Szeptember eleje lévén az első kérdés a nyárra vonatkozik, de beszélgetésünk fókuszában természetesen A dzsungel könyve áll. Kováts Dénes interjúja.

Sikerült valamennyit pihenni a nyáron? Mivel telt ez az időszak?
Igen, sikerült – már amennyire le tud engedni jelen helyzetben az ember. Fejben végigdolgoztam a nyarat, eközben sok esetben vagy a számítógép, vagy A dzsungel könyve  munkapéldánya előtt ültem, mert mindenhová vittem magammal a szövegkönyvet (több példányban), a regényt, a laptopot, egyszóval sokat dolgoztam az anyagon, s főleg azon, pontosan hogyan nézzen ki, miként épüljön fel az előadás. Rengeteget egyeztettem a kollégáimmal, például Czakó Máté koreográfussal, akivel rövid időre összeköltöztünk, már csak azért is, mert feleségem, Szakály Viktória a koreográfus asszisztense, így volt időszak, amikor hárman folyamatosan dolgoztunk a koreográfián. Rendszeres kapcsolatban álltam a díszlettervezővel, Zöldi Z. Gergellyel és Cselényi Nóra jelmeztervezővel, miként a szcenikussal, Boldizsár Zsolttal. Be-bejártam a színházba is. A szabadságom első két napján háromszor is, és bár jeleztem, hogy szabadságon vagyok, a művészeti titkárunk mosolyogva közölte: igen, szabadságon, mint színész, de rendezőként nem…

Természetesen tudtam pihenni is a munka mellett. A horvátországi nyaralás közben a hét felét többnyire végigdolgoztam, esténként lementem a tengerpartra, de voltak időszakok, amelyeket csak a gyermekeimre szántam. Tulajdonképpen apás nyárnak nevezhetem, mert végig a srácaimmal voltam munka közben is. A nyár folyamán elidőztünk az erdélyi hegyi házikónkban, de a tervezetthez képest kevesebbet tudtunk dolgozni a felújításon az esőzések miatt. De így is jó volt, nagyon szeretek ott lenni, jókat beszélgettünk tágabb családi körben.

A jelek szerint A dzsungel könyvével feküdtél és keltél. Emellett mással is kellett foglalkoznod?
Természetesen, hiszen művészeti tanácsadóként elég sok e-mailt kapok megoldandó dolgokkal kapcsolatosan. Nincs mese, meg kell néha osztanom a figyelmet. Mint ahogyan legutóbb elmondtam, amint lejövök a színpadról, ezekkel is folyamatosan foglalkoznom kell. Látod, most, ahogy véget ért a próba, ezúttal is többször csörög a telefonom…

A Krúdy Kamarában és a Bárány Frigyes Stúdióban már több rendezésedet láttuk, de a Nagyszínpadon és ekkora szereplőgárdával, mint A dzsungel könyvében, még nem. Nagyon más?
A legelső nagyszínpadi rendezésem a Gózon Gyula Színházhoz köthető – de ott azért a nyíregyházinál kisebb a színpad és a nézőtér. Valóban ez a legnagyobb tér, amelyben eddig rendeztem, s tény, nagyon más odafigyelést igényel. Nem véletlenül van most mellettem koreográfus és koreográfus-asszisztens a rendezőasszisztensen túl. Szükség van rájuk, s nemcsak a produkció nagysága miatt, de azért is, mert többször párhuzamosan zajlanak a próbák. Például amíg én a díszletben próbálok kollégákkal, addig Viki vagy Máté tud a balett-teremben gyakorolni a tánckarral. A tánckarunk ugyanis kiegészül kis- és középiskolásokkal, valamint remekül táncoló fiatal színészekkel. A próbafolyamat komoly beosztást és szervezőmunkát igényel, hiszen már iskolaidőszakban vagyunk. Ezen kívül ének képzésre járnak a szereplők a Vikár Sándor Zeneiskolába.

Gondolom, egy ilyen, sokszereplős musicalnél alaposan meg kell tervezni a színpadi mozgást. Ez hogyan történik?
Kitalálom, milyen stílust szeretnék látni a színpadon a dalok és az átkötő jelenetek alatt, majd Czakó Máté megalkotja a koreográfiát, ami menet közben néha változhat. A dzsungel könyve musical, de mivel többségében állatok a szereplői, ezért kerülöm az abszolút musicales formákat, például a jazzbalettet. Inkább kortárs, az állatszereplőkhöz illő táncformát képzeltem el.

