Kult
Mészáros Árpád Zsolt visszatér a gyökereihez
2022. May 25.
Újra nyíregyházi színpadon láthatjuk Mészáros Árpád Zsoltot, aki nagy örömmel tér vissza gyökereihez. Most a Gyalog galopp alapján készült Spamalot című musicalt próbálja, melyben Sir Lancelot szerepét kapta. Kováts Dénes interjúja.

Régi álmom, hogy ahogy telnek-múlnak az évek, ahogy porosodom, visszatérek a gyökerekhez, azokhoz az álmokhoz és gyerekkori célokhoz, amelyek az évek során háttérbe szorultak vagy kicsit feledésbe merültek. Ezeket most szeretném előtérbe helyezni. Feltett szándékom, hogy minél többet legyek és ténykedjek szülővárosomban, Nyíregyházán – mesélte a hazatérésről a népszerű színész-énekes. – Az első szerelem a Móricz Zsigmond Színház volt, én gyakorlatilag Nyíregyházának és ennek a színháznak köszönhetem a sikereimet, illetve azt, hogy jólétben élhettem és élhetek a családommal. Nem csak az anyagiakra, az életszínvonalra gondolok, mert véleményem szerint a mi gazdagságunk abban rejlik, hogy a család minden tagja, a gyerekeket is beleértve, harmóniában és boldogan tud együtt élni. A színészi, énekesi pályám nagyon sok mindenkinek csak csillogást és fényt mutat, de azért vannak árnyoldalai is, hiszen megannyi nehézséggel, kritikával, szociológiai és térképészeti logisztikával jár. Úgy érzem, most jutott odáig az életem, hogy Nyíregyházán kell játszanom a régi kollégákkal, a régi ismerősöket és a jelenleg itt élő embereket megnevettetni, szórakoztatni, elgondolkodtatni. Több órás interjú lehetne, ha elmesélném, mit jelent számomra ez a város, amely oly sokat adott nekem: az életet, az egészséget, a gyógyulás, a barátokat, a színházat, a sikereimet, s azt, hogy világot láthattam. Mindent, de mindent…

Te is azok közé tartozol, aki a gyökerektől nem tud és nem is akar elszakadni?
Nem tudok és nem akarok, én egész életemben vállaltam a „nyíregyháziságomat”. Olyannyira, hogy mindig aktívak voltunk itthon. Egy régi álmom miatt térek most erősebb jelenléttel vissza, mert fontosnak tartom, hogy hallassam hangom és tevékenykedjek annak érdekében, hogy erről a megyéről és városról ne a tirpák kifejezés jusson a máshol élők eszébe, hanem például az, hogy itt igen jelentős kulturális élet zajlik, kiváló emberekkel, művészekkel.

Szeretnénk létrehozni és innen elindítani egy olyan országos rendezvénysorozatot, ami – picit belemerülve a fiatalok szociológiai problémáiba, továbbá felvillantva életút tapasztalatainkat – egyszerre oktat és szórakoztat. Ez is ide köt.

Imádom ezt a színházat, a társulatot, a környezetet, hál’ Istennek a színház vezetése fogékony volt arra, hogy visszatérjek. A lehető legtöbb időt tervezem itt tölteni, és abban a nyugalomban élni, amelyet ez a gyönyörű, fejlődő vidéki város nyújt, s amely mindenféle téren kiszolgál. Szeretek Nyíregyházán élni, igazán kellemes város!

Visszatérésed első fellépése ugyan a színpadon volt a Szindbád Rendezvénytermében, de nem színészként, hanem műsorvezetőként, hiszen együtt faggattuk Trokán Nóra színművészt, a Szindbád vendégét. Az egyik kommentelő az esemény után annak a véleményének adott hangot, hogy MÁZS nemcsak színésznek, hanem műsorvezetőnek is kitűnő. Közel áll hozzád ez a szerep?
Én azt gondolom, hogy a műsorvezetés nagyon komoly szakma. Mi, színészek, úgy hiszem, kommunikatívak vagyunk, sőt, – azt gondolom – extravagánsabbak a szofisztikában és a nyelvezetben, így érdekesebbé tudjuk tenni az ilyen beszélgetéseket, még ha nincs is akkora szakmai tapasztalatunk, mint például neked, aki ezt csinálja évtizedek óta.

