Kult
Macskajáték után idegösszeomlás
2024. May 11.
Egy szokatlan, napközbeni Macskajáték előadásról érkezett Széles Zita az interjúra, este a Nők az idegösszeomlás szélén újabb próbája várta. E két színdarab mellett más szerepeiről is szót váltottunk.

A Móricz Zsigmond Színház művészének ebben az évadban négy bemutató adott feladatot korábbi szerepei mellett, a Pinokkióban ő volt a Tücsök, a Galamb és Arlekinó; a Bolha a fülbe előadásban Olympe Ferraillon; a Macskajátékban Paula; míg a Nők az idegösszeomlás szélénben Lucia szerepét formálja meg. Kováts Dénes interjúja.

A Macskajáték szerintem az évad jelentős előadásai közé tartozik, bátran nevezhetjük sikerdarabnak. Te milyennek látod, éled meg belülről?
Szerintem az öregedés olyan téma, amely bizonyára mindenkit foglalkoztat. A fiatal néző számára azért is lehet érdekes, mert akár a szüleivel, nagyszüleivel is megtörténhet hasonló, idősebb korban pedig magunkra ismerhetünk és megérthetjük, nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel. Örkény a kisregényt valami ilyesmivel kezdi – nem fogom tudni pontosan idézni –, milyen furcsa az, hogy az emberekkel annyi minden történik, amit természetesnek veszünk, de ha ugyanez idősekkel esik meg, akkor kinevetjük őket.

Kifejezetten szépnek és fontosnak tartom, hogy a lelkünk igazából nem öregszik! Bele vagyunk zárva a testünkbe, idővel elindul az öregedés folyamata, de a lelkünk gyakorlatilag bármikor szárnyalni tud. Szerintem nagyon-nagyon szép téma, melyben előfordulnak olyan szerelmek, amelyek egy egész életet végig kísérnek, akár házasság mellett. Persze, hogy milyen minőségben, az egy másik kérdés. Mégis, vannak fiatalkori szerelmek, amelyek valamilyen módon – akárhányszor bukkannak is fel –, összezilálják egy kicsit az ember lelkét. Emiatt is gyönyörűségesen szép. Kevésbé fiatalon miért ne lehetne szerelmes az ember?


Pregitzer Fruzsinával és István Istvánnal a Macskajáték c. előadásban

Minden korban megvannak a szépségei, pláne, ha beteljesül…
Az ember lelke mindig szárnyalhat. Én magam sem érzem a koromat, pedig telik az idő.

Én korban jóval előrébb járok, mint te, de ugyanezt érzem.
Tényleg jó, ha nem érzünk változást. Korosztályombeli ismerősöm mondta: „Minden reggel belenézek a tükörbe, és az az egy a baj, hogy mindig elém ugrik egy öregasszony.” De teljesen más, ami kívülről látszik, mint amit belülről érzünk…

Lehet, hogy kevesebbszer kellene tükörbe nézni? A Te szereped a Macskajátékban abból a szempontból is érdekes, hogy Paula tulajdonképpen belekavar egy régóta tartó, hullámzó szerelmi viszonyba.
Gondolom, viselkedése inkább ellenszenvet szül a nézőkben. Főleg úgy, hogy én fiatalabb vagyok, mint amilyen korú Paula Örkény művében. De így érezte a rendező és így álmodta meg. Persze annak is megvan a maga csodálatos bája, ha közel egykorú hölgyek éreznek ugyanúgy a férfi iránt. Ha bele is kavar Paula Orbánné viszonyába, próbáltam úgy megformálni őt, hogy ne egy az egyben rosszindulatú lépésnek tűnjön. Egész egyszerűen abból indultam ki, hogy miért ne történhetne meg, hiszen a két nő régi barátnő, így ő tulajdonképpen végig kísérte Orbánné és Csermlényi titkos viszonyát, amiről talán más nem is tud. Lévén, hogy a férfi világhírű operaénekes, ez a tény rettenetesen izgalmas a számára, hiszen egy kicsit módosabb körülmények között él, és talán tanultabb és magasabb körökben mozgó, mint Orbánné. Ez a világhírűség, a kis izgalom újra belopózik Paula életébe, különösen azért, mert magányos, a férje külföldön van. Azt hiszem, végül mégis csalódik ebben a kapcsolatban, mert szebbet, romantikusabbat, jobbat remélt, mint ami történt. Igazából, még ha együtt maradnak is, még akkor sem pont úgy alakul az élete, ahogy szerette volna.

