Olyan formai elemei lesznek, amilyeneket még nem látott a nyíregyházi publikum. A színdarab alaphelyzete egyszerű: családi ünnepre gyűlik össze a família, hazajön a két fiútestvér a szülőkhöz, s hozzák magukkal saját családjukat. Ahogy ez lenni szokott: frusztrációk, kényszerképzetek, rokonszenvek és ellenszenvek kerülnek felszínre, ahogy a különböző életformák és gondolkodásmódok egy asztalhoz kényszerülnek. Kováts Dénes interjúja.
Te rendezed és te vagy az egyik főszereplő. Rák Zoltán, mint rendező, hogy tudja instruálni Rák Zoltánt, a színészt? Nehéz feladat?
Aránylag könnyen instruálom, mert kedves és olykor kíméletes vagyok önmagammal. (nevet) A próbafolyamat mostani szakaszában egyelőre magamat kevéssé rendezem, inkább a többiekkel foglalkozom, de nagyjából tudom, hogy ebben a térben hol fogok elhelyezkedni, és mit csinálok. A felkészülési időszakom főleg arról szólt, hogy a darab egészét tekintettem át és elemeztem. Mostanában vannak olyan estéim, amikor szöveget tanulok, akkor általában a magam dolgaival foglalkozom, és vannak olyanok, amikor a többiekével. Eleinte úgy gondoltam, hogy valakit beállítok magam helyett a próbán, hogy lássam az én megjelenéseimet is, de végül erre nem volt szükség, mert el tudtam képzelni, mikor hol leszek. A színpadon is úgy helyeztem el magam, hogy kicsit arrébb állok, így jobban látom színésztársaimat. Amikor nem vagyok színpadon – kevés ilyen helyzet van –, akkor egyszerűbb, mert olyankor mint rendező tudok működni, és amikor közeledik a végszavam, színészként lépek be a színpadra. Nem egyszerű helyzet, de megoldható.
Áruljuk el az olvasónak: eredetileg csak szereplő lettél volna, és más a rendező, de egy váratlan helyzet miatt alakult így. Kényszer és egyben kihívás?
Ha nem lett volna ilyen váratlan és sürgető a helyzet, akkor nyilván nem vállaltam volna a kettős feladatot. Viszont a szükség törvényt bont, némi gondolkodási idő után igent mondtam a rendezésre – megköszönve a bizalmat. Természetesen a kihívás is izgatott. Mivel a darab struktúrája adott, a szerző szinte minden helyzetre pontos instrukciókat ad, mindemellett már rendeztem magam, belevágtunk. Ritka az ennyire pontosan megírt darab, de azért ilyen, mert különleges formája van, játék a játékban, mint egy kvíz műsor, úgy kell elképzelni. Mindamellett, hogy zajlik a cselekmény, a szereplőknek bizonyos szabályok szerint kell viselkedniük, mint például Matthew csak úgy hazudhat, ha ül, Carrie csak úgy viccelhet, ha áll, Sheena pedig csak úgy ellenkezhet, ha iszik… Ezeket és a többi instrukciókat a nézők kivetítve látják az előadás közben, így válnak az előadás részesévé – s akár titkok tudójává… Ha eltérünk a szabályoktól, beáll a káosz.
Ismerted ezt a színdarabot?
Nem! Ezért is nem mondtam egyből igent, előbb elolvastam. És rájöttem, hogy nagyon tetszik, színészileg különösen érdekel, először színészként kezdett beindulni a fantáziám. Így tehát örültem, hogy nem volt más megoldás, játszanom is kell a Családi játszmákban, mert ezt nem akartam elengedni.
Rák Zoltán (jobbra) és Tóth Zolka a Ma este megbukunk c. komédiában
Előny vagy hátrány, hogy sikerdarabot állítasz színpadra?
