Az újság a horvát mezőgazdasági minisztérium és a statisztikai hivatal adatai alapján készített elemzésében azt írta: a horvát mezőgazdaság egyik legnagyobb ellentmondása, hogy az ország olcsó nyersanyagot exportál, majd drágább, feldolgozott termékeket vásárol külföldről. Horvátország búzából, kukoricából, napraforgóból és szójából többletet állít elő, ugyanakkor húsból, tejtermékből, több zöldség- és gyümölcsféléből, valamint takarmány-alapanyagból importra szorul.

Az összegzés szerint különösen látványos a szója esete. Horvátország nagy mennyiségben termel és exportál az Európai Unióban keresett, nem génmódosított szóját, miközben a takarmányozásban használt feldolgozott szója-alapanyagból alig néhány hétre elegendő a saját termelése. A lap szerint ez a feldolgozóipari kapacitások hiányát jelzi.

A Jutarnji List által idézett szakértők szerint hasonló folyamat figyelhető meg a gabonatermelésben is. Ivica Kisic, a zágrábi egyetem agrártudományi karának professzora szerint korábban a kukoricát és más gabonaféléket a hazai állattartásban hasznosították, ma viszont ezek kivitele mellett sertés- és marhahús behozatalára van szükség.

A napilap emlékeztetett arra, hogy a 2030-ig szóló horvát mezőgazdasági stratégia az élelmiszer-önellátást a nemzeti élelmezésbiztonság egyik alapjaként határozza meg. Az eddigi stratégiák azonban nem hoztak áttörést, különösen a tejágazatban, a sertéstartásban, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztésben.

Az elemzés szerint Horvátország több alapvető élelmiszerből nem lenne képes éves szükségletét saját termelésből fedezni. Egy válsághelyzet vagy a határok lezárása esetén az ország nem feltétlenül maradna élelmiszer nélkül, de a fogyasztás jelentősen átalakulna, és nagyobb szerepet kapnának azok a termékek - főként gabonák és olajnövények -, amelyekből ma többlet keletkezik.

A lap által idézett szakértők szerint az önellátás hiánya nem feltétlenül élelmiszerhiányt jelentene, hanem nagyobb bizonytalanságot és piaci kitettséget.

Kisic úgy vélte: Horvátország az elmúlt három évtizedben több olyan termékből is importra szorulóvá vált, amelyből korábban önellátó volt. Példaként említette, hogy az ország búzát visz ki, miközben pékárut és más feldolgozott termékeket vásárol külföldről.

A cikk szerint Horvátország 2013-as európai uniós csatlakozása óta mintegy 10 milliárd eurót hívott le mezőgazdasági fejlesztésre, de az eredmények vitathatók. A lap által idézett becslések szerint az önellátás érdemi javításához a következő 10-15 évben további, összesen 7,5-10 milliárd eurónyi célzott beruházásra lenne szükség a hiányos ágazatokban.

A zágrábi napilap szerint a teljes élelmiszer-önellátás nem reális és nem is indokolt gazdaságilag, a kritikus ágazatokban azonban elérhető lenne a 75-80 százalékos szint. Ezekben az ágazatokban az önellátottság jelenleg jellemzően 30-50 százalék körül mozog. Ehhez a támogatási rendszer átalakítására, a termeléshez kötött ösztönzőkre, a földhasználat rendezésére, valamint a feldolgozókapacitások, az öntözőrendszerek és a hűtőházak fejlesztésére lenne szükség.