Mészáros Árpád Zsoltnak viszont vannak kulisszatitkai, hiszen közelebbről ismeri színésztársait, olykor családjukat is, ezáltal tud olyat kérdezni, olyan élettörténetet felvillantani, amit csak a „bennfentesek” ismernek...
Úgy gondolom, hogy egy színész-újságíró műsorvezetői páros, mint például a miénk volt, kifejezetten érdekes lehet a nézők számára, fokozza az est hangulatát. Örömmel vállaltam –színházi nyelven szólva – az unterman szerepet, amiben kitűnőek voltak a Latabár-testvérek, akik remekül építették fel a másik szerepét, szereplőt. A humorommal megpróbáltam odacsempészni magamat melléd, hogy partnerré váljak a beszélgetésben. Nagyon élveztem! Mindig őszinte ember voltam, ugyanaz a vidéki suttyó – ahogy ezt a Népszabadság megfogalmazta, mikor felkerültem Pestre. Nem szeretnék több vagy jobb lenni, olyan vagyok, amilyen. Mindössze annyit kérek és várok el, hogy ne bántsanak meg, s akkor én sem bántok meg senkit. Nem kenyerem a viszály, inkább boldogan szeretnék élni és mindig mosolyogni, s jó, ha engem is megmosolyogtatnak. Azt gondolom, erről szól a létünk. Számot vetettem az életemmel amikor véglegesen letettem az italt, 48 évesen jutottam el oda, hogy elgondolkodtam azon: az életnek nemcsak eleje van, de vége is. Eközben történnek dolgok, de nem mindegy, milyenek. Van, aki hajhássza a pénzt, a sikert, s mindenki hajhássza a szerelmet. De mindig az utolsó helyre sietünk, az lesz a megváltás, bárminek is nevezzük, vallástól vagy gondolkodástól függetlenül. Az életünk véges. Ha az ember átgondolja és eldönti, hogy mivel szeretné eltölteni, és ezt tényleg tudatosan teszi, odafigyel magára, a testére, a gondolkodására, akkor van az egésznek értelme. Én megtapasztalom a középkorom vagy idősödő korom szépségeit, eközben azt is, hogy a fiatalok, akik eddig sziáztak, most már csókolomoznak…

Én ezt a békés, boldog állapotot választom és szeretném fenntartani, amelybe beletartozik a színház, a munka, a barátság, a család, de a kertészkedés vagy a gasztronómia is. Már nem akarok mindenáron, foggal-körömmel színész lenni. Ha nem váltok életmódot és maradok a mókuskerékben, valószínűleg elmenne mellettem a boldogság. Nem szeretnék az a béka lenni, aki a langyos vízben figyel, miközben forróvá válik, inkább kiugrottam még idejekorán, 50 éves korom előtt. Hátralévő éveimet megpróbálom szépen és tartalmasan eltölteni a gyerekeimmel, a családommal.

A következő nyíregyházi színpadi szereped a Spamalotban lesz, már elkezdtétek a próbákat. Miért lehet ez az előadás érdekes a nézők számára?
Nem csak azért, mert nevethetnek! A Monty Python fogalom, és mint műfaj, egészen más a megszokottakhoz képest. Hozzájuk hasonló magyarországi csapat a hazai abszurd humort képviselő L’art Pour L’art Társulat, amelynek szintén jelentős rajongói közege van.

Kultuszfilm lett a Gyalog galopp, iparággá nőtte ki magát… Nagyon érdekes történet, és nagyon érdekes jelenség, amelynek van létjogosultsága. A humor mindig megmutatja a valóságot, s igazából nem is a humoron röhögünk, hanem az önmagunkban lejátszódó emlékeken. Ez egy könnyed, szórakoztató darab és előadás. Arról hogy mi ez a Spamalot, s miért szórakoztató, egy viccel vonnék párhuzamot.

