A magyar méz nem a minőségével került nehéz helyzetbe, hanem az árversennyel. Az uniós piacra nagy mennyiségben érkező importméz lefelé nyomja az árakat, miközben a hazai méhészek költségei továbbra is magasak. Ez a feszültség ma az ágazat egyik legfontosabb piaci kérdése.

Az Európai Unió jelentős méztermelő, de közben nagy importőr is. A belső termelés nem fedezi teljesen a fogyasztást, ezért harmadik országokból is sok méz érkezik. A kínai, ukrán és dél-amerikai tételek erős árnyomást jelentenek az európai piacon, különösen ott, ahol a vevő elsősorban árat néz.

Magyarország ebben a helyzetben érzékeny pozícióban van. A hazai méztermelés európai összevetésben számottevő, a belföldi fogyasztás azonban nem tudja felvenni a teljes mennyiséget. Jó évjáratban a magyar méz jelentős részének külpiacon kell vevőt találni. Ha ott olcsóbb importtételekkel versenyez, a termelői ár könnyen beszorul.

A gondot erősíti, hogy a méhészek költségoldala nem lett könnyebb. A vándoroltatás, az üzemanyag, az eszközök, a munka és a méhegészségügyi védekezés mind drágítja a termelést. Alacsony hordós ár mellett főleg a kisebb és közepes méhészetek mozgástere szűkül.

A piac kettéválhat. Előnybe kerülhetnek a nagyobb tételekkel, stabil felvásárlói kapcsolatokkal dolgozó szereplők, illetve azok a kisebb méhészetek, amelyek közvetlen értékesítéssel, fajtamézekkel és erős vevői bizalommal tudnak kilépni a tömegpiaci árversenyből. A középen állóknak lehet a legnehezebb.

A fogyasztói bizalom ezért kulcskérdés. A méz bizalmi termék: a vásárló ritkán tudja megítélni, milyen eredetű és összetételű keverék kerül elé. Az uniós jelölési szabályok szigorítása ezen javíthat, mert pontosabb származási információt adhat a címkén. Ez fontos lépés, de önmagában nem rendezi a termelői árakat.

A téma nem csak méhészeti ügy: a méhészet a gyümölcs-, olajos- és vetőmagtermesztéshez is kapcsolódik a beporzáson keresztül. Ha az ágazat jövedelmezősége tartósan romlik, annak a vidéki gazdaságok és több növénytermesztési ágazat is megérezheti a hatását.

A következő időszak tétje az, hogy a magyar méz ne olcsó tömegáruként versenyezzen az európai piacon. Ehhez eredet, követhetőség, fajtaméz, közvetlen vevői kapcsolat és tudatosabb belföldi fogyasztás kell. A minőség önmagában kevés, ha a piacon csak az ár dönt.