Számos szerepe közül kedvenceim közé tartozik (például) Carmen, a Castel Felice Szépsége, a Chicago Velma Kellyje, Valois Erzsébet a Don Carlosból, Kattrin a Kurázsi mamából, Ivy Weston az Augusztus Oklahomából, Anna a Teljesen idegenekből, Marianne a Delilából, vagy éppen Sheena a Családi játszmákból. Kováts Dénes interjúja.

A 2024/25-ös évadban négy bemutató várja Anitát. Az Anconai szerelmeseknek már megvolt az előbemutatója, a Játszd újra Sam próbafolyamata elkezdődött, a jövő év első felében jön majd az Alul semmi és A király beszéde.

Sikerült feltöltődni a nyári szünetben?
A nyaram elég cool volt. A megterhelő évad után Tomival (férje Gulácsi Tamás is társulatunk tagja) elhagytuk az országot. Hosszabb kikapcsolódást terveztünk, mint valaha, igazán ránk fért már egy ilyen nyár is. Ismerősök révén életemben először jártam Horvátországban, a déli részén. Szállásunk 22 méterre volt a tengertől, még az allergiám sem kínzott azon a vidéken. Az egyik nap mindig a kirándulásé, városnézésé volt, a másik a pihenésé. Jártunk csodás nemzeti parkokban, hajóztunk egykori hadihajóval, meglátogattunk egy madárkórházat, igazán kellemesen és tartalmasan telt az idő. A nyár végén Horvátország északi részén is adódott alkalmam pihenni, ekkor Tomi testvérének családjával és a keresztlányommal töltöttem el pár napot egy mobilházban, 30 méterre a tengertől, a másik oldalon hegy magasodott. Igazán nekem való hely az ilyen! Kirándultunk, fürödtünk, néztük a 3-4 méter mély vízben a halakat, megünnepeltük az unokahúgom ötödik szülinapját, és végre megtanultam szerpentineken suhanni… Élménydús napok voltak. Tominak ekkor már sajnos dolgoznia kellett.

Balatonvilágost nagyon szeretjük, pici szabadstrandján nincs túl sok ember, így nincs őrjöngés. Olvasgattunk végre, jártunk csillagvizsgálóban is, megnéztük például a Szaturnuszt. Nagy hatással volt rám!

S persze nem szabad elfelejteni a nyár ékkövét, a nyár habostortáján a cseresznyén megcsillanó fényt: azt a két és fél napot, amit Badacsonyban töltöttünk Virág Krisztával. Szokásos éves gyűlésünket tartjuk ott, már kocsival megyünk, ki is hajóztunk, jó kis csajos pihenés volt.    

Feltöltődve tértél vissza a következő évadra?
Igen. Most jöttem rá, hogy valójában minden évben hetekre lenne szükségünk, ami a pihenést illeti. Nemrég olvastam, hogy idén a magyarok hatvan százaléka sehova nem jutott el nyaralni… Általában mi sem nem engedhetjük meg magunknak ezt a költekezést, pedig az elegendő mennyiségű, minőségi pihenés mentális befektetés, elemi szükséglet. Úgyhogy idén durr bele, felpakoltuk a konzerveket, megsütöttem előre a zsömlémet (gluténmentesen kell étkeznem), van melegentartónk, a hátizsákomban ott a hűtőtáska. Kis lábon is lehet messzire jutni! A mindennapos étterembe járás persze nem volt opció, inkább együtt főzünk, szendvicsezünk. Egy szó, mint száz: jól esett a pihenés, szép élményekkel gazdagodtunk.

Az Anconai szerelmesek sikerdarab volt bő két évtizede.
Óhó! Láttuk nyáron Anconát a hajóról! Illetve, ha sasszemünk lenne, talán akkor láttuk volna, de a lényeg, hogy szemben, a távolban ott volt ez a városka.

Az Anconai szerelmesekben Horváth Margittal

Dalra fakadtál?
Nem, inkább videokat készítettünk, hogy a tél közepén majd legyen min nevetni.

Négy teltházas esttel indult új útjára az egykori sikerdarab, ami már a mostani változatban is annak nevezhető. Néhány kollégád előzetesen tartott az összehasonlítástól… Te?
Egyáltalán nem érdekelt a múlt. Tudtam, hogy siker volt, de nekünk most és ezt kellett színpadra állítani. Színészként ugyanúgy kell hozzáállnunk az alakok megformálásához, ugyanúgy meg kell vizsgálnunk, kik ők, milyen viszonyban vannak egymással, mint akkor tették.

Dorinaként pedig te nem Gosztola Adél vagy…
Persze, nekem nem Adélt kell játszanom, hanem Dorinát. S természetesen a személyiség-különbségekből adódóan is mindenki másképp nyúl az adott szerephez, nem beszélve a rendezői elképzelések eltéréseiről. Előfordult pályám során, hogy az egyik darab próbáján szóltak, álljak két centivel arrébb (gondolom, a korábbi feldolgozásban ott állt a kolléganő). Megalázónak érzem, ha az én gondolataimra nem kíváncsi az adott produkció létrehozója… Persze ha folyamatosan olyan előadásokat csinálnék, ahol mindent nekem kell kitalálni (akadnak vízió nélkül érkező rendezők, akik így dolgoznak), az sem szerencsés.