Meglátjuk. Nyilván értem, mitől sikerdarab. Nálunk nem annyira divatos és megszokott ez a fajta színház. Talán Londonban igen, Amerikában biztosan. Azáltal, hogy keveredik benne a színház és a kvíz műsor, a néző még jobban érzi, hogy belekerül a játékba. Mert látja, milyen instrukciókat kapnak a színészek, amiket teljesíteniük kell, így számára nagyon izgalmas lesz, vajon hogy valósul meg.
Témáját tekintve a Családi játszmák hasonló, mint az Augusztus Oklahomában, vagy a Váratlan vendég vagy a Teljesen idegenek? Családi dráma humorral vegyítve?
Mind a három példa jó. Szerintem Sam Holcroft ismerhette ezeket, de ha nem, akkor is el volt mélyülve hasonló családi színdarabokban. A fiatal, de már több díjat nyert írónő dramaturgként is tevékenykedett korábban.
Hogyan lehet meghatározni a műfaját? Megnevezték már vígjátékként, komédiaként, fekete komédiaként is.
Tragikomédia. Még inkább családi dráma, amely során ugyan sokat nevet a néző, miközben valószínűleg komolyan elgondolkodik a látottakon, talán saját életével, viszonyaival is összehasonlítja. Folyamatosan kapja a pofonokat, egyúttal jól szórakozik. Sokaknak ismerős a helyzet: elmegyünk egy családi vacsorára, eleinte nevetgélünk, jó a harmónia, örülünk egymásnak, később előjönnek a problémák, a múltbeli sérelmek. Mindenki tud mindent a másikról, ki-ki először a jobbik arcát mutatja, ez idővel akár idegesítő is lehet. Mindenütt vannak meglepetések. A színdaraboknál az a jó, hogy sűrített életet látunk szélsőséges helyzetekben. A Családi játszmák alapvetően azért tetszik nekem, s azért nagyon jó, mert a kvíz-betétek nélkül is megállná a helyét. Így viszont talán szórakoztatóbb a közönség, s talán nehezebb a színészek számára.
Hat éve az Orlai Produkció mutatta be a Családi játszmákat, Göttinger Pál rendezésében. Konzultáltál vele?
Egy hónapom volt a felkészülésre, miközben körülbelül 60 előadást játszottam, ennyi idő alatt talán még sosem volt ilyen sok fellépésem. Volt egy másfél órás beszélgetésünk Palival, több tanácsát megfogadtam. Persze sok mindenben el fogok térni attól, amit ő állított színpadra, a vége például teljesen más lesz nálunk, megmaradtam az eredeti végkifejletnél. Talán azért is, mert hamarabb olvastam, ástam bele magam a színdarabba, mint ahogy vele beszéltem. Nem szoktam ilyen segítséghez nyúlni, de most az idő szűke miatt szükségét éreztem. A rákészülés során sok minden letisztult bennem, a próbafolyamat során a kollégák is sok jó ötletet vetettek fel. Az viszont fontos, hogy a játékszabály keretét megtartsuk.
Sajátos, nyíregyházi előadás lesz a miénk, nem egy másik átvétele. Egyrészt a színészek kora miatt is - nálunk mindenki kb. tíz évvel fiatalabb, mint a színdarabban -, de a habitusuk, játékuk is más. Az azért nagy segítség, hogy az Orlai Produkcióhoz hasonlóan nálunk is Cselényi Nóra a jelmeztervező, (az egyik legjobb Magyarországon!) aki mindig a színészekre tervezi a ruhákat, s ugyanúgy Ondreschek Péter a díszlettervező, aki a Bárány Frigyes Stúdió adottságaihoz igazítja a díszletet. Mindketten jó szakemberek, hozzák, amit tudnak. Számomra nagy segítség, hogy ismerik ezt a darabot.
Hogy haladtok a próbafolyamattal? December 15-én bemutató, még van két hetetek.
Volt egy kis kényszerszünetünk is, az fájt. De egészen hamar megtaláltuk a jóféle irányokat, ezért kezdtünk visszarázódni a rendes kerékvágásba. Bízunk benne, hogy sikerül időben, szépen teljesíteni a küldetést.
