Kováts Dénes interjújában szó esik a kultikus musicalről, szerelemről, slágerekről, jeles évfordulókról, Operettszínházról, várakozásokról. Arról, hogyan látja mostanában MÁZS a színházi világ néhány szeletét.
Újra Nyíregyházán lépsz fel az Anconai szerelmesekben, de most nem Luigi del Soro, hanem Tomao Nicomaco szerepében. Milyen érzések munkálkodnak benned?
Nehéz feladat áll előttünk, mert azt gondolom, Nyíregyháza elmúlt évtizedeinek a legsikeresebb és legnézettebb előadásai közé tartozik az Anconai szerelmesek, amely több mint 160 előadást élt meg eddig, s nagyon meghatározta egy generáció kultúráját, illetve a szórakoztatását. Gyakorlatilag „Anconai fanok” sokasága került ki a közönség soraiból. Azt tudni kell, hogy bár az országban nagyon sok helyen bemutatták ezt a darabot, nem mindenütt volt akkora sikere, mint szülővárosomban. Talán pont jó időben, jó helyen, és jó, erre fogékony generációnak mutattuk be annakidején.
Most nagyon fárasztó munkafolyamat részesei vagyunk, hiszen mindannyiunknak több munkája, fellépése van így az évad végén is. Azt gondolom, ez az új változat rendhagyó előadás lesz, sok fiatal szereplővel. Gyakorlatilag leporolunk valamit, más korba helyezzük, más rendezésben. Én Keszég Lászlóban nagyon bízom, mert fantasztikus embernek tartom – és általában a jó emberek bármiből jót csinálnak. Ő rendezte az ugyancsak sikeres előadásunkat, a Spamalotot is. Nagy várakozás tölt el, bár én kicsit be vagyok tojva, de Guli (Gulácsi Tamás) is, akivel kettőzve játsszuk, hiszen Don Tomao szerepében Egyed Attila remekelt annakidején, és nem könnyű egy másfajta rendezésben azokat a poénokat úgy megformálni, mint akkoriban. Mindenesetre rajta leszünk, hogy szem ne maradjon szárazon…
Érdekes, hogy Tóth Zolka is azt mondta, tart az összehasonlítástól. Gulácsi Tamás pedig úgy fogalmazott: ha a nézők az akkori élménnyel akarják összevetni a mostanit, s ugyanazt várják, amit Egyed Attila és Puskás Tivadar alakított, az nem biztos, hogy szerencsés. Pedig minden bizonnyal jó darab lesz, mert a mostani is remek szereplőgárda, tehát miért ne vihetnétek sikerre?
Siker lesz, előre látom. Nem biztos, hogy azt a dicsőséget fogjuk megkapni, amit annak idején, de kétségtelen: az előadásunk igazán jól szórakoztatja majd a közönséget, hiszen a könnyed, vicces színdarab tele van kitűnő olasz slágerekkel. Ha egy jó fröccs után beül a néző, hallgatja a kellemes dallamokat és a jól éneklő színészeket, remek programban lesz része. Bízom Keszég László minőségi rendezésében, így szerintem nem lesz semmi baj. Ráadásul azóta már felnőtt egy másik generáció is, akiket ugyanúgy érdekel ez a színmű.
Tomaóra szerelemre vágyó olasz férfi, ez a szerep nem áll messze tőled. Jól gondolom?
Én a szerelmet mindig megkaptam, minden partneremtől. Inkább a szeretetre vágyik mindenki, a gondoskodásra, s hogy a figyelem középpontjában legyen. Don Tomao mindig azt hiszi, hogy ő a főnök, de sajnos nem az. Vagyunk egy páran, akik ahogyan öregszünk, szeretjük kissé szebbé tenni a múltat. Én is azt veszem észre magamon, amikor elmondok a gyerekeknek egy-két kalandot, hogy megpróbálok szépíteni rajtuk, ne sértse az etikettet, a kultúrát. Tomao is szépít, mégpedig erőteljesen, olasz virtusban.
Közben slágereket dalol…
Ciao ciao bambino, Che bella cosa sei, Ritornero, Che será, Volare… Ezek mind olyan slágerek, amelyek a ’70-es évek meghatározó dallamai voltak. Akkoriban, amikor hétfőnként még nem volt tévéadás, nagyon sokan ezeket hallgatták a rádióban, és még ma is kedvelt slágerek.
