Kult
Jó lehetőségre nem mondana nemet
2023. January 11.
„Színészként képzeltem el magam és 13 éves koromtól kezdve már magántanuló voltam, mert csak így tudtam azokra a dolgokra és lehetőségekre koncentrálni, amik számomra fontosak voltak”.

Jenővári Miklós színművész vallomása ez a szinhaz.online-on megjelent interjúban, akit korkedvezménnyel vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Az elmúlt bő három évben főszerepeket alakított Budapesten és Nyíregyházán, január 6-tól a Madách Színházban az Én, József Attila című musical címszerepében is láthatják a nézők.

Jenővári Miklós a Madách Színházban játszik, miközben a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja; párhuzamosan két helyen dolgozik gyakorlatilag főállásban, mellette független társulatoknál is színre lép. Az ünnepek után beszélgettünk a színésszel, aki azt meséli, kicsit kimerült, mert kilenc bemutatója is volt tavaly, de karácsonykor a család, az otthon melege feltöltötte. 

Ám maximálisan egyetért a mondással, mely szerint teher alatt nő a pálma. „Úgyhogy én most növésben vagyok. Nem hiszem, hogy egy jó lehetőségre nemet mondanék, még a pályám elején járok.” – fogalmaz.

A Tizenötödik után ráadásul újabb főszerepben debütálsz a Madách Színházban, József Attilát alakítod majd januártól Az Én, József Attila című musicalben.
Különböző stílusú előadásokban, az eszköztárak széles skáláját felvonultató darabokban léphettem színpadra az elmúlt egy évben. Említetted A Tizenötödiket. A musicalben Kazinczy Lajost játszom, mely vokálisan megterhelő, zeneileg populáris, trendi, és forradalmi vérmérsékletű szerep. A két ünnep között Berti voltam a Mary Poppinsban. Ez a musical egy grandiózus mese, rengeteg trükkel, koreográfiával, nagyívű dallal, de 2022-ben Az Operaház Fantomjába is beállhattam Raulként. Andrew Lloyd Webber darabjában egy klasszikus, kosztümös hőst alakítok, a szólamaim kifejezetten nehezek. És most József Attilát próbálom. Elképesztő út, rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen lehetőségek, szerepek találnak rám a Madáchban.

Zenés színész szakon végeztél a színművészetin és azóta több nagy musical-főszerepet megkaptál már. Számodra mikor derült ki, hogy a prózai színjátszás mellett a musicalek világa sem áll távol tőled?
Nagyon hamar. Él egy anekdota a családunkban: a nagymamám felvette videokazettára, amikor a Keno-sorsolás szünetében a Bogármeséből adtak elő részleteket a Madách Musical Tánciskola tagjai, és nekem annyira megtetszett, hogy kijelentettem, én is ezt akarom csinálni. Alacsony, túlsúlyos kisfiú voltam, finoman szólva sem táncos alkat, de addig könyörögtem anyukámnak, míg el nem vitt a Madách Tánciskolába. Amikor bekerültem, már nem volt megállás és kérdés sem. Heti 20 órában vettem órákat és nagyon sok energiát öltem a tanulásba. Közben rájöttem, hogy szeretek énekelni, és felvételiztem Földessy Margit Színistúdiójába is, mellette pedig magán énekórákon is részt vettem. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen már 10 éves koromban fejlesztettem azokat a képességeimet, amelyekre szükségem lehet a színházban. Közben persze rájöttem, hogy valószínűleg nem a tánc az én utam, mert őszintén szólva nem voltam benne elég tehetséges. Színészként képzeltem el magam és 13 éves koromtól kezdve már magántanuló lettem, mert csak így tudtam azokra a dolgokra és lehetőségekre koncentrálni, amelyek menet közben fontossá váltak.

És korkedvezménnyel fel is vettek a Színművészetire…
16 éves koromban érettségiztem, és abban az évben vett fel Novák Eszter az osztályába. Sajnos nem tudok olyan szépen és mívesen fogalmazni, mint pl. József Attila, de nem lehetek elég hálás Eszternek és másik meghatározó tanáromnak, Selmeczi Györgynek, hogy láttak bennem fantáziát, mert nagyon jó helyem volt náluk. Ők mindent megtettek azért az egyetemen, hogy a tanítványaik önálló gondolatokkal bíró színésszé érjenek és emellett jól tudjanak mozogni, táncolni, énekelni. Ma is azt gondolom, hogy érdemes minden területen képezni magunkat, mert ez a legjobb befektetés, ha a pályára készülünk. És ez nem csak a zenés-táncos előadásokra vonatkozik, a prózai előadásokban nyújtott alakításainkat is „erősíti” és „gazdagítja”, ha az ember tisztában van azzal, miként tudja a saját testét és hangját irányítani, használni. Egyszerűen rugalmasabb leszel az önismerettől, az eszköztár felbecsülhetetlen módon kitágul a gyakorlástól. Nekem legalábbis ez a színházi ars poeticám – ha szabad ezt mondanom.

És erre az eszköztárra most szükséged is van, mert úgy képzelem el, hogy miközben a Mary Poppinsban Bertit alakítod, már rohansz is előadás után felölteni József Attila jelmezét.
Igen, volt ilyen napom. Délelőtt próbáltuk az Én, József Attilát, majd Szirtes Tamással hosszan elemeztük a darabot. Leültünk ketten és beszélgettünk a versekről, József Attiláról, a darabról, végig mentünk az előadáson. Este pedig már a Mary Poppinsban játszottam. A mérleg mindkét serpenyőjébe jutott aznap valami, a két szerep ugyanis színész-technikailag két véglet.