Közönségsiker lesz?
Azon vagyunk! Bízom benne, hogy szeretni fogják!
Sűrű a december a színházban. Neked premiered van rendezőként és színészként is, korábban bemutatott előadásokban is színpadra lépsz.
Sűrű, emellett elmaradt előadásokat is pótolni kell majd. A Családi játszmák mellett a Ma este megbukunk és a Delila ad még számomra feladatot ebben az évben.
Rák Zoltán és Szabó Nikolett a Delila c. vígjátékban
Várhatóan hogy telnek az ünnepek?
Azt nem tudom. Remélem jól. Úgy gondolom, lesz idő arra, hogy kitaláljuk. Ha a premier lemegy 15-én, akkor már csak játszom… Mostanában nagyon számítok a feleségemre, a Mikulás és a Jézuska segítségére. Én a főzésből szoktam kivenni a részem, nem kizárt, hogy kacsát sütök (miként a színdarabban), és a karácsonyfa díszítéséből is részt vállalok.
*
A szerzőről
Sam /Samantha/ Holcroft angol drámaíró. Biológiát tanult az Edinburghi Egyetemen, diák korában két darabot írt az Edinburgh University Theatre Company számára, és tagja volt a Traverse Theatre fiatal írócsoportjának. Jelenleg a Royal National Theatre rezidens írója.
2009-ben elnyerte a feltörekvő íróknak járó Tom Erhardt-díjat, majd 2014-ben a Windham–Campbell irodalmi díjat dráma kategóriában. Az utóbbi, 150 ezer dollár értékű díj a maga nemében az egyik legnagyobb a világon, s ez lehetővé tette számára, hogy csak az írással foglalkozzon.
A díj odaítélésének indoklásában többek között ezt írják:
„Sam Holcroft drámái a nyelv, a gesztusok és a szerepjátékok rutinszerű és kifejező regisztereit kutatják, a nézelődés és a cinkosság közötti kényelmetlenül vékony határvonalat járva. … Munkái egyszerre elegánsak és megrázóak. Megvan az a figyelemre méltó képessége, hogy zökkenőmentesen sző össze egyidejű elbeszéléseket egyetlen színdarabon belül, és zseniális formai újításokat dolgozzon ki témája megvilágítására.”
A nálunk Családi játszmák címet viselő színdarab eredeti címe Rules for Living (Életszabályok).
A színdarabról
Ez a mérkőzésként színpadra állított fekete komédia fergeteges módon tárja szemünk elé az élet mindennapi játszmáit és az emberek belső szabályait. A kezdő pozíció egy konfliktusokkal tűzdelt karácsonyi lakoma, melynek tökéletes receptje egy rend- és hatalommániás nagymama, aki már január óta készül erre az estére; a két, harmonikusnak nem mondható párkapcsolatban élő fia; és a kórházból épp hazaengedett nagypapa, aki miatt mindenki megpróbál egy est erejéig kulturáltan viselkedni. A szín felett egy hatalmas eredményjelző mutatja, hogy ki tart ki legtovább a belső szabályrendszer mellett, de természetesen aztán az egész karácsonyi összejövetel egy katartikus végkimenetelbe fullad.
Sam Holcroft a játékos forma alatt mély emberismerettel és sok megértéssel fordul szereplői felé. A nézőtéren azért nevetünk egy család esetlen ünneplési vágyán, mert mi is szeretnénk szeretni egymást, mi sem szeretnénk sebeket adni és kapni karácsonykor. De mind tudjuk: ha az élet olyan, mint egy társasjáték… Nos, annak az a lényege, hogy vannak vesztesek.
Göttinger Pál mondta egy interjúban: „A Családi játszmák már csak a témája miatt is feltétlenül aktuális. A szüzsé, hogy itt most egymásnak jót akaró emberek mindenáron boldogok akarnak lenni, és aztán ez szükségképp meghiúsul, megunhatatlan és kortól független, számos más színdarabnak is témája.
Képek: A Móricz Zsigmond Színház archívumából.