A nézőtérről úgy tűnik, csábítása nem direkt, eredetileg talán nem is volt szándéka, hanem szép lassan épül fel ez a vonzalom a találkozások révén, először lélekben kerülnek közelebb egymáshoz.
Ilyesmi hatás elérésére törekedtem, bár ennek ellenére sem vagyok a nézőtéren ülő hölgyek kedvence, azt hiszem – de így van ez rendjén.

Mennyire áll közel hozzád ez a szerep?
Nagyon szívesen játszom, kifejezetten örülök, hogy Verebes Istvánnal dolgozhattam – most először. A darabválasztás is remek, szépséges ez az Örkény írás.

Egy gondolatsor erejéig visszatérnék az előző évadhoz, benne egy különleges szerepedhez. Számomra a Frankenstein emlékezetes előadás volt, melyben a Nőstény Kreatúrát formáltad meg. Azt hiszem, nem a könnyű munkáid közé tartozik, az öltözéked sem lehetett túl kényelmes viselet.
Semmiképpen nem volt könnyű. A próbafolyamat is szokatlan volt – ugyanakkor sokat tanultunk belőle – Balázs Zoltán ugyanis másképp dolgozik, mint ami általában jellemzi a rendezőket. Bár a gondolat van legelöl, ugyanakkor szereti intenzív mozgással összekapcsolni. A Nőstény Kreatúra nem annyira megfogható szerep, nem lehet csakis lélekből, belülről megfogalmazni, mert ő egy kreálmány, speciális mozgás és kommunikációs rendszer társult hozzá. A szövegeim is tudományokkal, művészetekkel kapcsolatos idézetek.


Gulyás Attilával a Frankenstein c. előadásban

Hogyan lehet mindezt, együtt megtanulni?!
Nem volt egyszerű, nagyon sokat gyakoroltam otthon a szőnyegen is.

Végülis tudós kreatúra voltál…
Igen, hiszen tudós talált ki, és mindenféle ismeretanyaggal töltötte meg a fejemet, amelyben tulajdonképpen hamarabb volt tudomány, mint az életből bármi más információ. Ezeken keresztül kellett kommunikálnom, illetve egy sajátos mozgásrendszerrel, ami szintén logikus, hiszen nem csecsemőkoromtól nőttem fel, hanem egyik pillanatról a másikra lábra kellett állni, érezni és gondolkodni. De nem voltak hozzá szavaim a tudományos kifejezéseken, szövegeket kívül, amelyeket a tudós belém plántált, miközben megalkotott. Nagyon izgalmas feladatot jelentett, alapvetően nagyon szerettem, de izgultam minden előadás előtt, mert szoros volt a próbafolyamat, feszített a tempó, hiszen ahhoz képest, hogy mennyire bonyolult volt a mozgásrendszer, a szöveg, az egész előadás, rövid idő állt rendelkezésünkre.

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy Nyíregyházán is láthatnak a nézőink ilyen típusú előadást, nem kell Budapestre vagy külföldre utazni érte. Balázs Zoli ugyanis sokat rendez külföldön, rendszerint hasonló jellegűeket.

A ruhád mennyire volt kényelmes? Nagyon feszesnek, testhez simulónak tűnt.
Nagyon szűk volt, bár tényleg látványos, izgalmas, de nem arról szólt a dolog, hogy kényelmes legyen.

A Teljesen idegenek is az előző évad premierje volt, időnkét előveszitek. Nehéz hosszú, akár több hónapos szünet után újra felvenni a fonalat?
Nem egyszerű, tehát nyilván át kell nézni, fogjuk próbálni. Mikor már ott vagyunk a díszletben, jelmezben, egy-két próba alatt úgy jön vissza minden, mintha nagyobb kihagyások nélkül játszanánk.

