Rideg Sándor regényéből 1979-ben forgattak kultikus filmet, 1993-ban Tímár Péter alkalmazta színpadra. A színdarab változat a mai napig szerepel a színházak repertoárjain.

A Baktert alakító Besenczi Árpádot már gimnazistaként vonzotta a színművészet, szülei kérésének eleget téve azonban a jogra is jelentkezett. Felvették, elvégezte, de egyetemi tanulmányait követően 1989-ben a Pécsi Nemzeti Színház színésze lett, majd 1993-ban a József Attila Színház tagja. 2010 óta a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója és színművésze. Játék- és tévéfilmekből, televíziós magazinműsorokból és szinkronhangként is ismerhetjük.

Balesetével tavaly novemberben került a figyelem középpontjába: az Indul a bakterház előadásán ugyanis egy mozgalmas jelenetben jegygyűrűje beleakadt egy kiálló díszletelembe (egy csavarba), és ujjának egy része leszakadt. A jelenetet kisfia is végignézte, aki ugyancsak a darabban szerepelt. Kováts Dénes interjúja.

Hogy van most az ujja?
Éppen most kaptam értesítést, hogy érkezik az újabb ujjam, pontosabban az ujjvédőm. Csináltak róla gipszmintát, érdekes anyagból készítettek hozzá egy implantátumot, azzal lehet ezt a csonkot védeni, amíg rákerül az igazi implantátum, várhatóan szeptemberben. Érzékeny a csonthártya, de mondta az orvos is, hogy sokáig az lesz. Meg kell szokni, hogy van egy hiátus. Még furcsa.

Mennyire zavaró ez a hétköznapokon?
Az elején zavaró volt, nem tudtam vezetni sem, sok mindenben korlátozott. Most már kevésbé gátol. Persze vigyáznom kell rá, hiszen például hétvégén Sátoraljaújhelyen és környékén hat alkalommal adtuk elő a Helység kalapácsát, s amikor elkapott a hév, beütöttem a sérült ujjamat a széktámlába, fájt.

Térjünk át az Indul a bakterházra! Mit értsünk az alcímén: falusi bohózat?
Az átiratot Tímár Péter írta Böhm György, a rendező kérésére. 2012-ben a Pécsi Nemzeti Színházban mutattuk be, először szabadtéren, nyáron, majd bevittük a kőszínházba. Hatalmas sikert aratott. A színházi előadás a filmnek, illetve a regénynek egyfajta furcsa egyvelege. Annyi a különbség, hogy esetünkben a Banya és a feleség két külön figura. Gyurinak volt az a zseniális ötlete ezelőtt tíz évvel, hogy Pécsi Balett egyik táncosa játssza a Banyát, egy férfi, két méter magas táncos fiú. Ezúttal is így van, Cseh Richárdé a szerep. Nem azért, mert valamiféle titkos üzenet lenne benne, hanem azért, mert a bohózat elemeit felhasználva annyi akrobatikus elem van a mozgásában, amelyeket egy színész, illetve egy női test nem biztos, hogy elbírna. Hatalmasakat esik, zuhan, repül, taligán tolják, ezek miatt képzelt el egy tánctudással rendelkező és megfelelő kondícióval rendelkező férfi testet Gyuri.

Az ő javaslatára vettük elő Zalaegerszegen ezt a darabot, én akkor és most is a Bakter szerepét játszom, akinek ugyancsak elég komoly akrobatikus mutatványai vannak. Ennek lettem az áldozata tulajdonképpen, de nem a 12 év eltelte, hanem a saját figyelmetlenségem miatt: a jegygyűrűm (ami Pécsett még nem volt) beakadt egy csavarba, és leszakította az egyik ujjam egy részét. Emiatt sajnos át kellett alakítani bizonyos dolgokat, van olyan jelenet, amit már nem tudok megcsinálni.

Azért falusi bohózat, mert falun játszódik, Rideg Sándor regényében valahol a Tápióságban, Pest és Szeged között az Alföldön, közelebb Pesthez, mint mondjuk Jászberényhez. De nincs teljesen körülhatárolva. Bohózat, mert tele van olyan elemekkel, amelyek a bohózatokat jellemzik: lezuhan az ablak; amikor a Banyát elverik és rohan ki az istállóból, hanyatt esik és akkor Bendegúz elveri a fenekét; kergetőzések, nagy ugrások, bukfencezések vannak benne. Ezek egy része nekem most már sajnos kimarad.

