A hollóbogár most elsősorban nem látványos rovarhír, hanem táblaszintű ellenőrzési feladat. A száraz, meleg idő kedvezhet a felszaporodásának, a lucerna és a burgonya pedig érzékenyen reagálhat a lombvesztésre. Ha a kártétel későn derül ki, a veszteség már nemcsak növényvédelmi, hanem gazdasági kérdés is.

A kockázat főként ott nagyobb, ahol az állományt eleve terheli a vízhiány. Egy jó kondícióban lévő növény könnyebben visel el kisebb rágáskárt, de stresszes állományban gyorsabban jelentkezhet a gyengülés. Lucernában ez közvetlenül a takarmányhozamot érintheti, burgonyában pedig a levélfelület csökkenése a gumóképződésre és a termésbiztonságra is hatással lehet.

A hollóbogárnál a korai felismerés döntő. Nem elég a tábla széléről ránézni az állományra: több ponton érdemes bejárni a területet, keresni a rágásnyomokat, a foltszerű gyengülést és magát a rovart. A száraz időben a tünetek könnyen összemosódhatnak más stresszhatásokkal, ezért a rendszeres ellenőrzés most különösen fontos.

A kártevő életmódja miatt a helyzet nem teljesen egyszerű. Lárvája sáskatojásokkal táplálkozhat, vagyis bizonyos körülmények között hasznos szerepe is van. A termesztés szempontjából azonban most az imágók lombkártétele a lényeg: ha a bogarak nagyobb számban táplálkoznak lucernán vagy burgonyán, gyors döntésre lehet szükség.

A beavatkozást nem érdemes rutinból kezelni. A kártétel mértékét, az állomány fejlettségét, a várható időjárást és az adott kultúrában engedélyezett technológiát együtt kell mérlegelni. Indokolt esetben növényorvosi tanács alapján lehet dönteni a védekezésről.

A téma gyakorlati tétje világos: lucernában a takarmányalap, burgonyában a termésbiztonság kerülhet nyomás alá. A hollóbogár nem minden táblában okoz gondot, de ahol megjelenik, ott a késlekedés drága lehet.

A következő napok feladata ezért egyszerű: gyakrabban kell nézni a lucerna- és burgonyaállományokat. A korai észlelés nem váltja ki a szakszerű döntést, de megadja hozzá az időt.