A féregtelenítésnél már nem elég a megszokott időponthoz igazodni. A szakmai irány egyértelműen a célzott, vizsgálatra épülő védekezés felé mutat: a kezelést nem automatikusan, hanem az állomány tényleges parazitaterhelése alapján érdemes elvégezni.

Ez különösen a legeltetési időszak kezdetén válik fontossá. A tavaszi időjárás, a legelőre hajtás időpontja, az állomány összetétele és a legelőhasználat mind befolyásolhatja, mikor és milyen mértékben jelennek meg a paraziták. A naptári rutin ezért könnyen pontatlanná válhat.

A célzott védekezés egyik alapja a bélsárvizsgálat, ezen belül a peteszám meghatározása. Ez segíthet eldönteni, indokolt-e a kezelés, illetve mely állatcsoportoknál szükséges beavatkozni. Így elkerülhető, hogy a teljes állomány feleslegesen kapjon féreghajtót.

A kérdés nemcsak állategészségügyi, hanem gazdasági is. A szükségtelen kezelések költséget jelentenek, miközben a kontroll nélküli használat hosszabb távon növelheti a hatóanyagokkal szembeni ellenálló képesség kialakulásának kockázatát. Ha a féreghajtó kevésbé hatékony, az később nagyobb termelési veszteséget és nehezebb védekezést okozhat.

A pontos adagolás szintén kulcskérdés. A testtömeg alulbecslése, a nem megfelelő szerhasználat vagy az ismétlődő, indokolatlan kezelés mind ronthatja a védekezés eredményességét. Ezért a féregtelenítést érdemes állatorvosi javaslatra, az állomány állapotát és a vizsgálati eredményeket figyelembe véve megtervezni.

A szemléletváltás lényege, hogy a féregtelenítés ne automatikus szezonális feladat legyen, hanem tudatos állománykezelési döntés. Aki vizsgálatra, nyilvántartásra és pontos beavatkozásra épít, egyszerre csökkentheti a felesleges kezeléseket, a költségeket és a rezisztencia kockázatát.

Kováts Viktor