A tartósan hűvös, szeles és száraz idő után egyre jobban szétválik az állományok állapota. Országos átlag helyett most már táblaszinten érdemes nézni a helyzetet: ahol jobb volt a talaj vízkészlete és erősebb az állomány, ott kisebb a gond, máshol viszont már látszik a fejlődés lassulása és a stressz.

Az őszi kalászosok sok helyen még viszonylag kedvező képet mutatnak, de a tartalékok nem mindenütt egyformák. A korai tavaszi fejlődést több térségben megtörte a hideg és a csapadékhiány. A következő hetekben különösen fontos lesz, hogy a növények mennyi vizet tudnak felvenni a termésképzés időszakában.

A repce érzékenyebb helyzetben van. Virágzás idején nagyobb a vízigénye, ezért a száraz, szeles idő gyorsan megmutatja az állományok közötti különbségeket. Az erősebb, mélyebben gyökerező repce még jobban tartja magát, a ritkább vagy gyengébben fejlett táblákon viszont hamarabb jelentkezhet a visszaesés.

A tavaszi vetésű kapásoknál a kelés egyöntetűsége lehet a fő kérdés. A talaj felső rétegének kiszáradása miatt nem mindenütt adottak az egyenletes indulás feltételei. Ez később foltos kelésben, eltérő fejlettségű sorokban és nehezebben időzíthető beavatkozásokban is megjelenhet.

A gyümölcsösökben továbbra is az éjszakai fagyok nyoma a legfontosabb kérdés. Virágzásban vagy terméskezdeményes állapotban néhány fok különbség is jelentős eltérést okozhatott. Ezért az ültetvényeknél különösen fontos a helyszíni felmérés: más lehet a kár egy fagyzugos területen, mint egy jobb fekvésű ültetvényben.

A mostani időszak legfontosabb feladata a pontos állapotfelmérés. Nem elég azt nézni, hogy a tábla első ránézésre zöld-e. Az állomány sűrűsége, egyöntetűsége, a fejlődés üteme, a vízhiány és az esetleges fagykár együtt adhat reális képet.

A következő döntéseket is ez határozza meg. A növényvédelem, a tápanyag-utánpótlás, az öntözés, a kárenyhítési dokumentáció és a hozamvárakozások módosítása most nem országos helyzetképből, hanem táblaszintű megfigyelésből indulhat ki.