Kult
Én mindig a gonoszt akartam játszani
2025. January 29.
2011-ben érettségizett a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskolában, 2014-ben végzett a Shakespeare Színművészeti Akadémián, azóta a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja Horváth Viktor. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója.

Eleinte főként mesékben, vígjátékokban és zenés darabokban láttunk a krisztusi korba ért színművészt, aki számára Fejő szerepe hozta meg az áttörést, hogy komolyabb, drámai karaktereket is megformálhasson, bizonyítva sokoldalúságát. Kováts Dénes interjúja.

Rohan az idő, már a 11. évadodat kezdted a Móricz Zsigmond Színházban. Jó helyen vagy?
Igen, úgy gondolom, abszolút a helyemen vagyok. Emlékszem, amikor 2014-ben idekerültem, akkor még azt gondoltam, csak egy évre szerződök, utána visszamegyek Budapestre, ahonnan jöttem. Amikor az első interjúmat adtam – már nem emlékszem, kinek – úgy fogalmaztam: jó ugródeszka lehet, hogy itt elindítom a pályámat, utána mászkálok az országban és visszatérek Budapestre. Végül úgy döntöttem, szeretnék itt maradni. Szerintem ugyanis amíg vannak olyan kiváló kollégák, van akkora húzóerő, fejlődési lehetőség, kihívás egy színházban, mint itt, Nyíregyházán, addig nem nagyon érdemes elmenni. Egy mondás szerint a színész hétévente váltson társulatot, de én úgy érzem, nekem itt még sok dolgom van, számos jó szerep és fejlődési lehetőség vár rám.

Bárány Frici bácsi – aki színházunk kultikus művésze volt – fogalmazott úgy annakidején: tulajdonképpen minek menjen, ment volna el, amikor változatos darabokat játszik a Móricz Zsigmond Színház, sok rendezővel lehet itt dolgozni, akik révén más-másfajta gondolkodást, és rendezési stílust lehet megismerni, jönnek olykor vendégművészek és főiskolások, bőven akad tehát új impulzus.
Abszolút igaz. Most is nagyon változatos évadom van, különböző stílusú színdarabokban, különféle szerepeket játszom, rengeteg előadásban, más-más kollégáimmal, több rendezővel. Ez így folyamatos iskola is, valakitől mindig tanulhatunk valami újat.

Jó ideig többnyire gyermekdarabokban, zenés előadásokban és vígjátékokban láttunk, s látunk napjainkban is, bár az utóbbi néhány évben (leginkább a 2021/2022-es évadban bemutatott Kurázsi mama óta) megtaláltak a komolyabb színdarabok és szerepek is.
Én is úgy emlékszem, hogy a Kurázsi mamában Fejő szerepe volt az első, amiben a drámai arcomat is meg tudtam mutatni, úgy a kollégáknak, mint a színházvezetésnek, jelezve: nyugodtan gondolkodhatnak bennem olyan szerepekben is, amelyekben addig nem tették meg. Ráadásul nagy élmény és remek iskola volt a rendezővel, Keresztes Attilával dolgozni.

Addig elkönyveltek jól éneklő sármos fiúnak...
Pár évig tényleg az volt, hogy Viktor, aki jól énekel, tud táncolni, jól néz ki a színpadon, ilyen szerepeket kapjon. Pedig én mindig a gonoszt akartam játszani, de a herceget, a királyfit, a lovagot kaptam. Félreértés ne essék, nagyon jó szerepek voltak a mese- és musicalhősök, csak hát szerettem volna felnőtt előadásokban is fő- vagy főbb szerepeket játszani.

Teljesen idegenek (balról) Kovács Vecei Fanni, Rák Zoltán, Horváth Viktor, Kosik Anita

Végül Fejővel elindult ez is.
Így van.

Melyik a kedvenc műfajod?
Nincs olyan, amit kedvencnek mondanék. Nagyon sokan összekötnek engem a zenés színházzal, azt gondolják az emberek, hogy a musicalszerepek a kedvenceim. Abból a szempontból igazuk van, hogy nagyon szeretem őket, de legalább úgy – például – Fejőt. Az Anconai szerelmesekben ugyanúgy szívesen játszom, mint a Pacsirtában. Teljesen más a kettő. Ezért jó szerintem ebben a színházban, mert mindent játszhatunk, mindent kipróbálhatunk, nem feltétlen csak zenés darabokban, mint mondjuk a Madáchban vagy az Operettszínházban Budapesten. Itt játszunk mélydrámákat is, a másik nap pedig mesét, vagy nagy zenés vígjátékot.

