Az ökológia területén tevékenykedő Dr. Gyulai Iván neves szakértő és oktató, fontos szerepet játszik ennek a technológiának népszerűsítésében és oktatásában. Dr. Gyulai Iván ökológus, címzetes egyetemi docens tanítása alapján a talajt a természetben senki nem szántja, vagy ássa, mégis megterem benne minden. Vagyis nem kell ahhoz szántani és ásni, hogy termelni tudjunk. Ő maga évekig kísérletezett azzal, hogyan tudja lemásolni a természetet, és beavatkozás nélkül a konyhakertjében megtermelni a zöldséget. A szakember azt vallja, hogy ha megértjük a talajban zajló folyamatokat, sokkal jobban fogunk bánni vele. Példaként szemléltetésre mindig az erdőt hozza fel, hiszen ott a föld érintetlen. A felső, jól látható avar alatt úgynevezett korhanyt találunk, ezalatt helyezkedik el a humuszréteg. A humusz mennyisége függ a szerves anyag mennyiségétől, és hogy mennyi élet van a talajban, ami képes a szemcsékkel elkeveredni.

A mélymulcs a díszítő funkciójú mulccsal ellentétben vastag, akár 60 cm is lehet, nem feltétlenül szép, de hasznos. Legolcsóbb a szalma, ami nem egy rétegben, hanem szendvics-szerűen 2-3 rétegben istálló alommal keverve a legjobb, azért, mert a szalmában kevés a nitrogén a trágyában meg sok. Aki ezt alkalmazza, be kell hogy szerezze valahonnan a szalmát és a trágyát, de utána valóban nem fogja felásni a kertjét.

Melyek a mélymulcsozás előnyei?

• csökkenti a gyomosodási nyomást, mert a gyomok nem jutnak fényhez, ha mégis megtelepednének, sokkal könnyebb azokat kihúzni,
• véd az öntözéssel, csapadékkal keletkező talajtömörödés ellen, és egyben megvédi a talajt az eróziótól,
• folyamatosan nedvesen tartja a talajt, nem kell annyit öntözni,
• ezért nem kell ásni és kapálni,
• a mulcs trágyázza a talajt, a bomlás után talaj lesz belőle.

A vetés tehetjük a mulcs alá pl. a krumplinál, de van, aki csak a földre teszi és ráhúzza a szalmát. A paradicsomnál a palántát bele lehet fektetni a mulcsba. Az alsó leveleket le kell tépdesni, és az így megkopasztott nodusokból gyökerek fognak képződni, erősebb lesz a növény.

A gyökérzöldségeket vethetjük úgy, hogy félrehúzzuk vasvillával a mulcsot, az árokba érett komposztot teszünk – ami tulajdonképpen egy megtámasztott bakhátként működik – ebbe húzunk egy kis magágyat, bevetjük a magot, és csak nedves szalmával takarjuk három centiméter vastagon. Ezután  gondoskodni kell a nedvesen tartásról.

A kertek különböző élőhelyekkel rendelkezhetnek, és a bennük élő növények igényei eltérhetnek egymástól. Alkalmazkodni kell a talajhoz, az éghajlathoz, a növényekhez. Tavasszal a mulcs szigetelő rétegként működik, vagyis hidegen tartja a talajt. Ilyenkor félre kell húzni, hogy a zöldségek számára hasznos felmelegedés bekövetkezzen. A mediterrán fűszer-és gyógynövény ágyásba inkább kavics- vagy lávakő való, ami magában tartja a meleget.

A mulcsozásnak számos előnye van, de a mélymulcsos technológia ennél tovább megy. A mélymulcsos takarást, ősszel, október végétől végezzük, egy időben a falevelek hullásával. Célszerű a kiválasztott terület letakarása a fagyok beállta előtt, mivel fagyott és száraz talajt nem szabad betakarni. Ha erre nincs mód, akkor legalább sekélyen próbáljuk betakarni a földterületünket, és amikor majd lehetőségünk lesz rá, vastagítsuk. A takarás állhat szervetlen és szerves anyagokból. A talajmegújulás szempontjából ez utóbbinak van jelentősége. A fáról lehulló levelek kiváló talajtakarót tudnak létrehozni, de a kihúzott vagy levágott zöld növényekkel, vagy növényi részekkel is végezhetünk talajtakarást. A hagyományos mulcsozás során lerakott takaró legtöbbször nem felel meg a komposztálódáshoz szükséges feltételeknek. Nincs meg a takaróban a komposztálódáshoz szükséges nitrogén-szén (1N:35C) arány, a takaró túl laza, vagy túl tömörödött, túl nedves, vagy túl száraz, túl vékony vagy túl vastag, és gondok vannak a levegőztetéssel is. A mélymulcs kialakításánál ezeket a hibákat küszöböljük ki.

