Május elsejétől az EU-Mercosur megállapodás már nem csak politikai vita tárgya, hanem gyakorlati piaci tényező is lesz. Az ideiglenes alkalmazás a kereskedelmi részt érinti: egyes termékeknél már az indulástól csökkenhetnek vagy megszűnhetnek a vámok, miközben a teljes partnerségi megállapodás végleges jogi folyamata még nem zárul le.

A megállapodás az Európai Uniót Argentínával, Brazíliával, Paraguayjal és Uruguayjal kapcsolja szorosabb kereskedelmi rendszerbe. Brüsszel elsősorban exportlehetőségként kezeli a nyitást: az európai élelmiszeripari termékek, borok, szeszes italok, tejtermékek és feldolgozott áruk számára kedvezőbb piacra jutást várnak.

Az agráriumban azonban a másik oldal legalább ilyen fontos. A Mercosur-országok több olyan termékben erős exportőrök, amelyek az uniós gazdák és feldolgozók számára érzékeny piacot jelentenek. Ide tartozik a marhahús, a baromfi, a cukor, az etanol, a rizs, a méz és egyes takarmány-, illetve gabonapiaci termékek köre.

A magyar termelők számára ezért nem az a fő kérdés, hogy egyik napról a másikra megváltozik-e a piac. Sokkal inkább az, hogy a vámkedvezmények, kvóták és fokozatos könnyítések hogyan hatnak az árakra, a feldolgozói beszerzésekre és a szerződéses alkupozíciókra.

Az EU mezőgazdasági védzáradékokat is beépít a rendszerbe. Ezek alapján ideiglenesen vissza lehet fogni a kedvezményeket, ha a Mercosur-import súlyos piaci zavart okozna az uniós termelőknek. A Tanács már külön szabályozást is elfogadott a mezőgazdasági védintézkedések gyorsabb alkalmazására.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kockázat eltűnik. A védzáradék utólagos eszköz: akkor léphet működésbe, ha már látszik a piaci nyomás. A termelőknek és feldolgozóknak ezért a következő hónapokban érdemes figyelniük az importárakat, a kvóták kihasználását és a nagyobb beszerzők mozgását.

A megállapodás körüli vita Európában sem zárult le. Több tagállamban erős agrárszakmai ellenállás alakult ki, Lengyelország pedig jelezte, hogy az Európai Unió Bíróságán támadná meg a megállapodást. A bírálatok középpontjában az áll, hogy a dél-amerikai termelési költségek, üzemi méretek és szabályozási feltételek eltérnek az európai gazdák környezetétől.

A magyar agrárium szempontjából a május elsejei indulás nem látványos fordulópont, hanem egy hosszabb piaci folyamat kezdete. A hatás ágazatonként eltérő lehet: az exportképes feldolgozóknak nyílhatnak új lehetőségek, az érzékeny termékpályákon viszont erősebb árverseny és nagyobb beszerzési nyomás jelenhet meg.

A következő időszakban a legfontosabb a pontos piacfigyelés lesz. Nem pánikra, hanem költségfegyelemre, szerződéses tudatosságra és gyors alkalmazkodásra lesz szükség. A Mercosur-megállapodás májustól nem távoli külkereskedelmi ügy, hanem olyan tényező, amely több agrárágazat mozgásterét is érintheti. S nem feltétlenül csak pozitív irányban.

Kováts Viktor