Az Anconai szerelmeseknek köszönhetem a Gianni Morandival való kapcsolatomat, aki meghívott a házába, Bolognába. Mit ház! Hatalmas, sokhektáros birtok az épület körül, futballpályával, parkkal. 2009-ben vendégként felléptem a margitszigeti nagykoncertjén, együtt énekeltünk a színpadon, felejthetetlen élmény azóta is. A Ritornero (In ginocchio da te) azóta sem marad ki egyetlen koncertem programjából sem!
A MÁZS 50 gálán
Ebből arra következtetek, hogy nem marad ki egy másik nyíregyházi szabadtéri színpadi eseményből sem, amelyen MÁZS–Miller 100 címmel adtok koncertet. Honnan az ötlet?
Megcsináltam a MÁZS 50-et az Erkel Színházban, amelyre meghívtam régi jóbarátomat, Miller Zoltánt és feleségét, Vágó Bernadettet. Nagyon nagy befolyásoló tényezője volt Miller Zoltán az életemnek, Vágó Dettivel évtizedeken keresztül partnerek voltunk az Operettszínházban és más fellépéseken. Zolira akkor figyeltem fel, amikor rákbetegként a Színészház 501-es szobájában fetrengtem, katéterek lógtak belőlem. Édesanyámnak mondtam ott ’96-ban: Anya nyugodjál meg. Hallod ez a fiút, hogyan énekel? Én is így fogok! Akkor magam is rájöttem, igaz a mondás: a zene (köztük Mozart) gyógyít. A lelkünk dallamai megszólalnak, s gyógyító erővel bírnak. Mondtam anyának, ne félj, majd felmegyek Pestre és megtanulok énekelni. Akkor, a rehabilitációm alatt találkoztam Miklós Tiborral, nagyon jó barátságot kötöttem a feleségével, Nagy Anikóval is, illetve Toldy Máriával. Elkezdtem éneket tanulni: a KGST piacról vittem seftes néniket Budapestre, a Józsefvárosi piacra vásárolni, én addig énekórán voltam. Valahogy így indult el ez az éneklős sztori, amelyben nagyban benne volt Miller Zoli, mert láttam, milyen sikereket ért el ő annak idején. Az Erkel Színházban került szóba, hogy Zoli is 50 éves, többfelé koncertezik. Akkor találtuk ki, hogy összeállítjuk a MÁZS-MILLER 100 estet. Az első felvonás Zolié, ott én leszek a meghívott sztárvendég, a második felvonás pedig az enyém. Színpadra lép majd Oszvald Marika, Vágó Bernadett és Bende fiam is a nagy slágerével. Ősszel megjelenik az albuma!
Nyilván a párod, Titta Piros Krisztina is színpadra lép!
Természetesen!
Gondolom, a MÁZS 50-et még egy-két helyre el fogod vinni. Ahogy hallottam, óriási siker volt az Erkelben.
Igen. Ott meg akarják ismételni, de azt mondtam, ha már csinálom, akkor a szülővárosomban mindenképpen illik bemutatni. Tárgyalásban állunk a Continental Arénával, nívós helyen szeretném színpadra állítani, ahová több ezer néző befér, hiszen nagy produkció. A Rózsakertben a július negyediki MÁZS-Miller 100 jó szonda lesz, mennyire van rá igény Nyíregyházán.
Jut eszembe! Hogy van a legfiatalabb gyermeked, Ámor?
Olyan, mintha ő is művészbaba lenne. Anyák napjára azt kaptuk tőle, hogy elindult, 15 hónaposan! Hajnalban mentünk haza, reggel pedig azt láttuk, hogy kitotyogott a konyhába. Könnyet csalt a szemünkbe!
Mindeközben Lagardere lovag jelmezét is magadra öltöd…
Igen, A Púpos című musicalben Lagardere lovagot játszom. Nagyon nagy regény, a filmváltozatát is sokan szerették, Vizeli Csaba és Másik Lehel fantasztikus produkciót csinált belőlem, járjuk majd vele az országot. Hála Istennek nem szűkölködöm a felkérésekben.
A púpos címszerepében
Ugye most már nem hiányzik neked az Operettszínház?
Az már nem trend. Ott már – a szívem szakad meg – sajnos nagyon sok olyan produkció született az utóbbi időben – kivéve a Carment –, amelyekről azt mondták, ez már nem az a színvonal, ami korábban jellemezte az Operettszínházat. Reméljük, lesz ott még változás, miként azt is, hogy nem csak a politika fogja irányítani a művészetet. Nagyon remélem, hogy újra visszakapja a nimbuszát minden művész és minden olyan ember, akik adnak, nem csak elvesznek.
Kitartást és sok sikert kívánok a jövőre nézve!
Fotók: MÁZS facebook