Te színész vagy, nem musical színész - nem degradálva ezzel a musicalt, mint műfajt, illetve avatott képviselőit…
Sokkal változatosabb szerepek várnak itt, s ahány szerep, annyi karakter. Az egyik nap ezt játszom a másik nap azt: például kezdtem a Padlással, a következő nap jött a Legénybúcsú, majd az Oscar és az Anconai szerelemesek, azaz négy nap alatt négy különböző darabban lubickolhattam. Ez azért tényleg frissen tudja tartani az embert, mert nem engedheti meg magának, hogy esetleg kicsit belefásuljon és rutinból, kisujjából kirázva tegye a dolgát. Észnél kell lenni minden pillanatban, más a szöveg, más a műfaj.

Félig viccnek szánva, de minden viccnek a fele igaz: egy ismerősöm megkérdezte, nem szoktam-e összekeverni a szövegeket, mindig tudom-e, hogy melyik darabban játszom éppen? Azt feleltem: bejövök a színházba, bemegyek az öltözőbe, felveszem a jelmezt, benézek a tükörbe, meglátom mi van rajtam, s már tudom, aznap ki vagyok…

Idén már két bemutatód volt: A padlás és a Pacsirta, közben játszottad az Anconait, az Oscart, a Legénybúcsút, s már próbálod az Alul semmit. Miként jellemeznéd a darabokat illetve a szerepeid? A padlás: Herceg, a finomlelkű szellem, aki nem tudja felébreszteni Csipkerózsikát...
Számomra ő nagyon kedvelt figura. Persze a musicalban mind a négy szellem az, szereti őket a közönség, nagyon megsiratják és érzékeny búcsút vesznek tőlük. Ez nekünk nagyon jó érzés és jó visszajelzés, hiszen elértük, amit szerettünk volna. Nem érzem, hogy meg kellett volna küzdenem ezzel a karakterrel, ráéreztem, hogyan építsem fel magamban.

Korábban láttam felvételen A padlást, de élőben soha. Ami elviszi és a vázát megadja, azok a gerincét adó Presser-dalok, melyeket szinte mindenki ismer, tényleg korabeli slágerek. Emlékszem, megvolt otthon bakelit lemezen, néha hallgattam, de szerintem akkor nem lettem nagy rajongója. Játszani nagyon szeretem.

Pacsirta: Zányi Imre hősszerelmes.
Az egyik legjobb eleme, hogy végre együtt dolgozhattam Szikszai Rémusszal, régi vágyam vált valóra. Ez volt Nyíregyházán a harmadik rendezése, a korábbiaktól teljesen le voltam nyűgözve. Nagyon szomjaztam már arra a munkamorálra és -stílusra, amit ő képvisel. Hasonlóan jó találkozás volt, mint amit Keresztes Attilával átéltem. A Pacsirtában egy színészt alakítok, a helyi színház hősszerelmesét, akiért minden nő odavan. Remek szerep, megvannak a magasságai és mélységei, nagyon jó és tűpontosan megírt mondatok hangzanak el tőle – Bíró Bence írta színpadra. Van benne egy kisebb monológom, amelyben arról beszélek, hogy a színésznő szerelmem miért ne menjen el Pestre, miért maradjon inkább vidéken…

Szabó Nikolettel a Pacsirta c. előadásban

Ahol ő az ünnepelt díva…
Valóban. Úgy gondolom, hasonló helyzet sok esetben megtörténik a színészekkel, nem csak a Pacsirtában. Lehet, ha Pesten vagyok, nem én kapom meg a jó szerepeket, mert akad, aki jobban tud táncolni, énekelni, vagy mert nem bennem gondolkodik az igazgató vagy a rendező. De itt, ebben a társulatban én kapom meg az ilyen szerepeket.

Most az Alul semmit próbáljátok. Mi látszik belőle?
Nagyon izgalmas lesz. Szerintem mindannyian nagyon várjuk a bemutatót. Ez lesz az évadunk nagy zenés produkciója, óriási zenekar kíséretével. Már zajlanak a tánc- és énekpróbák, most kezdtük a prózai jeleneteket, amelyeket a rendező Horváth Illés és a dramaturg Sediánszky Nóra részben átírt, kibővített, hogy más legyen, mint a legtöbb Broadway musicalben, ahol a zene a fontos és elsődleges, a szöveg csak átköt. Itt az a cél, hogy legyen súlya a szövegeknek. Nagyon izgalmas, hogy mi, fiúk vetkőzünk a színpadon, hiszen általában a lányok szoktak.

Az egyik kollégád nézőtéren sikoltozó hölgyeket vizionált a darab vége felé…
Az őrület garantált lesz, közönségünk nagyon dinamikus, pörgős, remekül megírt, jó humorú, fantasztikus előadást lát majd. Nagyon várjuk! Sokat táncolunk. Kissé elszoktunk tőle, koreográfusunk Kováts Gergely Csanád rendesen hajt minket. De ennek nagyon örülünk, élvezni fogjuk, ha már megtanuljuk a tánclépéseket.

Gondolom, a jó kondíció elengedhetetlen.
Nagyon durván igényli az állóképességet, szakad rólunk a víz. Felér egy kemény kondiedzéssel, nem kell kardiózni menni.

A király beszédében ismét herceg leszel, de ezúttal a walesi, és nem a szellem-herceg. Láttad a filmet?
Láttam, de nem akarom újranézni. Esetleg már csak akkor, amikor tudom, mit akar a rendező, s mit akarok én belepakolni ebbe a karakterbe. Márciusban lesz az olvasópróba, addig még van idő – s persze jónéhány másik előadás. Én leszek az a walesi herceg, aki a szerelmet választja az uralkodás helyett.

Szereted az olyan szerepeket, amikor bomlanak érted a nők?
Melyik férfi mondaná, hogy nem? Ezért akarnak például színészek vagy rocksztárok lenni.

Jön majd az Aranylakodalom, a Legénybúcsú folytatása.
A Játékszín társulatával már játszottam Pesten, ott és itt is ugyanazt a szerepet. Már kész vagyok vele, mondtam is Nagy Sanyinak, a rendezőnek, hogy csak az utolsó héten hívjanak. (nevet)

A Legénybúcsúban Illyés Ákossal

A jelek szerint kemény évad számodra a mostani, öt bemutatóval és újra játszott előadásokkal.
Eddig valóban ez a legkeményebb évadom, több mint tíz futó darabbal. Napról napra váltogatni, átszellemülni, kicsit otthon lenni, pihenni… Persze az az igazi, ha foglalkoztatják az embert. Örömteli visszajelzés számomra, hogy ennyire gondolkodnak bennem. Ez feldob, miként az is, hogy jó munkáim vannak, remek darabokban játszom, kiváló kollégákkal. Mindez előre tud vinni, s ki tud abból is rántani, amikor azt gondolom, hogy jó volna inkább aludni egyet.

Mi a túlélő technikád?
Kiszellőztetem a fejem: elviszem a két kis yorki kutyánkat sétálni. Ilyenkor nem ritkák a találkozások, olykor színházszerető emberekkel, jókat beszélgetünk, színdarabokról és szerepekről, sőt a próbafolyamatokról is faggatnak. Én ennek nagyon örülök.

Gulácsi Tamással és Tar Dániellel trióban tagja vagy a Három tenor formációnak. Pályátok különlegessége lehetett, hogy karácsony előtt (most először) a színház Nagyszínpadán adtatok koncertet. Nagyon más itt, mint például a VIDOR-kertben vagy a Kossuth téren?
Soha nem gondolkodtunk egész estés koncertben, pláne nem álmodtunk ilyen helyszínről.  Csodás volt! Számomra az volt a meglepetés, hogy három nap alatt elfogyott az összes jegy, több mint 370! Huszonvalahány dalt énekeltünk el szünet nélkül: karácsonyi dalokat, pop és retró slágereket, mindenfélét. Decemberben nyolc koncertünk volt a színházi mellett, többfelé jártunk a megyében is.

Teljesen meghódították Nyíregyházát és a megyét!
Ez a formáció nagyon szerencsés csillagzat alatt született. Rengeteg szeretetet kapunk, ami nagyon sok energiát tud adni. Habár – szerencsére! – a színházunk bőven ad mindhármunknak feladatot, igyekszünk eleget tenni a sokfelől érkező meghívásoknak, bár nem könnyű az egyeztetés.

Maradjon meg ez a siker a színpadon és a koncerttermekben is!

Fotók: A Móricz Zsigmond Színház archívumából

Ganz SzentesRába Ablak 02.03.Memtech Kft. 02.26.DulongDS OptimAKM Metál 02.26.Szalkai Légtechnika 02.26.Delta Kft. 02.25.K2 - Kántor KrisztiánRapidszigetelésSolerte ProjektReálvill trendLiptai és Társa
PRINT LAPOK