Ami az Anconai próbafolyamatát illeti, nagyon jó volt Keszég Lászlóval dolgozni, rendkívüli humora van, s rend a próbáin, túlkapások, szétfolyások nélkül. A történet bájos, tele slágerekkel, ezért is szeretik a nézők.

Milyen nő Dorina? Szereted játszani?
Igen, szeretem. Szerelmes Tomaoba, mint egy ágyú, rettentően életvidám, nem lehet kitolni vele, bár bizonyára történtek az életében kevésbé vidám dolgok. De nem hinném, hogy hosszú ideig le lehet őt gyűrni. Ez a kis anconai városrész olyan, mint egy „kék zóna” (A kék zónákban él a legtöbb 100 év fölötti/körüli lakos, valamint itt a legalacsonyabb a különböző idegrendszeri, szív- és érrendszeri, illetve daganatos megbetegedések aránya. – K.D.), jó szomszédok lakják, akik csipkelődnek, megviccelik egymást, de a konfliktusok ellenére is számíthatnak a másikra, mert azért szerető, jószándékú emberek. Még a simlisek is. Az életöröm, a kapcsolódni vágyás jellemzi őket.

Szerintem azért népszerű ez az előadás, mert sugárzik belőle az életszeretet, mert zenés-táncos és mert szerelmes, ami nagyon fontos. És azt sugallja: meg lehet oldani dolgainkat. Nem árt néha így gondolkodni a világról…

Szeptemberben elkezdtétek a Játszd újra Sam próbafolyamatát, közben kétszer színpadra lépsz egy régen, még a 2018/19-es évadban bemutatott sikerdarabban, az Oscarban.
Az Oscarban Pusi (Puskás Tivadar) mint szappangyáros rommá poénkodta magát, vitte hátán az előadást.

Az Oscarban Martinkovics Mátéval

És az általad megformált Jacqueline?
Egy huncut, szerelmes szélhámos, akit lenyűgöz a nyers férfierő. Szép is, ravasz is, néha buta, ahogy mi mindannyian. Jó lesz találkozni a régi játszótársakkal, akik már nem itt társulati tagok, például Szvrcsek Anitával, Pusival. Jól szórakozunk majd mi is, a közönség is.

A Játszd újra Samet októberben mutatjátok be. Látsz már belőle valamit?
Igen. Elsősorban Zolka (Tóth Zolka) és Ziti (Széles Zita) párosának örülök, nem is tudom, láttam-e őket ilyesmit játszani. A próbákon szuperül működnek együtt. Zitiben nem nehéz Diane Keaton-t felfedezni, Zolka hangja pedig érdekes módon hasonlít Kern Andráséra, aki a fejemben örökre összeköttetett Woody Allen-ével. Megjelenik majd Horváth László Attila, mint Humphrey Bogart ­- ez önmagában megér egy misét. A színdarabot Rák Zoltán rendezi, akivel remekül dolgoztunk együtt tavaly a Családi játszmákban.

Közönségsiker lesz?
Azt nem tudom, hogy Woody Allen sajátos humorára mennyire lesznek vevők, hiszen ez egy szövegcentrikus, iszonyú iróniával, öniróniával operáló mű. Kevés benne az akció, engem mégis nagyon szórakoztat. Jó próbafolyamatban vagyunk, nagyon élvezem, bízom benne, hogy megtalálja a közönségét! A Kamarába való darab, ott közelről lehet nézni a szemöldökrezzenéseket is.  

Jön majd az Alul semmi, februárra tervezett bemutatóval.
Nem ismerem, de azt tudom, hogy nagy férfi-vetkőzések lesznek, női sikolyokat sejtek előre a nézőtérről (nevet), s abban reménykedem, hogy imádni fogják a fiúkat egyenként és együtt is. Én az egyik munkásból lett chippendale feleségeként lépek színpadra az egykori kultuszfilm musical változatában.

A király beszéde áprilisi bemutató. Tudsz róla valamit?
Azt tudom, hogy én a walesi herceg felesége leszek, Gulácsi Tamás pedig maga Colin Firth. De nagyon! Nézz rá, ő az! Plusz hercegi tartás, tekintélyt parancsoló kisugárzás és végtelen érzékenység. Királyi alapanyag. York hercegeként beszédhibás, és rendkívül kellemetlen helyzetbe kerül. Újra együtt játszik majd Tomi és Horváth László Attila (ő a beszédtanár)! Őket párba rakni helyes cselekedet: hasonló kaliberek hasonló ízléssel… Lackótól mindig lehet tanulni, vele egy színpadon lenni mindig ünnep. Az igazi nagyság egyszerű, egyre inkább ezt kezdem felfogni. Nem kell hőbörgés, lózung, hab. Ha egy kolléga környezetében szabadabb vagy mint egyébként, az nagy érték!

A Delilában Gulácsi Tamással

Fotók: a Móricz Zsigmond Színház, illetve Kosik Anita archívumából.