux-i egyetemen volt magyar lektor. 2006 óta feleségével és négy gyermekével Norvégiában lakik. Napközben hol házi kisegítő, hol franciatanár, hajnalban pedig asztalhoz ül, és a keze alatt szavakká, mondatokká válnak az őt körülvevő világból származó benyomások. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent (később franciául, litvánul és törökül is megjelent) Boldog Észak című kötetével 2014 májusában elnyerte az Aegon Művészeti Díjat. Legújabb regénye az idén megjelent Takarító férfi.

Végezetül egy másik friss interjú a norvégiai életről és közegről, s irodalomról Kun Árpáddal, érdemes elolvasni ezt is: https://www.noklapja.hu/hetilap/2022/09/25/haromlakinak-tartom-magam-kun-arpad-norvegiaban-elo-iro/

Címlapfotó: Kun Árpád portréja Valuska Gábor felvétele (litera.hu)

Atukavíz Kft.De-Ba Kft.MizseplastAkvastop EtiveraRugócenterLabornumGalgóczi AutóContiregHunitechHotel HunorDinaxCad-ServerKer-TészGordius InoxTermo Kft.NektárplastHerbamixStarfol PluszEupackLani ÉpítőQS 2000SwisspartsWiraxEndilineHorizont GlobalColas
PRINT LAPOK