A háttérben elsősorban a bőséges nemzetközi kínálat és a lassabb export áll. A gabona- és olajnövény-piacokon nincs olyan erős keresleti oldal, amely érdemben felfelé húzná az árakat, ezért a szereplők inkább kivárnak.

Ez a bizonytalanság a hazai piacon is érezhető: az eladók nem akarják alacsonyabb szinten lezárni az üzletet, a vevők viszont nem sürgetik a beszerzést.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a készletek egy része még bent van a rendszerben, miközben az új szezon kilátásai sem indokolnak érdemi piaci fordulatot. Ilyen környezetben a tárolási lehetőség, a likviditási helyzet és a finanszírozási teher felértékelődik. Nem minden gazdaság tudja ugyanaddig tartani az áruját, így az értékesítés időzítését sokszor nem a stratégia, hanem a pénzügyi mozgástér határozza meg.

Mivel a mostani piaci helyzet nemcsak az árakról szól, hanem a döntési kényszerről is, a következő időszakban azok kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe, akik fegyelmezetten tudják összehangolni a készletkezelést, az értékesítést és a finanszírozást. A kivárás önmagában nem megoldás, de jól mutatja, hogy a piac jelenleg óvatosságra kényszeríti mind a termelőket, mind a kereskedőket.