Vannak a nyers humuszképzők, mint a levágott gyep, kitépett gyomok, friss trágya, amelyek elegendő mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, és vannak a rostos humuszképzők, mint a faágak, fakéreg, fűrészpor, faforgács, szalma, széna, tőzeg, amelyek lassan bonthatóak, mert cellulózban gazdagok. Önmagában sem a nyers, sem a rostos humuszképzők nem alkalmasak a humuszréteg kialakítására, ezért célszerű ezek megfelelő egyedarány keverékének és a nitrogén-szén 1:35 arányának a beállítása. A legoptimálisabb nitrogén-szén arány a lehullott lombozatban és a szalmás trágyában található meg.

Fontos még megjegyezni, hogy nem egy rothadásos, hanem egy korhadásos folyamatot szeretnénk elérni, amelyhez elengedhetetlen a megfelelő nedvességtartalom (40-60%), és a kellő mennyiségű oxigén.

A mélymulcs kialakítása kétféleképpen történhet. Az első esetben olyan kevert anyagból építjük meg, amelyben a nitrogén-szén arány optimális. Ilyen a friss istálló alom. Ha nincs optimális összetételű takarónk, akkor mi magunk keverhetjük meg a nyers és a rostos humuszképzők megfelelő vegyítésével.

A másik eset amikor rétegezünk, vagyis a rostos és nyers humuszképzőket egymásra rétegezzük. Ennél az eljárásnál (például) először a föld felszínére laza szerkezetű rostos humuszképző réteget rakunk (20 cm szalma), majd ezt nyers humuszképzővel takarjuk (25 cm zöld növényi rész, vagy erősen trágyás alom), és a felső rétegben újra rostos humuszréteg (10 cm szalma) kerül. Ebben az esetben mindig ügyeljünk arra, hogy a réteg ne tömörödhessen be.

Az ősszel lerakott mélymulcs takaró télen feltöltődik nedvességgel, a rostos humuszképzők nitrogénben gazdagodnak és lassan korhadásnak indulnak. Tavasszal már észlelhető a némi hőképződéssel járó komposztálódás. Ez nagy előny a hagyományos mulcsozással szemben, mivel ezek a talajok hamarabb elérik a csírázáshoz szükséges hőmérsékletet. A nyers humuszképződés jó esetben már május végére be is fejeződik. 

A mélymulcs a tél során megakadályozza, hogy a talaj megfagyjon és a talajélet aktivitása lelassuljon. A mélymulcs alatt történő élettevékenységeknek köszönhetően tavaszra a talaj minden talajlazítás nélkül felpuhul, és alkalmassá válik az ültetésre és veteményezésre. Ezen kívül a mélymulcs megtartja a talajban a nedvességet, megakadályozza a talajfelszín esőcseppek által okozott tömörödését. Megvédi a növények gyökérzetét a napi hőingadozásoktól. Húsz százalékra csökkenti a gyomosodási hajlamot, amely gyomokat sokkal könnyebben lehet eltávolítani a laza talajszerkezetnek köszönhetően.

Direkt ültetés a mélymulcsba: ezzel a módszerrel gumókat, palántákat, vegetatív módon szaporítandó hajtásokat, gyökereket ültetünk el, amelyeket tavasszal, közvetlenül a mélymulcsba vasvillával széthúzott árkokba helyezünk el.

Talajba ültetés. Ebben az esetben a talaj felszínéig húzzuk szét a mulcsunkat, a felszínre elszórjuk a magvakat, vagy beültetjük a palántákat, gumókat és szükség szerinti vastagságban (3-5 cm) visszahúzzuk a mulcsot.

Komposzt bakhátakba való ültetés. A mélylaza talajt kedvelő növényfajokat komposztból készített bakhátakba ültetjük. Fontos, hogy a bakhátak közét mindig töltsük fel mulccsal a bakhátak tetejéig, különben a bakhátak erodálódnak, kiszáradnak.

A mélymulcsos technológia nem csupán előnyöket csillogtató módszer. Türelmes embereknek való, akik képesek legalább négy éven keresztül következetesen kitartani, amíg a rendszer önszabályzóvá nem válik. A gazdálkodó nem fogja megtapasztalni azt a gyors növekedést, amit tápoldatokkal, műtrágyákkal lehet biztosítani. A komposzt lassan adja le a tápanyagokat, a növekedési erély később nő meg, ha türelmesek vagyunk, akkor megvárjuk a végeredményt.

Nagy Csaba
falugazdász
Pro Agricultura  Carpatika Alapítvány