A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara oldalán megjelent összefoglaló szerint a konferencia első előadását Dr. Bándi Gyula „Szószólói javaslat a vízmegtartásért” címmel tartotta, melyben a hazai vízmegtartás jogi és társadalmi kérdéseit helyezte középpontba, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás, az aszályos időszakok gyakoribbá válása és a felszín alatti vízkészletek túlhasználata miatt a vízgazdálkodási szemlélet átalakítása elkerülhetetlenné vált. Az előadás kiindulópontját a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács – Hatodik Előrehaladási Jelentésének (2023 – 2024) egyik megállapítása adta, amely szerint Magyarország a rendelkezésre álló felszíni vizek hozamát átlag alatti, míg a felszín alatti vízkészleteket számos térségben jóval az átlag feletti mértékben hasznosítja. Ez a kettőség hosszú távon fenntarthatatlan állapotot eredményezhet.

Hangsúlyozta, hogy a víz nem pusztán egy gazdasági erőforrás, hanem közös természeti örökségünk és nemzeti vagyonunk, melynek megőrzése a jövő nemzedékeinek érdeke is. A hazai alkotmányos keretek is alapot biztosítanak ehhez: az Alaptörvény P) cikke szerint a természeti erőforrások védelme az állam és mindenki kötelessége. Ehhez kapcsolódott az előadás azon gondolata is, hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel is jár, így a tulajdonosi jogok gyakorlása nem választható el a közérdektől és a fenntarthatósági szempontoktól. Az állam szerepével kapcsolatban több feladat is megfogalmazódott: a megfelelő jogi keretek és az intézményrendszer kialakítása, az önkormányzatok és társadalmi szereplők támogatása, helyzetbe hozása, a gazdasági ösztönzők megteremtése, valamint a kutatás és oktatás, tudatformálás erősítése.

Az előadásban külön említést érdemelt a kútfúrás szabályozásának kérdése is. Az előadó felidézte a 2018-as szószólói fellépést, amely arra figyelmeztetett, hogy a víz semmivel sem helyettesíthető erőforrás, továbbá, hogy a helyes vízgazdálkodás nemzeti érdek.

Jelenleg egy új elvi állásfoglalás előkészítése zajlik, amely a vízmegtartás jogi és stratégiai kereteinek újragondolását célozza. Ennek része a különböző stratégiák átgondolása, a tervezési és jogalkalmazói szempontok értelmezése és azok összehangolása. A javaslatcsomag több változtatási lehetőséget vet majd fel, ezekhez tartozik például a tulajdonhoz való jog korlátozásának közérdekből történő erősítése a társadalmi felelősség alapján, az ingatlantulajdonosok és használók tűrési kötelezettségének bővítése, a vízmegtartási szolgalmi jog, vagy közérdekű használati jog bevezetése, a tulajdonosi hozzájárulások beszerzésének újraszabályozása, valamint a vízjogi engedélyek és az üzemeltetési szabályzatok felülvizsgálata.

Az előadás során szóba került még a belvíz megítélése és annak szabályozásában történő szemléletváltás, ebből kifolyólag pedig a vízkár definíciójának változtatása is, hiszen a belvizet nem kizárólag káreseményként, hanem potenciális vízkészletként érdemes kezelni. Az előadás részeként szó esett még a fenntartható vízgazdálkodási közösségek támogatásának fontosságáról is.

Az előadás jól érzékeltette, hogy a jövő vízgazdálkodásában a hangsúly a gyors cselekvésekre, az alkalmazkodásra, a víz tudatos helyben tartására és kezelésére fog irányulni. A szemléletváltás a mezőgazdaság, a területhasználat és a jogi szabályozás tekintetében egyaránt meghatározó lesz a következő években.

Az előadás és a kerekasztal beszélgetés itt megtekinthető: