Agrárminiszterünk erről is beszélt a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács rendezvényén.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a piac jövője a nemzetközi szintű kihívások miatt bizonytalan, a kormány ezért az átlátható, tervezhető és könnyen hozzáférhető támogatási rendszerrel segíti a tejágazatot is.
A magyar termelők többletköltségét kompenzáló kiírás 550 támogatói okirat megkötésével zárulhat 42,5 milliárd forint értékben. A termeléshez kötött tejhasznú tehéntartás támogatása jogcímen pedig a végkifizetések tavaly elkezdődtek, mostanáig több mint 3.200 termelő összesen csaknem 26 milliárd forintot kapott már. A takarmányipar, az élelmiszeripar és az állattartás fejlesztési pályázatai még ebben a hónapban véglegessé válnak, feldolgozóipari pályázatokra és állattartó telepekre egyaránt 200-200 milliárd forintos keret jut. A beruházást támogató pályázatok elsősorban a technológiai fejlesztéseket segítik, az állattartó telepeket és a tejfeldolgozó üzemek többek között új gépekre, energetikai, raktározási vagy csomagolási korszerűsítésekre használhatják föl a forrásokat.
Lévén, hogy a tej a legteljesebb értékű és legalapvetőbb táplálék, a legsokoldalúbb alapélelmiszerek egyike, Nagy István elítélte a tej- és tejtermék-imitátumok térnyerését, mert szerinte ez az állattenyésztés jövőjét és a hagyományos vidéki életformát is veszélyeztetheti. Szerinte „teljes tévút” állatjóléti szempontokra hivatkozva helyettesítő készítményekkel pótolni a mezőgazdasági termékeket, a magyar tejet pedig minden eszközzel meg kell védeni, hiszen soha nem fogadható el, hogy az élelmiszerek elszakadjanak a valódi termeléstől.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke szintén az egyik nemrég kezdődött reklámkampányra utalt, amikor úgy fogalmazott, hogy a „vajellenes médiaakciók” megkérdőjelezik a tejágazat létjogosultságát, és hamisan állítják, hogy a növényi alapanyagok értékesebbek az állatiaknál. Kijelentette, hogy az állatjóléti szempontokra hivatkozó, érzelmekre ható reklámok fogyasztási divathullámokat szolgálnak, téveszméket terjesztenek és alapvető tényeket hallgatnak el, például azt, hogy a teheneknek szükségük van a fejésre, az állattartó telepekre nagyon szigorú szabályok vonatkoznak, az ott élő állatok emberi nézőpontból is jó körülmények között élnek.
A NAK elnöke elfogadhatatlannak nevezte, hogy évente 300 ezer tonna tej hagyja el az országot, miközben a belföldi vaj, sajt- és joghurtpiacot külföldi termékek uralják, ezért a gyártás korszerűsítését, a gyártási kapacitások növelését, a termelők, a feldolgozók és a kereskedők összefogását sürgette a tejágazat versenyképessége érdekében.
A Tej Terméktanács kiskereskedőket képviselő elnökségi tagja szeretné, ha a boltok csak magyar tejterméket árulnának, de ehhez szerinte is fejleszteni kell a gyártási kapacitásokat. Zséli Ilona bízik a forgalom fellendülésében, hiszen a visszaesést az idén már enyhe emelkedés követte, de úgy látja, hogy a válság hatására a belföldi piac árérzékennyé vált, a vásárlók az akciókat keresik, miközben az átmeneti intézkedések, az árstop és a kötelező akciózás nagy terhet jelentenek a kereskedőknek.
Koller Attila, a Tolnatej Zrt. vezérigazgatója a terméktanács társelnökeként szintén a beruházások felgyorsítását sürgette, amihez szerinte is nélkülözhetetlenek a pályázati támogatások, mivel az elmúlt évek válságsorozata felemésztette a saját forrásokat. Közölte: a gazdasági nehézségek hatására a gyártási költségek megduplázódtak, és nemzetközi szinten a magyar piac legnagyobbjainak is nehéz megmaradniuk, hiszen míg a Tolnatej évente 260 millió liter tejet dolgoz föl, a komolyabb külföldi versenytársak 10-15 milliárd liternél is többet. A társelnök a munkaerő-utánpótlás kérdését is fölvetette, amin szerinte a felnőttképzés segíthetne. A gyártás automatizálása csökkentené a munkaerőigényt, ám emiatt a tejiparnak olyan támogatásokra van szüksége, amelyek nem írnak elő pályázati kötelezettségként munkahelyteremtést.
Istvánfi Miklós társelnök a 2023-as bevételi adatok alapján úgy látja, hogy jelenleg sem a tejfeldolgozók, sem a tejtermelők jövedelmi viszonyai nem megnyugtatók, hiszen mindkét körben vannak, akik veszteséggel vagy legalábbis nyereség nélkül zárták az előző évet. Az ágazatnak kedvez, hogy a nyerstej ára nem esett vissza túlságosan, de a pályázatok kiírását fel kell gyorsítani, mert a minőségi versenyben a magyar tejágazat sem maradhat le – fogalmazott.