Feladtad a leckét.
Igen. De hála Istennek, Máténak és Vikinek is nagyon jó ötletei vannak, jól megérezték, s értik azt a világot, amit elképzeltem, szépen viszik tovább, s alkotják meg a táncos jeleneteket. Nem véletlenül dolgozom velük! Rendezőként természetesen nemcsak a koreográfiákat képzelem el, hanem az előadás egészét, megálmodom, hogy a váltásokban hol, milyen jellegű zene hangozzon el A dzsungel könyvéből, s hogy mit akarok látni a dalok közben, amikor alapvetően nincs koreográfia, de van történés, szituáció. A verekedős jelenetek mozgását én terveztem és rendeztem meg, harcművészeti ismereteim segítenek ebben.

Bő két hét van a premierig. Korábban azt mondtad: a színre vitellel úgy a felnőtteknek, mint a gyermekeknek meg kell felelnetek, s nem lesz könnyű megtalálni az arany középutat. Most hogy látod, sikerül?
Igen, bízom benne. Most is ugyanaz a középút lebeg a szemem előtt, amit elterveztem. Majd kiderül, hogy amit kitaláltam, az egyezik-e a nézők világával, ízlésével, jól ráéreztem-e az arany középútra.

Mi a legnagyobb falat, nehézség A dzsungel könyve színpadra állításában?
Például a jelmezek. Az, hogy olyan állatjelmezeket és maszkokat készítsünk, amelyek strapabírók, jól lehet bennük beszélni, énekelni, táncolni, de a gyerekeknek is megteremtődjön a varázs-világ. Ez persze megnehezíti a munkánkat, hiszen tudjuk, mennyire megdrágult minden. Lehetne úgy is csinálni, mint ahogy sok helyen teszik, például hogy rockereknek állítják be a farkasokat, sapkát tesznek a majmokra, amire fület varrnak. Én viszont azt gondolom, hogy bár a gyerek bármibe bele tudja látni a varázslatot, mégis jó, ha megkapja az igazi tigrist, párducot és a többit. Ez persze nehéz, mert a jelmezeket meg kell varrni, a fejeket ki kell találni és elkészíteni. Nagy meló. A felnőtteknek viszont lehet, hogy ez kevés, nekik mást is kell adni ahhoz, hogy jól érezzék magukat a nézőtéren.

Három nagy díszletünk van. Ha nem akarunk túlzottan stilizált formát, üres teret, akkor a díszletben is látványosat kell alkotni, hogy olyan varázslatot mutassunk, amely révén a gyerek akár felnőtté válhat az előadás közben, a felnőtt pedig gyerekké. Oda kell figyelni mindenre, a munkavédelmi szempontoktól a tűzvédelemig. Ez mind nagyon nagy meló, de ha összeáll, és sikeres az előadás, akkor elmondhatjuk: megérte. Szoktam is mondani: természetesen az is fontos, hogy miként léteznek a szereplők a színpadon, de ezen túl még nagyon sok dolognak kell összeállnia ahhoz, hogy mindaz, amit színpadra álmodtam A dzsungel könyvével kapcsolatban, az elképzelésem szerint valósuljon meg.

Maugli szerepében Kerék Benjámin

Miben lesz másabb a Rák Zoltán-féle előadás?
Békés Pál szövege, Geszti Péter dalszövegei, Dés László zenéje változatlan marad, ahogyan ők megálmodták. De ahhoz, hogy alkotásukat minél jobban fel tudjuk tenni a színpadra, hangsúlyosabbá tettem bizonyos mondanivalókat, mert jobban visszaközelítettem Kipling regényéhez. Így a felnőttek is megkapják azt a mélységet, amit Kipling alapvetően beleírt. Ő tulajdonképpen úgy írta meg A dzsungel könyvét, mint Milne a Micimackót: ember archetípusokat jelenített meg állati formában. Például a nézők azt látják, hogy Sír Kán egy gonosz tigris. De vajon miért az, miért önző, mitől fél? Hiszen tele van félelemmel. Ha ezt megértik, azonosulni tudnak vele. Az én álmom szerint jó esetben meg fogja érteni a néző, hogy állati formában megjelenő embertípusokat lát, hiszen az állatok a valóságban nem úgy gondolkodnak vagy élnek, mint ahogy egy regényben vagy egy színdarabban.

Mikor leszel elégedett?
Én már most nagyon sok esetben elégedett vagyok, ha látok egy-egy koreográfiát, vagy jól eltalált pillanatot. Ma reggel is elérzékenyültem, ahogy a kis Maugli megcsinált valamit, amit és ahogyan látni szerettem volna. Nagyon jól esett! Sok kis elégedettségem van. Remélem, hogy egyszer ez egy nagy-nagy elégedettséggé áll össze. (nevet)

Álló vastaps, rendre teltház. bérletszünetek… Nagyon jól mutatják a sikert.
Ahhoz, hogy elégedett legyek, nekem nem kell álló taps. Már elég, ha látom, működik az a gondolat, az az álom, amit elképzeltem. Ha át tudjuk vinni Kipling mondanivalóját, akkor én már elégedett leszek.

Fotók: a Móricz Zsigmond Színház archívumából