Közel ötven kutató elemezte az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye (Convention on Biological Diversity, CBD) vállalásainak tervezetét, főbb megállapításaikat Párizsban ismertették. Egyik fontos megállapításuk, hogy a természetvédelmi parkok és védett területek nagyságának növelése nem elég a természet pusztulásának megállításához: a túlfogyasztás, a káros mezőgazdasági és halászati gyakorlatok támogatása és a klímaválság elleni sürgős intézkedésekre van szükség a biodiverzitás csökkenésének megfékezéséhez.

Az idén a kínai Kunmingban tartandó Cop15 csúcstalálkozón résztvevő országok várhatóan a párizsi egyezményhez hasonló módon fognak kötelezettségeket vállalni, céljaik között szerepel, hogy 2030-ra a szárazföldek és az óceánok területének legalább 30 százaléka védelem alá kerüljön. Az elemzők szerint viszont a védett területek kiterjesztésénél sokkal többre van szükség, hogy megállíthassuk a természetes világ pusztulását.

Paul Leadley, a Paris-Saclay Egyetem ökológusa, a jelentés egyik szerzője szavai szerint a vizek és földek 30 százalékának védelem alá helyezése fontos cél, és nagy figyelmet kelt, de nagy esély van arra, hogy megint nem sikerül teljesíteni a biológiai sokszínűséggel kapcsolatos ambiciózus nemzetközi célkitűzéseket, ha túl sok figyelmet fordítunk a védett területekre más, sürgős, a biodiverzitást fenyegető veszélyek elleni intézkedések rovására.

A Kunmingban tárgyalandó 21 tervezett cél között szerepel a műanyagszennyezés kiküszöbölése, a növényvédő szerek használatának egyharmadára, az invazív fajok arányának felére csökkentése. Az egyezmény célja, hogy megállítsa az egyes tudósok által hatodik tömeges kihalásnak nevezett, az emberi tevékenység okozta jelenséget, amely a civilizáció számára létszükségletet jelentő ökoszisztémákat fenyegeti.