Egy nagy gondolkodónak mondták egyszer, hogy ő az emberek megmentője, ezért menjen fel a hegyre, s tudja meg, mi az örök élet titka. Elzarándokolt száz évre, s mikor hazatért, megkérdezték tőle: Mester, mondja meg, mi az élet nagy titka? Hát drága híveim – felelte –: az élet az egy nagy-nagy tó. Összenéztek a hívek: miért tó? Miért, miért? Hát akkor nem az! És a hívek tovább mentek...

Azt gondolom, hogy az életünket le tudjuk vetíteni bármelyik színdarabra, történetre vagy filozófikus gondolkodásra. Ez az előadás is erről szól: megtaláljuk benne a magunk kis hülyeségét, és ezáltal a magunk élethelyzetén tudunk mosolyogni. Szerintem kifejezetten kellemes két és fél óra vár a nézőkre! Ezt szolgálja a darab könnyedsége, szórakoztató vidámsága, feszessége és tempója. Nagyon komoly színészi feladat, hogy olyan stílusban poentírozzon, ahogy a rendező elvárja, illetve ahogy a darab dramaturgiája megköveteli. Ráadásul musical változatban! Ez egy nagyon nehezen előadható, viszont felettébb hálás feladat.

A Spamalot egy fricska, hogy a zenés színház felől megmutassa, mi is a „könnyű” műfaj. A zenés színház könnyű műfaj – mondják sokan, még olykor csak prózát játszó szakmabeliek is. Erre csak annyit mondhatok: jöjjön, ugrándozzon, közben énekeljen magas céket, utána meg prózázzon egy jelenetben – s akkor meglátja, valóban könnyű-e ez a műfaj. Ebben az előadásban kicsit ki van figurázva minden, a paródiája annak, hogy a zenés színházat hogyan képzelik el az emberek, és hogy milyen egy színésznek végig táncolni és végig ugrálni nagy mosollyal az estét akkor is, ha éppen nem jó a kedve.

Kolléganőddel, Horváth Margittal is beszélgettünk arról, hogy egyesek lenézik a zenés darabokban játszókat, mondván, az „csak” könnyű műfaj.
Azok mondanak ilyet, akik irigyek és a buták, és nem értenek a színházhoz. A színház művészete nem csak abból áll, hogy megtanulom a szerepet és kiállok a közönség elé. Még az is kevés hozzá, ha van egy jó rendező, mert a színpadra egyéniségek kellenek. Ha öt emberrel elmondatom ugyanazt a József Attila verset, mindegyik másképp fogja előadni. Ha öten meghallgatják őket, lehet, mind az ötnek másik előadó tetszik.

A színházművészet az a pillanatbéli feszültség, energia, intuitív erő, amit a kollégákkal együtt állítunk a néző elé, összegyúrva a hangosító, a látványtervező és mások munkájával, s még az a pici parfüm illat is benne van, ami a második sorból felárad… Ezek együtt állásának van egy olyan egysége, ami ha jól sikerül, akkor lebeghetünk. Olyan, mint a jó szerelem vagy egy hideg konyak: eufórikus érzés. Lehet jól csinálni és rosszul. Azt gondolom, előbbihez az is kell, hogy a színészi kvalitások mellett, azokat felhasználva, tudjunk táncolni és énekelni is. Prózai színészi diplomám van, ami szerintem többé válik azzal, hogy képes vagyok (nagyon sok kollégámmal egyetemben) énekes-táncos szerepeket is eljátszani a kívánt színvonalon.

Milyen feladatok várnak még?
Igazából nem nagyon vállalok új darabot, mert a Móricz Zsigmond Színházban a Spamalot mellett egy másikban is színpadra lépek. Szeretném privilégiummá, egyfajta presztízzsé tenni, hogy igenis, Mészáros Árpád Zsolt 35 év után megteheti azt, hogy csak Nyíregyházán vállal szerepet. Azt szeretném elérni, hogy ha engem az országból valaki meg akar nézni, jöjjön el a szülővárosomba és itt tegye meg.