Ez is egy jól sikerült előadás, tele a mindennapok eseményeivel, gondolkodásmódjával, hazugságaival, titkaival. El tudod képzelni Széles Zitával, a való életben ezt a helyzetet?
Szerintem ez egy gonosz játék. Ugyanakkor a szerepemet tekintve eléggé guzmis az életem amikor ezt a játékot kitalálom, éppen sok viharfelhő gyűlt össze fölöttem. Azt gondolom, hogy ilyenkor nem a gonoszság vezérli az embert, hanem az a felfokozott ideg- és lelkiállapot, amelyben éppen létezik. Talán hirtelen ötlet, talán a féltékenység motiválja, hiszen nehéz érzés, amikor valaki úgy érzi, nem elég boldog a párkapcsolatában, nem kapja meg, amire vágyik, valami hiányzik az életéből… Gyakran megtörténik, hogy ilyenkor másfelé kacsingat az ember, és máshol találja meg azt, amit a házasságban kellene megkapnia, vagy megtalálnia. Nem szeretek ítélkezni, ilyen dolgokban sem. Színészként az a feladatunk, hogy megértsük, mi mozgatja azt, akit a színpadon megformálunk. Akkor is, ha nem gonoszság vezérli, nem hosszan kitervel valamit, csupán belekerül valamilyen spirálba, és aztán szenvedély, a téboly vagy az őrület magával rántja. A darab elején elhangzik: szerepem szerint szeretném, ha nem kerülne sor erre a baráti találkozóra, de ennek ellenére létrejön. Az különösen idegborzoló helyzet lehet, amikor a baráti vacsoránál egyszerre ül ott a férj és a szerető…


Illyés Ákossal a Teljesen idegenek c. előadásban

A Nők az idegösszeomlás szélén című darabot most próbáljátok, a bemutató előtt vagyunk. Mire számítsunk?
Nagyon izgalmas, bonyolult, kihívást jelentő, élőzenés előadásra a Krúdy Kamarában. Remek a zenéje, de nehéz, többen, több szólamban éneklünk. Egyszerre lesz szórakoztató és szívfacsaró, reméljük, megtalálja helyét a nézők szívében.

Hisztisnek látunk majd titeket?
Az idegösszeomlás szélén áll szinte mindenki. Olykor láthattok hisztisnek, szerethetően idegbajosnak és szorongónak, mindemellett harcos asszonyok lesznek a színpadon. Adott egy zenés színdarab, ami végre egy kicsit arról is szól, mit művelnek a férfiak a szerelmes nőkkel, mi minden történik meg velük, mit állnak ki és élnek meg eközben.

Megint tükröt állíttok elénk, mint a Családi játszmákban, az Augusztus Oklahomában és más, remek korábbi előadásokban?
Igen. Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni a férfiak. Na és a hölgy nézőink, akik között nem kizárt, hogy akadnak ilyen szélsőséges lelkiállapotban lévők, akik a látottak alapján magukra ismerhetnek, de nyugtázhatják azt is: nem csak ők élnek meg hasonló nehéz helyzeteket. Bízom benne, hogy sikeres lesz az előadás, adott hozzá a zene és a szereposztás.

A nézőtéren talán mi, férfiak is rájövünk, miként közelítsünk párunkhoz annak érdekében, hogy mi ne tegyük őt hisztérikává, ne kergessük őt az idegösszeomlás szélére.
Így legyen!

Fotók: A Móricz Zsigmond Színház archívumából

Kaszás Oltvány  11.06.Dél-Nyugat 11.06.Infrahőkép 11.06.NRG Services 11.06.SZTE 11.06.Hasulyó Bt. 11.06.Edutron 11.06.Solar Electric Kft. 11.06.Eu-Solar 11.06.Solarcity 11.06.Anzo Perlit 11.06.ETD 11.12.KT Partners 11.06.Nádasdi Baromfi eladó gép 11.06.Siker Kft. 11.06.Róna Ker-Tész 11.06.Minisat 11.06.Tiszta Energiák 11.06.Elektro Nobilis 11.06.TOP NRG 11.06.Paul Metal Signs 11.06.Renewal 11.06.PRT TEchnologies 11.06.Manitu Solar 11.06.PV Sun 11.06.Ideál Solar 11.06.Végtelen Energiák 11.06.Fábián Group 11.06.
PRINT LAPOK