A felépítményező feladata megtalálni a kellő egyensúlyt a két előírás között úgy, hogy az eredmény a felhasználó érdekeit maximálisan kielégítse. A felhasználó egyéni érdekei sokszor laikus gondolkodást takarnak. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt bármit megígérnénk, gondosan járjuk körbe a problémát. Elemezzük az összeépítési lehetőségeket, a műszaki tartalmakat, a kívánalmakat. Különösen fontos ez olyankor, amikor darut vagy kosaras felépítményt építünk össze alvázzal. Az alábbiakban röviden áttekintjük, milyen problémák merülnek fel egy önrakodó daru összeépítésével kapcsolatban.
A legfontosabb kritérium, hogy a megrendelt felépítményt ne kezdjük el átalakítani. A megfelelően megadott műszaki paraméterek alapján legyártott felépítménnyel nincs mit kezdenünk. A gyár a műszaki specifikációnak megfelelően gyártotta le, így nekünk csak az összeépítéssel kell törődnünk.
A megrendelés előtt el kell döntenünk, hogy hová kerül a daru, és milyen egyéb felépítményt (platót) teszünk még az alvázra. A rakodáshoz elemeznünk kell a daru munkadiagramját, hogy a megfelelő pozíciókba rakhassuk az árut a platóra.
Ugyancsak fontos szempont, hogy a darunak megfelelő hely álljon rendelkezésre, hogy a műveleteket el tudja végezni, és ne akadjon meg sem a fülkében, sem pedig a platóban.
A szükséges hely kialakításához a darugyártó adataira van szükségünk. A gyártó a forgózsámoly fölött több magassági szinten megadja az elforduláshoz szüksége szabad átmérőt.
A gépjárműgyártó és hatósági előírások meghatározzák a legnagyobb túlnyúlás mértékét. A fordításhoz szükséges hely és a túlnyúlás megengedett mértéke behatárolja a plató méretét.
Nyerges szerelvényeknél biztosítani kell a nyereg elforduláskor, dőlésekor és billenésekor is a megfelelő távolságot az összeütközés elkerülésére, valamint a daru mozgatásához szükséges helyet.
A tengelyterhelések számításánál figyelembe kell venni a daru, a plató, a segédváz tömegeit is. Ezek a tömegek és a geometriai méretek jelentősen befolyásolják a tengelyterheléseket. A terheléseket egyrészt hatósági előírások, másrész a gyártó adatai korlátozzák. Mindezek figyelembevételével lehet megadni a jármű által szállítandó teher nagyságát.
A segédváz elkészítésekor a legfontosabb, hogy ne az alvázra helyezve készítsük el a segédvázat. Ez több szempontból sem kívánatos. Ilyenkor a hegesztés, a vágás, a köszörülés során sérülhetnek a jármű beépített elemei (műanyag fékcsövek, a le nem kötött akkumulátor, esetleg a jármű elektronikája), valamint a fényezés is.
A szilárdság szempontjából megfelelő segédváz kialakítását a felépítménygyártó is megadja az emelt teher függvényében. Ennek összhangban kell lennie a járműgyártó előírásaival. A segédváz geometriai kialakítására hasonló elvek vannak, mint a járműgyártók előírásai. A segédvázak kialakításakor megadják, hogy a kereszttartók milyen távolságban helyezkedjenek el és milyen legyen a kereszttartó kialakítása. Merevebb segédváz esetén a hossz- és kereszttartók találkozását meg kell erősíteni.
A segédváz és a jármű alvázának összekötése a daru teherbírásától is függ. Kis terheléseknél megengedett, hogy az az alváz és segédváz külön-külön deformálódjon. A fellépő nyomatékot így merevségük arányában veszik fel, és ennek megfelelően alakul a bennük ébredő feszültség is.
A kitalpalások helyzete határozza meg a jármű stabilitását. Különböző kitalpaló lehetőségeket mutat az alábbi ábra. A kitalpalók kitolása kisebb daruk esetén kézzel is lehetséges (a hidraulikus kitolás opcióként jelenik meg), a nagyobbak esetén hidraulikusan működik. A kitolás lehet egylépcsős vagy többlépcsős. Többlépcsős esetben ügyelni kell a stabilitásra, hiszen ilyenkor nagyobb a felborulás veszélye. A kitalpalók pozíciója olyan legyen, hogy a szükséges emelést végre lehessen hajtani, ugyanakkor ne akadályozza a járművet mozgása közben.
A gépjármű váltójáról levett teljesítménynek alkalmazkodnia kell a szükséges teljesítményhez. A hidraulikus egységek működtetéséhez hidraulikus szivattyút kell alkalmaznunk, melynek megválasztásánál több paraméterre kell figyelnünk. Figyelnünk kell a váltóból kijövő hajtás forgásirányára, fordulatszámára és a leadható teljesítményre. A felépítménygyártó már az előzetes tárgyaláskor megadja a szállítandó folyadék mennyiséget és nyomását. A jármű megrendelésekor a mellékhajtás lehetőségét kezelni kell. A szivattyút vagy közvetlenül a váltóra szerelhetjük vagy kardánhajtást alkalmazunk
G.F.