Emellett megvalósítanám gyermekkori álmomat is, amikor azt gondoltam, hogy az olasz tengerparton fogok – akár hot-dogot – árulni (azaz valamiből megélni), de emellett ne kelljen semmi mással foglalkoznom, csak süssön a nap, legyen kellemes a víz, s jó a hangulat. Jó kajákat tudok csinálni, talán az álmom is megvalósul majd. Barátaimmal közösen egy vendéglátóipari vállalkozásba kezdtünk Olaszországban, ahol a magyar gasztronómiai kultúrát szeretnék bemutatni és megismertetni, nagyon sok színes magyar programmal.

Ötletem mindig van, mert igénylem, hogy folyamatosan kitaláljak és megvalósítsak dolgokat. Ezért is készítek kisvasúthoz terepasztalokat, gyártok szökőkutatak – nagyon büszke vagyok arra, amelyiket a kertemben saját magam terveztem és készítettem el. Számomra kikapcsolódás, ha a kreativitásomat valahogyan használhatom a színpadon túl is.

Jól érzed magad a bőrödben?
Nagyon. Ennek egyik összetevője, hogy az alkohol teljes mértékben eltűnt az életemből. A másik, hogy bár a pandémia alatt kicsit megreccsentem érzelmileg, de ez az időszak nagyon sok mindenre megtanított, megváltozott a gondolkodásom, már tudok szelektálni, és egyensúlyban tartani a dolgaimat. Egyszer azt jósolták, hogy 85 éves koromig élek, azaz még 8500 napom van hátra. Ebből kétezret alszom, a többit jól kell kihasználnom…

Tegnap a próba után, miután a kedvesem elaludt, nem fáradtságot, hanem nyugalmat éreztem. Szemezgettem a Bessenyei térrel, hajnal fél kettőkor lementem, fél háromig rollereztem, körbejártam ezt a gyönyörű várost. Gyönyörű, meleg éjjel volt, senki sem járt az utcákon. Az emlékek feltolultak bennem, rollerezés közben a város szinte minden pontja egy-egy emléket ébresztett fel, melyekre jó volt visszagondolni. Élveztem az egyedüllétet, a múlt újra élését a Jósavárosban, Sóstón az erdei tornapályánál, a körúton – s ez elmondhatatlanul kellemes élmény. Fantasztikusan éreztem-érzem magam, nem is akarom másképp. Sokat ér, hogy olyan munkát végezhetek, amit szeretek, amit ráadásul nem is munkának érzek. S közben olyan emberekkel találkozom, és dolgozhatok együtt, mint Keszég László, a Spamalot rendezője, aki frenetikus, zseniális koponya, pár pillanat alatt rengeteget lehet tőle tanulni. Olyan értékes ember, aki miatt már megérte hazatérni, egy ilyen rendező jó hatással van a színész pályájára. Nem munkának érzem a próbákat, látszólag csak játszunk és beszélgetünk, ökörködünk, egyszer csak összeáll a jelenet. Sokan azt mondják, hogy ne vigyük haza a munkánkat. Dehogynem! Úgy kell végezni, hogy haza tudjuk vinni, mert tanulunk, értéket teremtünk általa. Nekem az a dolgom, hogy szócső legyek a nézők felé. Örülök, hogy itt vagyok.

*

A Spamalot című musicalt az angol abszurd humor legendás képviselői, a Magyarországon is népszerű Monty Python csoport tagjai alkalmazták színpadra, mégpedig ikonikus filmjük: a Gyalog galopp nyomán, de előadásukban felhasználják más ismert művek motívumait is, zenés változatuk egyszersmind musicalparódiává is válik. A Móricz Zsigmond Színház társulatának előadását először június 11-én tekinthetik meg a Rózsakert Szabadtéri Színpadon.

 

Cad-ServerWirax Kft.HirezDinaxLabornumHotel HunorMimiko Kft.NumizmatikNektárplastBánfi Kft.EtiveraContiregVarga AkkuSzilvási Építők Kft.Bozsity Bt.Egerkas Kft.CPDCOvermatic Kft.Gordius InoxSwisspart/DroneoneTermo Kft.IsterraDr. Barancsi Ágnes
PRINT LAPOK