Böhm Györgynek igaza lett, érdemes volt színpadra állítani, hiszen a Hevesi Sándor Színház legnézettebb előadása volt az elmúlt évadban az Indul a bakterház.
Így van. Ami nekem külön öröm, hogy az évadban a Jóisten megadta azt a lehetőséget, hogy két gyerekemmel játszhattam két darabban. A Bakterházhoz kellett egy jó Bendegúz. Gyuri ismeri a családomat, a tavaly 7 éves Zsongor olyan fizimiskájú, kvalitású és vehemenciájú fiú, akit el tudott képzelni Bendegúznak. Kicsit fiatalabb, mint akit a filmben játszott Olvasztó Imre, viszont megvan benne a vásottság. Nem akarom túldicsérni, de az előadásnak óriási nyereménye Zsongi figurája, aki már az olvasópróbára betéve tudta a hosszú szövegét. Hatalmas kedvvel és hatalmas örömmel vett benne részt. Egerszegen akkora sztár lett belőle, hogy már megismerik az utcán… Sportol, jó a mozgása is. Kovács Dáviddal kettőzve játsszák a szerepet.

Évad végén pedig bemutattuk az Annie, a kis árva című musicalt, ahol ugyancsak kettős szereposztásban nagylányom, Besenczi Hella játssza a címszerepet, Mihály Adéllal váltva.

Örül az apai szív!
Természetesen, nagyon! A visszajelzések kifejezetten jók mindkét előadás tekintetében, az Annie lett a közönség kedvenc darabja.

Ismerve a népléleket, adódik a kérdés: nem mondják azt, hogy protekciós gyerekek?
Gyuri azt mondta, hogy hozzon bárki jobbat, aki meg tudja csinálni. Akik esetleg huhogtak, azokat elnémították a gyerekek teljesítményei. Zsongit annyira pofon csapta a szerep – ahogy mondani szokták – hogy nem volt kérdés, alkalmas-e rá. Egy idő után sokan már úgy vettek jegyet, hogy akkor lássák az előadást, amikor Zsongi játssza, illetve kíváncsiságból megnézték a másik szereposztás után vele is. A Broadway musicalhez a zenei vezető válogatta ki a szereplőket, természetesen fontos volt a kiemelkedő énektudás. Hella is a kiválasztott egyike lett, nem érdemtelenül.

Mi a Bakterház sikerének a titka?
Az egyszerűsége, a hallatlan jó nyelvi humora, a kitűnő szövegek. Amelyeket Tímár Péter átemelt a filmből, illetve a regényből, azok örökbecsű mondások. Nagyon jó figurák vannak a darabban: a Piócástól a Marhakereskedőig, a Patástól a Borcsáig, nem beszélve Bendegúz, a Banya és a Csendőrök figuráiról. A legvégén a bakterház tényleg elindul, atomjaira esik, s ott áll az a kis szőke gyerek, elmondja a recenzióját, a történet illetve a darab feloldását. Benne van a szabadság, a jóérzés, a jókedély. Böhm Gyuri nagyon szereti a színészeket, olyan darabokat szokott hozni, ahol a színészek lubickolhatnak szerepeikben. Rengeteget tudtunk improvizálni, egy idő jöttek az ötletbombák, a gegparádé.

A balesetem után bizonyos dolgokat át kellett strukturálni. Volt benne egy olyan jelenet – sajnos már nincs – amikor a Bakter annyira be van rúgva, hogy amikor leszúr egy létrát, a sapkája átesik a túloldalra. Felmászik a létra egyik oldalán, lemegy a másikon. Mindig tapsvihar kísérte. Sajnos most már nem tudom kivitelezni. Ez a jelenet sokkal-sokkal veszélyesebb volt, mint amikor a gyűrűs ujjam egy része eltűnt abban a szituációban. Mindemellett már nem tudom a talicskával betolni a falusi budiba a táncos öregasszonyt, mert a kezem nem bírja. Persze az átstrukturálásoktól az előadás nem szenved csorbát, garantáltan gondtalan két órát jelent minden nézőnek.

Kinek ajánlja ezt a darabot? Az eddig hallottak szerint gyakorlatilag minden korosztálynak?
Játszottuk ifjúsági bérletben felső tagozatos általános iskolásoknak, s persze felnőtteknek is. Azt szokták mondani az ilyen színdarabokra, hogy 9-től 99 évesig mindenki jól szórakozik rajta. Közérthető, szórakoztató, olykor kicsit torokszorító. Az ember szurkol a kisgyereknek. Nekem néhány jelenetben elfacsarodik a szívem, amikor a gyerek ott ül az ölemben és mesélek neki. Nehéz ilyenkor elvonatkoztatni attól, hogy apa vagyok és a saját fiamnak mesélek.

Fotók: a Hevesi Sándor Színház archívumából