Közel áll hozzád József Attila költészete, a 20-as és 30-as évek budapesti irodalmi élete?
Őszintén? Hozzám Kosztolányi sokkal közelebb állt eddig. Azt gondoltam, még nem vagyok elég érett József Attila költészetéhez. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az iskolán túl eddig nem foglalkoztam vele. De az elmúlt hónapokban nagyon sokat tanultam róla, tőle, a versein túl az önéletrajzát is elolvastam, más minőségben értelmeztem a sorait, ’belemásztam’, és órákat ültem egy-egy vers fölött. Közelebb került hozzám.

Ez is rímel arra, amit egyszer Szirtes Tamás nyilatkozott az előadással kapcsolatban: „József Attilával foglalkozni merész vállalkozás, ugyanakkor az ismeretterjesztés színház feladatai közé tartozik, hiszen – különösen a fiatalok – kevés verset olvasnak. József Attila életműve azonban a zene közvetítésével a fiatalokhoz is eljuthat…”
Így van. A Madách Színháznak az elmúlt időszakban becsülendő törekvése, – akár A Tizenötödiket, akár az Én, József Attilát vesszük figyelembe – hogy olyan magyar emberekről készítsen nagyszabású előadásokat, akiknek az életét nem feltétlenül ismerjük a maga teljességében, és akikről a színháznak köszönhetően szélesebb körben eshet szó. József Attila verseivel pl. egy átlagos fiatal csak az iskolában találkozik magyar órán, ami azt hiszem nem feltétlenül adja vissza azt a csodát, amit a versei nyújtanak. Szerintem sokat segít a nézőknek, hogy nemcsak a költeményeit halljuk a darabban, hanem elmeséljük az élettörténetét is, ami sokszor kulcsot ad egy-egy művéhez. Nagy élmény József Attilát hallgatni és látni megelevenedni, hiszen egyéb körülmények között nem feltétlenül találkoznánk azzal a gigantikus örökséggel, amit ránk hagyott.

Az Én, József Attila több mint 10 éve látható a Madách Színházban, sikeres produkcióban próbálsz most a kollégákkal. Ugyanakkor A Tizenötödik alapcsapatában is benne vagy. Nem tudom, lehet-e különbséget tenni, de melyik próbafolyamat a könnyebb? Ahol már a kollégák is ott vannak melletted és segítenek, vagy ahol együtt hozzátok létre és építitek fel a produkciót?
Különbség van bőven; az egyik erős koncentrációt és összeszedettséget igényel, a másik kreativitást és persze figyelmet. Egy beugrás szerintem inkább koncentrációs feladat. Legalábbis az elején. A próbafolyamat alatt általában időhiánnyal küzdünk, hiszen ilyenkor nem csak erre fókuszál a színház, megoszlik a társulat energiája, és nyilván nem tud mindenki azzal foglalkozni, hogy megtanuljam a szerepem. Ilyenkor általában otthon tanulokk, elemzem a korábbi felvételeket, a száraz technikai elemeket próbálom előre elsajátítani. Ha nem koncentrálsz a Madách színpadán, elveszel, mert rengeteg díszlet, táncos, háttérmunkás dolgozik körülötted. És a mozdulatokat, járásokat, váltásokat, fordulatokat, végszavakat kíméletlenül be kell magolni. Természetesen kapok segítséget, külön lejáró próbáim vannak partnerek nélkül, Szirtes Tamással elemzőpróbákat is tartunk. A Tizenötödik, ill. Kazinczy Lajos szerepében az számított, hogy mennyire tudok együtt menni a többiekkel, mennyire követem a próbafolyamatot. Az elejétől végigkísértem a darab sorsát, a próbák alatt a partnerekkel egymásra figyelve dolgoztunk, kíváncsian vártuk, mit hozunk ki egymásból, hogy Szirtes tanár úr instrukcióit éppen aznap hogyan tudjuk megvalósítanii, kipróbálni.

A bázisod jelenleg a Madách Színház, de a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban társulati tagként is várnak feladatok 2023-ban?
A nyíregyházi színház sajnos jelenleg zárva tart, de nagyon várjuk az áprilisi premiert, tavasszal mutatjuk be a Kapj el, ha tudsz című film Broadway-verzióját, amit Horváth Illés rendez, és amelyben szintén a főszerepet játszhatom.

Szakmailag tehát jól indul az új éved.
Nagyon jól. Soha ne legyen ennél rosszabb!

Vass Kata interjúja a szinhaz.online-on jelent meg, ahol rendszeresen számos érdekes színházi témájú cikk olvasható. (a szerk.)

A cikkhez kapcsolódó képek az eredeti interjúval itt tekinthetők meg: https://szinhaz.online/rendkivul-szerencsesnek-erzem-magam-hogy-ilyen-szerepek-talalnak-ram-a-madachban-interju-jenovari-miklossal/

Cikkünk fotóján: Jenővári Miklós (középen) a Móricz Zsigmond Színház Közellenség c. előadásában. A MZSSZ archívumából.

 

ColasHunitechGordius InoxEupackStarfol PluszLani ÉpítőDinaxAkvastop Termo Kft.Galgóczi AutóNektárplastDe-Ba Kft.QS 2000HerbamixMizseplastContiregRugócenterLabornumEndilineSwisspartsKer-TészEtiveraWiraxAtukavíz Kft.Cad-ServerHotel HunorHorizont Global
PRINT LAPOK